Budapesti agglomeráció

A budapesti agglomeráció a Budapest központtal kialakult településtömörülés (agglomeráció), mely a magyar fővárost és a vele szorosan együtt élő, gazdasági, infrastrukturális, munkaerőpiaci és szolgáltatási tekintetben egymásra utalt településeket foglalja magába. A budapesti agglomeráció egyközpontú tömörülés: Budapest egymaga az agglomeráció népességének több mint kétharmadát adja, a második legnagyobb városnak, Érdnek a népessége a budapesti lélekszám 4%-át sem éri el, a népsűrűséget vizsgálva pedig a központtól a perem felé nagyjából állandó a csökkenés.

A budapesti agglomerációhoz hivatalosan tartozó 81 település felsorolását a budapesti agglomeráció területrendezési tervét rögzítő 2005. évi LXIV. törvény tartalmazza. 2007-ben e 81 településen összesen 2 457 787 fő, 2023-ban már 2 577 384 fő élt, ami Magyarország lakosságának közel egynegyedét jelentette. Ebből a főváros körüli települések össznépessége 2007-ben 755 290-et, 2023-ban pedig 906 380 főt tett ki.[1][2]

Története[szerkesztés]

A budapesti agglomeráció története 1850-től kezdődik. A polgári társadalom átalakulása, a modernizációs és a gazdasági folyamatok felgyorsulása révén Budapest népessége viharos gyorsasággal növekedni kezdett. Budapest lakossága 1870-ben 302 ezer, míg 1900-ban már 861 ezer volt. Budapest ipari, közlekedési és pénzügyi központtá vált. Ezeknek a folyamatoknak köszönhetően indult meg Budapest agglomerálódása.

A budapesti agglomerálódásnak négy szakasza van. Az első szakasz 1850 előtti egy két évtizedet öleli fel. Pest-Buda és Óbudához tapadva létrejött két kicsi földesúri telep, Újpest és Albertfalva. Újpest 1840-ben érte el a községi rangot. A két településre elsősorban a pest-budai céhekbe fel nem vett kontárok telepedtek le. Buda és Óbuda környékére német ajkú lakosságot telepítettek le, így német többségű települések jöttek létre, mint pl. Budakalász, Budakeszi, Budafok, Budaörs, Nagykovácsi, Solymár, Tétény és Üröm. Ezek a települések a következő évtizedekben nem, vagy csak alig éri az agglomerálódás hatásai, fő oka a Budai-hegység okozta elzártság, és hogy nem voltak felparcellázható nagybirtokos területek. A Pesti oldalon két nagybirtokos tulajdonában voltak a földterületek, délkeleten a Grassalkovich családhoz tartozott a mai Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc és Soroksár egy része, míg északon a Károlyi családhoz tartozott a mai Újpest és Rákospalota.

A második szakasz 1850-től 1870-ig tartott. Ebben a két évtizedben az abszolutizmus lassította ugyan a városfejlődést, de a leendő főváros megteremtette a fejlődés alapfeltételeit, mint pl. a vasúthálózat kiépítésének a megkezdése, bankrendszer kiépítése, gyáripar alapjainak lerakása, agrártermékek kereskedelmi központjának a kialakítása. Ezek hatására korlátozottan, de megindult az agglomerálódás, leginkább csak a Pesti oldal északi területein. Újpest emelkedik ki ezen a területen, ahol a lakosság 30 év alatt meg nyolcszorozódott. Újpest mellett kisebb arányban, de nőtt a lakosság száma Rákospalotán és Rákoskeresztúron is. Ezen két településen megjelent a városellátó agrárgazdaság, zöldségeket, gyümölcsöket, tej és tejtermékeket állítottak elő. Kialakult a városellátó övezet. A városhármas munkaerővonzása továbbra sem jelentős. A rendszeres napi ingázásnak a feltételei még nem adottak. Ekkor még csak idénymunkások érkeztek a városhármasba szőlőművelésre és építkezésekre, akik a városhatáron belüli tömegszállásokon szálltak meg. A városhármas határainak közelében megjelentek a vendéglőházak, Budai oldalon az üdülőtelepek és a villák.

