Csogá Zanbil

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Csogá Zanbil
Világörökség
Adatok
Ország	Irán
Világörökség-azonosító	113
Típus	Kulturális
Elhelyezkedése
Csogá Zanbil Pozíció Irán térképén
é. sz. 32° 00′ 30″, k. h. 48° 31′ 15″32.008333333333, 48.52083333333332.008333°N 48.520833°EKoordináták: é. sz. 32° 00′ 30″, k. h. 48° 31′ 15″32.008333333333, 48.52083333333332.008333°N 48.520833°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Csogá Zanbil témájú médiaállományokat.

Csogá Zanbil (perzsául: چغا زنبيل) város Huzesztán tartományban, Iránban. Az irodalomban Csoga Zanbil, Csoga Zambil és Csoga Zembil névalakban is előfordul.

Szúzától 40 km-re délkeletre fekvő település.

Csogá Zanbil i. e. 1300 körül virágzó elámi település volt, melyet az Elámi Birodalom királya, Untas-Napirisa építtetett. Csogá Zanbilt a kr. e. 7. században Assur-bán-apli csapatai foglalták el. Az elámita korszaknak az i. e. 6. században lett vége. A város neve „kosár hegyeket” jelent.

A fallal körülvett város mintegy fél évszázadig állt fenn, királya Untas-Napirisa itt hatalmas, egykor hétszintes zikkuratot (áldozati tornyot) épített.

A zikkurat, melynek magassága 105 méter, a legnagyobb eddig talált elámi zikkurat volt. Egyik éle például 1200 méter hosszú volt. A romjaiban is rendkívül impozáns zikkurat 50 méter magasan levő tetőteraszán egykor Insusinak elámi isten temploma állt. A templomnak négy terasza volt, vályogtéglákból épült, és felső emeleteit valószínűleg mázas csempe borította. Bejáratánál életnagyságú, terrakotta fél-bikák és griffek találhatók.

A zikkurat közelében három másik templom állt.

A településtől kissé északkeletre négy palotát is feltártak, melyeket színes csempék díszítettek.

Feltárták a város víztárolóját és csatornarendszerét is, mely egykor 50 km hosszú volt és a Szúza közelében lévő Karkheh folyóból szállította ide a vizet, mivel a városban a talajvíz szintje több mint 50 méter mélységben volt. A csatornát még Utash-Napirisha építtette, víztisztító medencével is el volt látva. A több mint 3000 éves építmény maradványai ma is láthatók az északnyugati városfalnál. Ez a legrégibb víztisztító üzem a világon.

• Irán (1979) ISBN 963-243-133-2