Florence Welch

Florence Welch
Életrajzi adatok
Születési név	Florence Leontine Mary Welch
Született	1986. augusztus 28. (38 éves) Camberwell, London, England
Szülei	Evelyn Welch
Iskolái	Alleyn's School University of the Arts London Camberwell College of Arts
Pályafutás
Műfajok	Indie rock, barokk pop, art rock, indie pop, Soul
Aktív évek	2007-jelen
Híres dal	Shake It Out, Dog Days Are Over
Együttes	Florence and the Machine
Hangszer	ének, zongora, dob, hárfa, gitár
Hang	alt
Tevékenység	Zenész, énekes, zeneszerző
Kiadók	Island
Florence Welch weboldala
Együttesének weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Florence Welch témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Florence Leontine Mary Welch^[1] (1986. augusztus 28.–)^[2][3][4] angol zenész, énekes és zeneszerző, aki a Florence and the Machine nevű angol indierock-zenekar énekeseként vált híressé. A zenekar bemutatkozó albuma, a Lungs, 2009-ben jelent meg. 2010. január 17-én a lemez első helyre került az Egyesült Királyság lemezlistáján, miután 28 egymást követő héten is szerepelt rajta. A zenekar második albuma, a Ceremonials, 2011 októberében jelent meg, és az első helyen debütált az Egyesült Királyságban, míg az Egyesült Államokban a 6. helyen.

Camberwellben született a szatíraíró Craig Brown^[5] unokahúgaként, és a The Daily Telegraph egykori szerkesztő helyettesének, illetve a Daily Mail karcolatírójának, Colin Welchnek unokájaként.^[6] Édesanyja Evelyn Welch, amerikai professzor, akinek a reneszánsz művészet a fő tárgya, és a londoni King's College Művészet és Tudományok karának aligazgatója.^[7] Édesapja Nick Welch, egy hirdetési cég igazgatója.^[5] A brit apától eredeztethető a rock and roll szeretete a családban: húszas éveiben London nyugati végében élt, ahol gyakran eljárt a Heathcote Williams által szervezett Squatters’ Ballra, ahol a The 101ers rendszeresen fellépett.^[8] Apja hatására Florence is inkább Ramones-t hallgatott, mint Green Day-t.^[8] Evelyn ugyanakkora hatással volt rá, de ő teljesen másképpen. Tinédzser korában egyszer ellátogatott édesanyja egyik órájára, ami mély benyomást gyakorolt rá. „Arra törekszem, hogy valami hasonlót hozzak össze, csak zenében. Remélem, hogy a zenéimben feltűnő nagy témák – szex, halál, szerelem, erőszak – még mindig az emberiség történelméhez fognak tartozni 200 év múlva” – magyarázta.^[8]

Florence a Thomas's London Day Schoolban tanult, majd az Alleyn's Schoolban, Délkelet-Londonban, ahol jó tanuló volt.^[1] Welch gyakran került bajba az iskolában rögtönzött éneklései miatt.^[1] Welchet diszlexiával és dyspraxiával diagnosztizálták.^[9] Később híressé válásának hatására meg kellett küzdenie a depresszióval is.^[10] Florence a Camberwell College of Arts főiskolán tanult, mielőtt még abbahagyta a tanulást, hogy zenei pályafutására koncentrálhasson.^[1] Tízéves korában Welch tanúja volt nagyapja és anyai nagyanyja (aki szintén művészettörténész volt) egészségének leromlásának; nagyanyja öngyilkos lett, amikor Florence 14 éves volt.^[1] Nagyszülei halála után Florence elragadtatása erősödött a terror és végzet iránt. Amikor Welch 13 éves volt, ő és az anyja átköltözött a szomszédhoz, akinek három tizenéves gyereke volt. Welch a következőt nyilatkozta erről: „Briliánsan kijöttünk egymással, de valójában egy rémálom volt. Általában a szobámban maradtam, és táncoltam.”^[11]