A harmadik szakasz 1870-től 1895-ig tartott. A városegyesítés után Budapest viharos gyorsasággal fejlődésnek indult. 1870 és 1890 között több, mint 500 ezren költöztek Budapestre. Ez a dinamikus népességfejlődés nem állt meg Budapest határainál, hanem az elővárosi településekre is kihatott. A lakossági és az ipari tevékenységeket az elővárosokba helyezték át, ezzel a század végére megjelent a napi ingázás. Pest déli részénél a volt Grassalkovich uradalmat felparcellázták, ami után megindult a telepesítés. Az első parcellázások a mai Kispesten és Pestszenterzsébeten indult meg. Az első ide betelepülők főleg szegényebb iparosok, iparossegédek, vasutasok és kistisztviselők voltak. 1887-ben adták át a ráckevei HÉV-et, aminek a hatására jelentős bevándorlási hullám indult meg Pest déli területeinél. Soroksár ekkor népesült be. Újpesten a kisipar és a gyáripar volt a jellemző, a lakossága 1870-ben 6 ezer fő volt, míg 1900-ban már 42 ezer fő volt. A XIX. század végére kialakulnak az elővárosok, a városhatár menti telepek, elsősorban a budapesti piacokra dolgozó kisiparosok és kisvállalkozók lakóhelyei. Budapest hatása egyre erőteljesebb volt egyes elővárosokra, pl. Rákospalota agrár-falusi településből kertvárosi településsé vált. Rákospalotára főleg tisztviselők, alkalmazottak és MÁV-dolgozók települtek. Soroksáron ezzel szemben továbbra is a mezőgazdaságból élt a lakosság döntő többsége, a beköltözők száma elenyésző volt. Rákoscsabán, Cinkotán, Békásmegyeren és Pesthidegkúton is hasonló volt a helyzet, mint Soroksáron. Tétény, Rákoskeresztúr és Budafok pedig Rákospalotához hasonlóan alakultak át és lettek Budapest elővárosai a század végére. Budafokon a borászat, a sörgyártás és az élelmiszeripar váltotta fel az agrárgazdaságot. Budapest hatása a mai Budapest határainál is túlmutatott, legjelentősebb gazdasági-társadalmi hatása Pécelre, Csömörre és Törökbálintra volt. A legjelentősebb népesség gyarapodás jellemezte Budaörsöt, Telkit és Ürömöt. A Pesti oldalon főleg parasztgazdálkodás és ipari tevékenység folyt, míg a Budai oldalon ipari- és szabadidős tevékenység folyt.

