Dominancia

A dominancia latin elemekből származó szó.

Fölérendeltség, irányító jelleg

1. Örökléstani jelenség, valamely tulajdonságukban erősen eltérő szülők utódjain csak az egyik szülő tulajdonsága jelenik meg.
2. A legnagyobb részarányban jelenlevő faj, vagy fajok esetében beszélünk ezek dominanciájáról (például tölgyes ökoszisztéma, fenyves ökoszisztéma).
3. Az agyi működés azon sajátossága, hogy a megfelelő ingerületek hatására az egyes központok szerepe túlsúlyra jut a többi felett.
4. A nemen belüli szelekció esetén általában a hímek megküzdenek egymással a dominancia-rangsor magasabb pozícióiért, illetve a párosodás jogáért (a kettő általában összefügg). Mivel legtöbbször ez a küzdelem test-test elleni (főleg rituális, olykor vérre megy, de ritkán élet-halál harc), ezért ezen fajoknál a hímek testmérete nagyobb, mint a nőstényeké. Ennek oka, hogy a hímek kompetíciója (versengése) elsősorban a testi erőben jelentkezik. tovább>>>

1. A személyiségelmélet szerint a mások feletti dominancia (fölérendeltség, uralom, elsődlegesség) szükségét érző személy az összeütközést keresi, a szubmisszívebb egyén megpróbálja elkerülni az ilyen helyzeteket.
2. A dominancia nem agresszivitást jelent, hanem elismert vezető helyet valamilyen közösségen belül, szubcsoporton belül.(lásd A nemi szelekció – férfiak.)

• Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára
• Kislexikon