Welch állítása szerint „A Florence and the Machine úgy indult, mint egy személyes vicc, ami kicsúszott a kezünkből. Zenéket írtunk a barátommal, akit Isabella Machine-nek neveztem, számára pedig Florence Robot voltam. Még akkor sem volt nevünk, amikor már csak fél óra volt hátra az első fellépésünkig, szóval azt mondtam: »Oké, akkor mi leszünk Florence Robot/Isa Machine«. Ekkor még nem tudtam, hogy a név hosszúsága később az őrületbe fog kergetni.”^[1][12] 2006-ban Welch kis londoni helyeken lépett fel Summersszel Florence Robot/Isa Machine néven, és lassan felkeltették az emberek figyelmét.

2007-ben Welch egy Ashok nevű zenekarral készített felvételeket, és meg is jelent egy albumuk Plans címmel a Filthy Lucre/About Records kiadónál. Ez az album tartalmazta a későbbi sikerszámot a „Kiss with a Fist”-et, aminek ekkor még „Happy Slap” volt a címe.^[13] Aláírt egy szerződést az Ashokkal, de úgy érezte, hogy ez nem a megfelelő együttes számára, így felmondta a megállapodást.^[1] A Florence and the Machine-t Mairead Nash kezdte menedzselni (a Queens of Noize nevű DJ-duó tagja), aki úgy döntött, hogy felkarolja Florence-et, amikor találkozott egy klub vécéjében a részeg énekesnővel,^[1][9] aki épp Etta James 1962-es dalát, a „Something's Got a Hold on Me”-t énekelte.^[5]

A Florence and the Machine bemutatkozó albuma, a Lungs, 2009. július 6-án jelent meg az Egyesült Királyságban. Az album hivatalosan egy fellépés keretében jelent meg a Rivoli Ballroomban, Délkelet-Londonban. Az album első lett az Egyesült Királyságban és második Írországban. 2009. augusztus 6-ig több mint 100 000 lemezt adtak el csak az Egyesült Királyságban, és augusztus 10-ig már öt hete volt második az eladási listákon.^[14][15] Miután 2009. július 25-én letölthetővé tették az Egyesült Államokban, az album a 17. helyre került a Billboard „Heatseekers Albums” listáján,^[16] és végül az első helyet is elérte.^[17] Az album fizikailag október 20-án jelent meg az Egyesült Államokban, az Universal Republic kiadásában.^[18] Az album producerei James Ford, Paul Epworth, Steve Mackes és Charlie Hugall voltak.^[19]

Welch énekelt David Byrne és a Fatboy Slim 2010-es albumán, a Here Lies Love-on, ami Imelda Marcos tiszteletére készült.^[20] 2011 januárjában Welch Drake-kel dolgozott együtt.^[21]

Az együttes második albuma, a Ceremonials, 2011. október 31-én jelent meg. Első helyen debütált a UK Albums Charton, és második helyen az amerikai Billboard 200 listán.^[22][23] 2012 január 12-én a Florence and the Machine-t két Brit Awards-díjra is jelölték. A díjátadót 2012. február 12-én tartották a londoni O2 Arénában.^[24] 2012. április 26-án az együttes kiadta a „Breath of Life” című számot, amit a Hófehér és a vadász filmzenéjének készítettek.^[25][26] 2012. július 5-én megjelent az ötödik kislemez a lemezről, ami a „Spectrum (Say My Name)” remixe volt. A skót Calvin Harris feldolgozása az együttes első dala volt, ami az Egyesült Királyságban listavezető lett.^[27] Florence azt nyilatkozta akkor, hogy izgalommal várja a harmadik album felvételét, amit valószínűleg 2012 szeptemberének végén kezdenek el rögzíteni, amint az együttes befejezi a turnézást.^[28]

2012. október 12-én megjelent Harris „Sweet Nothing” című kislemeze, amit Florence közreműködésével rögzített, és rákerült a 18 Months című albumra is. A dal első helyen debütált a Brit kislemezlistán, ezzel ez lett a második közös listavezető daluk.^[29] A „Sweet Nothing” Írországban szintén első, míg Ausztráliában és Új-Zélandon második lett. A „Sweet Nothing” Ausztráliában platina minősítést kapott.