A negyedik szakasz 1895-től 1950-ig tartott. Elkezdték kiépíteni az elővárosi tömegközlekedést. Először Újpestre és Kispestre indítottak omnibusz járatokat. A ráckevei HÉV mellett átadták a szentendrei, a tétényi, a gödöllői és a csömöri HÉV vonalakat. 1900 és 1907 között villamos vonalakat építettek ki az elővárosok közül Újpestre, Rákospalotára, Kispestre és Pesterzsébetre. A legnagyobb ingázó forgalom az elővárosok közül az északon lévő Újpest és Rákospalota felé voltak. Az elővárosi közlekedés kiépülésének hatalmas hatása volt a települések népességére és társadalmi szerkezetére. A fővárosi gyártelepeken munkát kereső tömegek Budapest határainál telepedtek le, valamint a budapesti szegényebb rétegek települtek át az elővárosokba. Nem csak a szegényebb rétegek települtek kijjebb, hanem a gyors tömegközlekedésnek köszönhetően a tisztviselők is, főleg Rákospalotára és Pestszentlőrincre. Átalakult az elővárosok társadalmi összetétele, a gyáripari munkások felváltották a korábbi kisiparosokat, a vasúti dolgozókat és az agráriumban dolgozó lakosságot. 1900 után az elővárosokban egyre erősebbé vált a helyi ipar szerepe. A befektetők egyre inkább az elővárosokba telepítették át a gyáregységeiket kedvező feltételek miatt, mint pl. alacsony helyi adók, olcsóbb ingatlan árak miatt. Négy jelentős ipari terület jött létre, Újpesten, ahol a bőr- és asztalosipar, gépgyártás, izzólámpagyártás és a gyógyszeripar volt a jelentős. Rákospalotán és Kispest-Pesterzsébet-Pestszentlőrincen, ahol a MÁV gépgyártása zajlott, valamit Csepelen, ahol a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek működött. 1910-ben Csepel lakosságának a 75%-a már az iparban dolgozott. Megindult Rákosmentén a telepek kialakítása, mint pl. Sashalom, Rákosliget és Rákoshegy. A tömeges betelepülők miatt, az elővárosokban a helybeli születésűek aránya sehol sem haladta meg a 25%-ot. A gyors betelepülők számával nem tudott lépést tartani az infrastruktúra, ezért az elővárosokat főleg burkolatlan utcák, csatorna és vízvezeték hiány és gyér közvilágítás jellemezte. Az infrastruktúra jelentős fejlesztése csak az 1920-as években indult meg. „Nagy-Budapest” ötletét 1908-ban vetette fel Bárczy István budapesti polgármester és Harrer Ferenc budapesti jegyző, hogy Budapesthez kellene csatolni a szomszédos településeket. Az I. világháború után Budapest fejlődése megtört, ellenben az agglomeráció településeivel szemben. Az elszegényedett budapesti polgárság és tisztviselők, valamint a távolabbi vidékekről munkát keresők is az elővárosokba áramoltak. A két világháború között az elővárosi településeken, főleg textilgyárak telepedtek, mint pl. a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár, Unió textilgyár, vagy a Magyar Posztógyár Rt. Tovább bővítették az elővárosi tömegközlekedést Pesthidegkútra, Budakeszire, Budaörsre, Solymárra és Ürömre. Az elővárosi települések töretlenül fejlődtek, sorra nyerték el a városi rangokat Kispest (1922), Pesterzsébet (1923), Rákospalota és Budafok (1926), és Pestszentlőrinc (1936). 1937-ben újra felmerült „Nagy-Budapest” ötlete, ami később, főleg a II. világháború miatt elvetették. Az elővárosok közül, Soroksár, Nagytétény és Rákoscsaba maradt el a többi településektől, beáramló lakosság szinte alig volt, a helyi lakosság közel 20%-a még mindig a mezőgazdaságban dolgozott. A 20-as évektől erősebb agglomerálódás indult be Dunakeszi és környékén, a Budapest-Vác vasútvonal menti településeken. Az alföld felé Isaszeg, Pécel, Ecser, Maglód, Gyömrő, Üllő, Vecsés, Dunaharaszti és Tököl. Budai oldalon a budai-hegység által elzárt településeken csak alig indult meg ez a folyamat, egyedül Érd, ahol jelentősen megindult a fejlődés.[3]

1950-ben Budapesthez csatoltak 7 várost és 16 nagyközséget, ezzel létrehozva Nagy-Budapestet. Budapestnek új elővárosai lettek, mint pl. Dunakeszi, Fót, Csömör, Kistarcsa, Pécel, Maglód, Vecsés, Gyál, Dunaharaszti, Szigetszentmiklós, Érd, Budaörs, Budakeszi, Solymár, Üröm és Budakalász. A II. világháború után az erőltetett gazdaságfejlesztésnek köszönhetően, nőtt Budapest munkaerő-igénye, azonban nem tudta fogadni a beáramló tömegek egy részét, akik ezáltal kénytelenek voltak az elővárosokban letelepülni. Ezzel megindult az elővárosok agglomerálódása. Az 50-es 60-as évek gyors népességnövekedése révén, az elővárosok lakóövezetté váltak. 1970-re egyes elővárosi településen az ingázók aránya meghaladta a 80%-ot. Budapest lakóövezete a Pesti oldalon nyúlt elég messzire, Hatvan, Jászberény, Újszász, Szolnok vonaláig. Az elővárosokba a bevándorlók többsége vidékről érkezett, míg a Budapestről kitelepülők főleg a Duna menti településekre és a Budai-hegységi településeke költöztek. A budapesti agglomeráció határait hivatalosan először 1971-ben jelölték ki. Ekkor 43 település került az agglomerációs gyűrűbe. Az elővárosi települések közül azok a települések jártak jól, amelyek rendelkeztek állami iparral, ugyanis ott állami lakásépítés folyt. A 80-as években már megjelentek a gazdasági hanyatlás jelei, Budapest munkaerő-igénye csökkenni kezdett, új betelepülők alig érkeztek, stagnálni kezdett a lakosság száma, a fővárossal együtt az elővárosokra is jellemzően. A rendszerváltás után ezek a folyamatok felerősödtek a 90-es években, azonban az elővárosi települések többségében növekedésnek indult a lakosságszám, ez a Budapestről kitelepülőknek köszönhető. A 80-as években megjelent a szuburbanizáció, vállalkozók és értelmiségiek költöztek ki elsősorban az elővárosi településekre. A 90-es és a 2000-es években tömegesen hoznak létre vállalkozásokat az elővárosokban, ezzel javítva a települések gazdasági helyzetét. A 90-es évek végén 2000-es évek elején a középosztály alsóbb rétegei is bekapcsolódtak a szuburbanizációba. 2005-ben törvényben rögzítették Budapest agglomerációjához tartozó településeket, ami napjainkig 81 települést ölel fel.[4]

