Częstochowa

Częstochowa
Częstochowa
Częstochowa címere Częstochowa zászlaja
Közigazgatás
Ország	Lengyelország
Vajdaság	sziléziai
Járás	Częstochowa
Irányítószám	42-200 до 42-229
Körzethívószám	(+48) 34
Rendszám	SC
Testvérvárosok	Lista Mariazell Altötting Fátima Loreto Lourdes Pforzheim Názáret Zapopan Rēzekne South Bend Šiauliai Betlehem Białystok Ourém Kamjanec-Pogyilszkij[1]
Népesség
Teljes népesség	213 107 fő (2021. márc. 31.)[2]
Népsűrűség	1 331,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	111 m
Terület	160 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 50° 48′ 35″, k. h. 19° 07′ 20″50.80964, 19.1221750.809640°N 19.122170°EKoordináták: é. sz. 50° 48′ 35″, k. h. 19° 07′ 20″50.80964, 19.1221750.809640°N 19.122170°E
Częstochowa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Częstochowa témájú médiaállományokat.

Częstochowa (kiejtése^ⓘ, IPA: [ʧε̃stɔ'xɔva]), régi magyar neve: Csensztokó, város Lengyelországban a Sziléziai vajdaságban. 1975 és 1998 között a korábbi Częstochowa Vajdaság és a Częstochowai főegyházmegye székhelye. Elsősorban híres pálos monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő híres fekete madonna képről ismert. A kegyképhez minden évben a világ minden részéről zarándokok ezrei érkeznek. Lakosságának száma: 248 894 (2004). Częstochowa – bár a sziléziai vajdasághoz tartozik – Kis-Lengyelország része, nem pedig Sziléziáé.

A város Dél-Lengyelországban a Warta-folyó partján fekszik.

A Częstochowa név Częstoch birtokát jelent és a Częstoch személynévből származik, melyet a középkori dokumentumokban Częstobor vagy Częstomir alakban is említenek. A város egy részét ma Częstochówkának hívják megkülönböztetve a régebbi városrésztől, mellyel 1826-ban egyesítették.

A települést a 13. században alapították. A történelmi dokumentumok először 1220-ban még faluként említik. A település már 1377 előtt városi rangot kapott. A Jasna Góra-i kolostort a Pálos rend 1382-ben alapította. Nevét is a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen). A Fekete Madonna kegykép két évvel később került a kolostorba és a következő években zarándokhellyé lett. A 17. században a kolostort erődítménnyé alakították át, mely 1655-ben a svédek elleni védelmi rendszer részét alkotta. Częstochowa zsidó közössége 1700 körül alakult ki. A város Lengyelország második felosztásakor Poroszországhoz került. A napóleoni háborúk következtében 1807-ben a Varsói Hercegség, majd 1815-től a Kongresszusi Lengyelország része lett. Ez a város gyors fejlődésének kezdete. 1819-ben a neves katonai építész Jan Bernhard megtervezte és elkezdte felépíteni az Aleja Najświętszej Panny Marii (Legszentebb Szűz Mária) sugárutat, mely ma is a modern város fő tengelyét alkotja. A két korábbi várost Częstochowát és Częstochówkát (amely csak 1717 Nowa Częstochowa néven lett város) 1826-ban egyesítették. 1846-ban megnyitották a Bécs – Varsó vasútvonalat, amely bekapcsolta a várost a vasúthálózatba. 1870 után felfedezték, hogy a környéken jelentős vasérckészletek vannak és ez nagy lendületet adott az ipari fejlődésnek. Felépült a czestochowai kohászati művek, emellett szövőgyárak és papírgyárak épültek.

Az első világháború alatt a város német megszállás alá került, de 1918 után az újjászülető Lengyelország része lett. Az új állam Sziléziában jelentős vasérckészletekhez jutott, így a czestochowai bányák termelése gazdaságtalanná vált és azokat bezárták. Ez véget vetett a város fejlődésének. 1925-ben püspökségi székhely lett.

A második világháború során 1939-ben a várost Tschenstochau néven a Német Birodalomhoz csatolták. A náci csapatok 1939. szeptember 3-án vonultak be a városba és a következő napon – melyet véres hétfőnek is neveznek – mintegy 150 embert lőttek agyon az utcákon. 1941. április 3-án gettó nyílt a városban, a háború során a németek közel 40 000 czestochowai zsidót öltek meg. A várost 1945. január 6-án szabadította fel a Vörös Hadsereg. Az erőltetett kommunista iparosításnak köszönhetően a vasmű jelentősen bővítették és Bolesław Bierut-ról nevezték el. Ez a növekvő turizmussal együtt a város újabb fellendülési korszakát eredményezte, melyet az önálló Czestochowai Vajdaság megalakulása tetőzött be.

A város fő nevezetessége a Jasna Góra-i kolostorban elhelyezett Fekete Madonna kegyképe. A kegyhelyre minden évben turisták és zarándokok ezrei érkeznek a világ minden részéből. Ehhez kapcsolódóan a városban számos kegytárgybolt, ajándéküzlet és emlékhely található.

A czestochowai pálos rendben voltak magyar pálosok is, amit egy 1501-ből fennmaradt magyar nyelvemlék is bizonyít. A Cantionale Ecclesiasticum kódexben találtak rá egy magyar nyelvű imádságra, ami rokonságot mutat a Peer-kódexben, a Gyöngyösi kódexben és a Thewrewk-kódexben található imádságokkal.^[3]

Az alapító pálos renden kívül Czestochowát egyéb szálak is Magyarországhoz fűzik. Bár a középkorban Czestochowa a magyarok számára nem vált búcsújáróhellyé, Czestochowában ma is őrzik a közös eredet emlékét.

A 17. század végétől pedig Magyarországon is kultusz alakult ki a Fekete Madonna körül. A kegykép nem csak a lengyelek függetlenségi harcainak, hanem a magyarok törökellenes felszabadító harcainak is a jelképe lett.

Ennek egyik fő oka az volt, hogy mielőtt Bécs felmentésére indult, Sobieski János lengyel király 1683-ban Czestochowába zarándokolt, a Madonna védelmét kérte és pajzsára is az ő képét vésette. Miután Bécsnél és Párkánynál Sobieski győzött, a Madonna-kép törökverő szimbólum lett.

A kép másolatai körül Márianosztrán és Sopronbánfalván alakult ki máig is élő búcsújárás. Tiszteletét nem csak a pálosok terjesztették. A Fekete Madonna képe Simontornya, Baja, Jászberény, Szeged és Szabadka ferences rendi templomaiban is megtalálható.

Nagyítás

• Częstochowai Fekete Madonna

• Hivatalos oldal
• Várostérkép
• A Fekete Madonna kolostora
• Częstochowa története

A Wikimédia Commons tartalmaz Częstochowa témájú médiaállományokat.

• Bálint Sándor-Barna Gábor: Búcsújáró magyarok – A magyarországi búcsújárás története és néprajza (Szent István Társulat)
• A Czestochomai nyelvemlék betűhű szövege és mai magyarra normalizált változata elérhető és kereshető az Ómagyar korpuszban.