Welch mezzoszoprán hanggal bír. Hangterjedelme C♯3-B6 közötti, azaz összesen 3 oktáv és 6 hang.^[30][31] Florence Welchet olyan énekesekhez hasonlítják, mint Kate Bush,^[32][33] Siouxsie Sioux,^[32][33] PJ Harvey,^[32] és Björk.^[33] Egy interjúban Florence azt nyilatkozta, hogy Grace Slick van rá legnagyobb hatással.^[34] A Florence and the Machine stílusát „sötétnek, robusztusnak és romantikusnak” jellemezték.^[32] A zenéjük a „klasszikus soul és a letisztult angol art rock keveréke”.^[32] Welch állítása szerint a dalszövegei leginkább reneszánsz művészekhez köthetők: „Mi ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozunk, mint amivel ők foglalkoztak – szerelem és halál, idő és fájdalom, pokol és mennyország”.^[35] 2008-tól Welch Stuart Hammonddal járt, egy irodalmi szerkesztővel; átmeneti szakításuk inspirálta a Lungs dalainak nagy részét.^[36]

Öltözködési stílusáról azt nyilatkozta Florence, hogy „Színpadon olyan a megjelenésem, mintha Lady Shalott és Ophelia találkozna... egy rémisztő gót denevérnővel keverve. De a való életben pedáns vagyok”.^[37] Welch névjegyévé vált vörös haja (bár eredeti hajszíne barna)^[38][39] és a stílusa, amit merésznek, de egyben hanyagnak jellemeznek. Tizenéves korában gyakrabban olvasott divatmagazinokat, mint zenei magazinokat. Zenei karrierjének kezdetén fiúsan öltözködött. 2011-ben a Gucci öltöztette őt a nyári turnéján és a Chanel divatbemutatján a Párizsi Divatheteken.^[40] Welch stílusának mentoraiként az 1970-es transzvesztita színtársulatot, a The Cockettest és a francia énekest, Françoise Hardy-t nevezte meg.^[41] Welchre a Fleetwood Mac énekese, Stevie Nicks is hatással volt mind zeneileg, mind a divatot illetőleg. A Huffington Post az alábbiakat idézte tőle: „Egészen a megszállottja vagyok Stevie Nicksnek, a stílusától kezdve a hangjáig. Szeretem nézni őt és régi fellépéseit a YouTube-on; ahogy mozog, és úgy általában mindent”. Welch-et néha látni lehet koncertjein a Nicks által elhíresült hullámos ruhákban. A Sweet Nothing című dal klipjének elején Florence férfinek van öltözve, és később, ahogy leveszi a ruhákat, női megjelenése lesz.^[42]

2008-tól Welch Stuart Hammonddal járt, egy irodalmi szerkesztővel; átmeneti szakításuk inspirálta a Lungs dalainak nagy részét.^[36] Florence azt nyilatkozta erről, hogy „Kérte, lehetőleg ne beszéljek az esetről. Vicces ezután erről énekelni.”^[14] 2011-ben a pár hírül adta, hogy közös megállapodás alapján szakítottak, mivel sok konfliktusuk volt karrierjüket illetőleg. Ez a szakítás szolgált alapanyagul a Florence and the Machine második albumához, a Ceremonials-hoz.^[43]

Bővebben: Florence and the Machine-diszkográfia

• Lungs (2009)
• Ceremonials (2011)
• How Big How Blue How Beautiful (2015)

• Névtelen Terrence Malick projekt (2013)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Florence Welch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.