A covid-járvány alatt jelentősen megugrott Budapestről az agglomerációba kitelepülő lakosság száma, ami hatalmas problémát okoz az elővárosi településeknek. A betelepülő lakosság növekedésével nem tud lépést tartani az infrastruktúra fejlesztése, elmarad a közművesítés, az útburkolat fejlesztés, továbbá az új közintézmények létrehozása. A megnövekedett az ingázók és a gépjárművek száma, ami több elővárosi településen konfliktus forrása a régi és az újonnan betelepülő lakók között.[5]

Szektorok[szerkesztés]

Budapest agglomerációjának a szektorai

A budapesti agglomeráció szektorait 2005-ben alakították ki, mikor meghatározták mely települések tartoznak az agglomerációba. A budapesti agglomeráció hat szektorra van felosztva: Északi, keleti, délkeleti, déli, nyugati és északnyugati. A szektorok gazdaságilag, társadalmilag és területméretileg is eltérőek. A legnépesebb szektor a Déli, míg a legritkábban lakott a Nyugati. A legnagyobb szektor az északnyugati, míg a legkisebb az északi. 2011 és 2023 között a legtöbben a déli szektorba költöztek, míg a legkevesebben a délkeletibe. A legtöbb képzett ember az északnyugati szektorban él, míg a legkevesebb a délkeletiben. A legtöbb kisebbségi, és külföldi állampolgár az északnyugati szektorban él, míg a legkevesebb a délkeletiben. Gazdasági fejlettségben és helyi adóbevételekben az északnyugati szektor áll az élen, míg az utolsó helyen a délkeleti szektor áll.[6][7][8][9]


Északi szektor[szerkesztés]

Lakónépessége 2023. január 1-jén 142 717 fő volt, ami a budapesti agglomeráció össznépességének 5,5%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 11 188 fővel nőtt a szektor lakosság száma. 2023-ban az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 599 fő volt. 2022-ben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben a szektorban 44 103 fő, utánuk következő nagy csoport a diplomával rendelkezők 36 118 fővel. 2022-ben a szektor lakónépességének 8,9%-a, mintegy 12 832 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül német, cigány és szlovák nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A szektor területe 238,24 km². Ez a legkisebb területű szektor. 10 település tartozik hozzá, ebből 5 városi, 1 nagyközségi és 4 községi rangú. Legnagyobb városa Dunakeszi. A szektorok közül a harmadik leggazdagabb szektor az északi. A keleti szektorral együtt egyre inkább a középrétegek lakóhelyévé kezd válni. A szektoron belül elkülönül a Duna-mente, ami dinamikus fejlődésével, jó forgalmi fekvésével, kedvező fejlettségi mutatókkal rendelkezik. Budapestről leginkább a IV., a XIII. és a XV. kerületekből költöznek ide.

Keleti szektor[szerkesztés]

Lakónépessége 2023. január 1-jén 147 848 fő volt, ami a budapesti agglomeráció össznépességének 5,7%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 34 335 fővel nőtt a szektor lakosság száma. 2023-ban az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 468 fő volt. 2022-ben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben a szektorban 44 769 fő, utánuk következő nagy csoport a diplomával rendelkezők 36 270 fővel. 2022-ben a szektor lakónépességének 9,5%-a, mintegy 14 102 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül román, cigány és szlovák nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A szektor területe 315,83 km². Ez a harmadik legkisebb területű szektor. 11 település tartozik hozzá, ebből 6 városi, 3 nagyközségi és 2 községi rangú. Legnagyobb városa Gödöllő. A szektorok közül a harmadik legszegényebb szektor a keleti. Az északi szektorral együtt egyre inkább a középrétegek lakóhelyévé kezd válni. Budapestről leginkább a XIV. és a XVI. kerületekből költöznek ide.

