Egerfarmos

Nem tévesztendő össze a következővel: Farmos.

Egerfarmos
Római katolikus templom
Egerfarmos címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Heves
Járás	Füzesabonyi
Jogállás	község
Polgármester	Petrik László (független)[1]
Irányítószám	3379
Körzethívószám	36
Népesség
Teljes népesség	669 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	28,28 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	23,8 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 43′ 08″, k. h. 20° 32′ 10″47.719, 20.53647.719000°N 20.536000°EKoordináták: é. sz. 47° 43′ 08″, k. h. 20° 32′ 10″47.719, 20.53647.719000°N 20.536000°E
Egerfarmos Pozíció Heves vármegye térképén
Egerfarmos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Egerfarmos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Egerfarmos község Heves vármegye Füzesabonyi járásában.

A vármegye délkeleti részén fekszik, az Eger-patak partján, Füzesabonytól 12, a megyeszékhely Egertől pedig 23 kilométer távolságra.

A közvetlen szomszédos települések: észak felől Mezőszemere és Mezőkövesd, kelet felől Egerlövő, délkelet felől Poroszló, nyugat felől pedig Mezőtárkány. Dél felől a település határszéle Besenyőtelekhez tartozó külterületekkel érintkezik, de ezen községgel épp csak ennyire határos.

Közúton két útvonalon érhető el: a 3-as főútból Szihalomnál kiágazó 33 102-es számú mellékúton, illetve Mezőtárkány központja felől, egy számozatlan önkormányzati úton.

A hazai vasútvonalak közül a Debrecen–Füzesabony-vasútvonal érinti, melynek két megállási pontja van itt. Egerfarmos megállóhely a belterület délnyugati szélénél, Kétútköz megállóhely pedig a keleti határszéle közelében (Kétútköz valójában már Poroszló településrésze).

Egerfarmos Árpád-kori település, nevét a tatárjárás után, 1261-ben említette először oklevél Fornos néven. Az 1261-es oklevélben IV. Béla király az Egri Püspökség birtokának határait írta le akképpen, hogy az a béli nemesek földjétől a szemerei és a farnosi nemesek területéig terjed.

1317-ben Fornas, 1333-ban Farnos néven írták.

A település a 15–16. században Borsod, később pedig Heves Vármegyéhez tartozott, Borsod vármegye határa a régi térképeken az Eger-patakig tartott.

1405-ben a falu egy része királyi birtok lett, e részt borosjenői Bor Pál fia, László kapta meg Zsigmond királytól adomány címén, majd Rozgonyi Simon és öccse László nyerte el.

Később Báthory András, a Barius család, Bosnyák Tamás, a Kandó család, majd a 18. századtól az Atkári-Szalay, a Polgár és Kovács, Pocska, Forgách, Szegő Brezovay, majd Vitéz, Prónay, Oláh család lett birtokosa.

1550-ben a töröknek fizettek adót, 1675-ben pedig egytelkes kisnemesek lakták a falut jobbágyaikkal.

1680-ban a falu pusztává vált, lakói még Eger törökök által való megszállása előtt elszéledtek. 1696-ban Pocska Levin egri hadi élelmezési biztos kapta meg a lakatlan pusztát 1450 forint váltságdíjért.

1701-ben már 6 felnőtt jobbágy férfi lakott a faluban.

1786-ban a falu 10 közbirtokosé; többek között a gróf Károlyi, báró Orczy, Subicz, Brezovay és más családok birtoka volt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a Tiszához, Poroszlóra való visszavonuláskor egy farmosi ember vitte át a mocsáron éjjel a Klapka hadtestéhez tartozó Máriássy huszárokat, hogy biztosítsák Dembinszky tábornok számára a visszavonulás útját.

1852-ben úrbéri birtokrendezés ment végbe a településen.

1910-ben 1130 lakosából 1099 magyar, 31 román volt. Ebből 1052 római katolikus, 34 görögkatolikus, 34 református volt.

Az 1950-es megyerendezésig Borsod vármegye Egri majd Mezőkövesdi járásához tartozott. Nevét írásban először egy 1261-ben kelt oklevél említi Fornos néven. Később előfordul Fornas, Farnos és Furnus néven is. 1902 óta Egerfarmos a neve.

• 1990–1994: Poczok Sándor (független)^[3]
• 1994–1998: Poczok Sándor (független)^[4]
• 1998–2002: Poczok Sándor (független)^[5]
• 2002–2006: Poczokné Blanár Gabriella (független)^[6]
• 2006–2010: Poczokné Blanár Gabriella (független)^[7]
• 2010–2014: Poczokné Blanár Gabriella (független)^[8]
• 2014–2019: Petrik László (független)^[9]
• 2019–2024: Petrik László (független)^[10]
• 2024– : Petrik László (független)^[1]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,5%-a magyarnak, 3,1% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak mondta magát (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,2%, református 6%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 18,5% (26,6% nem nyilatkozott).^[12]

2022-ben a lakosság 92,4%-a vallotta magát magyarnak, 3,3% cigánynak, 0,5% németnek, 0,3% románnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 31,5% volt római katolikus, 4,6% református, 0,2% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 1,7% egyéb katolikus, 11,7% felekezeten kívüli (49,2% nem válaszolt).^[13]

• Római katolikus templom. 1874-ben épült késő barokk stílusban. Szent Adalbert tiszteletére felszentelt.

Egerfarmosi és sztregovai doktor Kandó Kálmán (Pest, 1869. július 8. – Budapest, 1931. január 13.) magyar mérnök, a nagyfeszültségű háromfázisú váltakozóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a fázisváltó kidolgozója, a vasút-villamosítás úttörője. Talán még a műszaki tudományokban járatosak közül is kevesen tudják, hogy a vasút-villamosítás úttörője, a villanymozdony feltalálója egerfarmosi származású. Pedig Kandó Kálmán szívesen viselte az egerfarmosi előnevet, mivel családja Egerfarmoson élt, s a feltaláló is mindig büszke volt kötődésére, ezért a településen élők is őrzik emlékét. Nevét ma egy alapítvány, alakját egy köztéri alkotás őrzi.

Itt született 1947. július 16-án Csörgő Sándor magyar matematikus, az MTA tagja.

• Vasútállomás