Délkeleti szektor[szerkesztés]

Lakónépessége 2023. január 1-jén 114 419 fő volt, ami a budapesti agglomeráció össznépességének 4,4%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 10 290 fővel nőtt a szektor lakosság száma. 2023-ban az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 361 fő volt. 2022-ben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben a szektorban 35 369 fő, utánuk következő nagy csoport a szakmunkás végzettséggel rendelkezők 19 978 fővel. 2022-ben a szektor lakónépességének 8%-a, mintegy 14 102 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül német, cigány és román nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben. A kisebbségek közül német, cigány és román nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A szektor területe 317,25 km². Ez a harmadik legnagyobb területű szektor. 9 település tartozik hozzá, ebből 6 városi és 3 nagyközségi rangú. Legnagyobb városa Gyál. A szektorok közül a legszegényebb szektor a délkeleti. A szektorok közül itt a leglassabb az urbanizálódás, és itt a legrosszabb a társadalomstatisztikai mutatók. Budapestről leginkább a X., XVII. és a XVIII. kerületekből költöznek ide.

Déli szektor[szerkesztés]

Lakónépessége 2023. január 1-jén 243 997 fő volt, ami a budapesti agglomeráció össznépességének 9,5%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 39 390 fővel nőtt a szektor lakosság száma. 2023-ban az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 661 fő volt. 2022-ben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők éltek a legtöbben a szektorban 77 085 fő, utánuk következő nagy csoport a diplomával rendelkezők 51 338 fővel. 2022-ben a szektor lakónépességének 9,5%-a, mintegy 23 139 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül német, cigány és román nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A szektor területe 368,94 km². Ez a második legnagyobb területű szektor. 15 település tartozik hozzá, ebből 1 vármegyei jogú, 8 városi, 2 nagyközségi és 4 községi rangú. Legnagyobb városa Érd. A szektorok közül a második legszegényebb szektor a déli. A szektor kapcsolata a Fővárossal laza, a jelentős helyi gyáripari és gazdasági bázisoknak köszönhető. Nagyarányú a keresztingázás. A szektor dunántúli része sokkal fejlettebb, mint a középső vagy a keleti része. Budapestről leginkább az V., VI., VII., VIII., IX., XI., XIX., XX., XXI., XXII. és a XXIII. kerületekből költöznek ide.

Nyugati szektor[szerkesztés]

Lakónépessége 2023. január 1-jén 104 200 fő volt, ami a budapesti agglomeráció össznépességének 4%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 13 956 fővel nőtt a szektor lakosság száma. 2023-ban az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 343 fő volt. 2022-ben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők éltek a legtöbben a szektorban 32 790 fő, utánuk következő nagy csoport az érettségi végzettséggel rendelkezők 27 596 fővel. 2022-ben a szektor lakónépességének 13%-a, mintegy 23 100 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül német, ukrán és cigány nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A szektor területe 303,92 km². Ez a második legkisebb területű szektor. 12 település tartozik hozzá, ebből 5 városi és 7 községi rangú. Legnagyobb városa Budaörs. A szektorok közül a második leggazdagabb szektor a nyugati. A szektor az északnyugati szektorral együtt Budapest agglomerációjának modern térsége. A területen jelentős a bevásárlóközpontok, raktártelepek, városellátó-üzemek és a vendéglátóhelyek. A Budai-hegységben az agglomeráció elit lakóövezetét alkotja. Budapestről leginkább a XII. kerületből költöznek ide.

Északnyugati szektor[szerkesztés]

Lakónépessége 2023. január 1-jén 153 199 fő volt, ami a budapesti agglomeráció össznépességének 5,9%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 15 929 fővel nőtt a szektor lakosság száma. 2023-ban az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 325 fő volt. 2022-ben a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők éltek a legtöbben a szektorban 45 653 fő, utánuk következő nagy csoport az érettségi végzettséggel rendelkezők 43 290 fővel. 2022-ben a szektor lakónépességének 15,1%-a, mintegy 23 100 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül német, szlovák és cigány nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A szektor területe 471,85 km². Ez a legnagyobb területű szektor. 23 település tartozik hozzá, ebből 6 városi, 3 nagyközségi és 14 községi rangú. Legnagyobb városa Szentendre. A szektorok közül a leggazdagabb szektor az északnyugati. A szektor a nyugati szektorral együtt Budapest agglomerációjának modern térsége. A szektorra jellemző az elit kertvárosi és a gyáripari lakóövezetek is. Az urbanizáció a nyugati szektorral együtt a legdinamikusabban fejlődő. Budapestről leginkább az I., II. és a III. kerületből költöznek ide.


Szektor Települések száma Népszámlálás
2011 		Becslés
2023[10] 		Változás Terület
(km²)		 Népsűrűség
(fő/km²)
összes város
Északi 10 5 131 529 142 717 +8,51% 238,24 599
Keleti 11 6 113 513 147 848 +30,25% 315,83 468
Délkeleti 9 6 104 129 114 419 +9,88% 317,25 361
Déli 15 9 204 607 243 997 +19,25% 368,94 661
Nyugati 12 5 90 244 104 200 +15,46% 303,92 343
Északnyugati 23 6 137 270 153 199 +11,60% 471,85 325
Összesen 80 37 781 292 906 380 +16,01% 2016,03 449

Szektorokhoz tartozó települések[szerkesztés]

A Budapesti agglomeráció területéhez tartozó települések[szerkesztés]

Település Rang

(2013. július 15.)

Járás Kistérség

(2013. január 1.)

Népesség Terület

(km²)

Budapest főváros - - 1 752 286 525,13
Alsónémedi nagyközség Gyáli Gyáli 5 235 49,07
Biatorbágy város Budakeszi Budaörsi 13 889 44,12
Budajenő község Budakeszi Budaörsi 1 942 49,07
Budakalász város Szentendrei Szentendrei 10 924 15,17
Budakeszi járásszékhely város Budakeszi Budaörsi 14 330 37,1
Budaörs város Budakeszi Budaörsi 28 844 23,59
Csobánka község Szentendrei Szentendrei 3 335 22,76
Csomád község Dunakeszi Veresegyházi 1 650 12,38
Csömör nagyközség Gödöllői Gödöllői 9 779 22,7
Csörög község Váci Váci 2 046 5,05
Délegyháza község Szigetszentmiklósi Ráckevei 4 306 25,42
Diósd város Érdi Érdi 10 518 5,75
Dunabogdány község Szentendrei Szentendrei 3 103 25,5
Dunaharaszti város Szigetszentmiklósi Ráckevei 21 901 29,17
Dunakeszi járásszékhely város Dunakeszi Dunakeszi 43 490 31,06
Dunavarsány város Szigetszentmiklósi Ráckevei 8 141 22,52
Ecser nagyközség Vecsési Monori 3 846 13,1
Érd megyei jogú város Érdi Érdi 66 892 60,54
Erdőkertes község Gödöllői Veresegyházi 7 992 5,75
Felsőpakony nagyközség Gyáli Gyáli 3 536 15,33
Fót város Dunakeszi Dunakeszi 19 674 37,4
Göd város Dunakeszi Dunakeszi 18 218 24,44
Gödöllő járásszékhely város Gödöllői Gödöllői 32 131 61,92
Gyál járásszékhely város Gyáli Gyáli 23 628 24,93
Gyömrő város Monori Monori 18 301 26,51
Halásztelek város Szigetszentmiklósi Ráckevei 10 581 8,64
Herceghalom község Budakeszi Budaörsi 2 694 7,34
Isaszeg város Gödöllői Gödöllői 11 470 54,83
Kerepes város Gödöllői Gödöllői 10 046 24,08
Kisoroszi község Szentendrei Szentendrei 962 10,94
Kistarcsa város Gödöllői Gödöllői 12 212 11,02
Leányfalu nagyközség Szentendrei Szentendrei 3 714 15,37
Maglód város Vecsési Monori 12 341 22,38
Majosháza község Szigetszentmiklósi Ráckevei 1 594 11,42
Mogyoród nagyközség Gödöllői Dunakeszi 6 893 34,48
Nagykovácsi nagyközség Budakeszi Pilisvörösvári 7 850 27,67
Nagytarcsa község Gödöllői Gödöllői 4 609 12,14
Ócsa város Gyáli Gyáli 9 325 81,66
Őrbottyán város Váci Veresegyházi 7 370 27,38
Páty község Budakeszi Budaörsi 7 476 39,3
Pécel város Gödöllői Gödöllői 15 987 43,63
Perbál község Budakeszi Pilisvörösvári 2 065 25,65
Pilisborosjenő község Pilisvörösvári Pilisvörösvári 3 725 9,27
Piliscsaba város Pilisvörösvári Pilisvörösvári 8 391 25,57
Pilisjászfalu község Pilisvörösvári Pilisvörösvári 1 649 6,97
Pilisszántó község Pilisvörösvári Pilisvörösvári 2 937 15,96
Pilisszentiván község Pilisvörösvári Pilisvörösvári 4 226 8,12
Pilisszentkereszt község Szentendrei Szentendrei 2 127 17,21
Pilisszentlászló község Szentendrei Szentendrei 1 206 17,75
Pilisvörösvár járásszékhely város Pilisvörösvári Pilisvörösvári 14 148 24,3
Pócsmegyer község Szentendrei Szentendrei 2 289 13,08
Pomáz város Szentendrei Szentendrei 17 139 49,03
Pusztazámor község Érdi Budaörsi 1 190 9,27
Remeteszőlős község Budakeszi Pilisvörösvári 915 2,89
Solymár nagyközség Pilisvörösvári Pilisvörösvári 11 277 17,86
Sóskút község Érdi Budaörsi 3 329 27,67
Szada nagyközség Gödöllői Gödöllői 5 428 16,72
Százhalombatta város Érdi Érdi 18 241 28,06
Szentendre járásszékhely város Szentendrei Szentendrei 26 447 43,82
Szigethalom város Szigetszentmiklósi Ráckevei 17 596 9,12
Szigetmonostor község Szentendrei Szentendrei 2 519 23,51
Szigetszentmiklós járásszékhely város Szigetszentmiklósi Ráckevei 38 591 45,65
Sződ község Váci Váci 3 667 13,53
Sződliget nagyközség Váci Váci 4 529 7,31
Tahitótfalu község Szentendrei Szentendrei 5 722 39,17
Taksony nagyközség Szigetszentmiklósi Ráckevei 6 189 20,85
Tárnok nagyközség Érdi Érdi 9 654 23,6
Telki község Budakeszi Budaörsi 4 005 10,47
Tinnye község Pilisvörösvári Pilisvörösvári 1 728 16,1
Tök község Budakeszi Pilisvörösvári 1 317 24,73
Tököl város Szigetszentmiklósi Ráckevei 10 116 38,49
Törökbálint város Érdi Budaörsi 13 655 29,4
Üllő város Vecsési Monori 11 949 48,1
Üröm község Pilisvörösvári Pilisvörösvári 7 454 6,66
Vác járásszékhely város Váci Váci 32 828 61,6
Vácrátót község Váci Veresegyházi 1 924 18,09
Vecsés járásszékhely város Vecsési Monori 20 935 36,17
Veresegyház város Gödöllői Veresegyházi 18 654 28,56
Visegrád város Szentendrei Szentendrei 1 841 33,27
Zsámbék város Budakeszi Pilisvörösvári 5 569 33,66

Forrás: VÁTI.[11]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) KSH nevű lábjegyzeteknek
  2. ↑ 8.1.2.11. Agglomerációkban, agglomerálódó térségekben, településegyüttesekben élők száma, 2023. január 1. - Központi Statisztikai Hivatal
  3. ↑ http://epa.niif.hu/02100/02120/00030/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_30_121.pdf
  4. ↑ https://miau.my-x.hu/miau/22/ga/mernok2.htm#pont31
  5. ↑ https://www.penzcentrum.hu/otthon/20230708/nem-birja-a-kikoltozok-ozonet-az-agglomeracio-ezek-a-telepulesek-tehetik-ki-a-megtelt-tablat-hamarosan-1138756
  6. ↑ https://miau.my-x.hu/miau/22/ga/mernok2.htm#pont39
  7. ↑ https://doksi.net/hu/get.php?lid=10190
  8. ↑ http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/szakdolg/2021-msc/szabo_eniko.pdf
  9. ↑ https://baft.hu/media/files/Monitoring_jelentes_BAFT_2O22_vegleges.pdf
  10. ↑ [1], ksh.hu
  11. ↑ 2005. évi LXIV. törvény a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (letöltve: 2007. február 28.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Budapesti_agglomeráció&oldid=27289290”