Grigorij Alekszandrovics Margulisz

Grigorij Alekszandrovics Margulisz
Született	1946. február 24. (78 éves)[1] Moszkva
Állampolgársága	szovjet amerikai
Foglalkozása	matematikus egyetemi oktató
Iskolái	Moszkvai Állami Egyetem Mechanikai és Matematikai Kara (–1967)
Kitüntetései	Fields-érem (1978) Humboldt-díj (1995)[2] Lobacsevszkij-díj (1996)[3] matematikai Wolf-díj (2005) Abel-díj (2020)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszandrovics Margulisz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Grigorij Alekszandrovics Margulisz (Moszkva, 1946. február 24. –) Fields-érmes, Wolf- és Abel-díjas orosz-amerikai matematikus.

1970-ben kandidátus lett. Témavezetője Jakov Grigorjevics Szinaj volt. Disszertációjának címe: On some aspects of the theory of Anosov flows. 1970-1991 között a Moszkvai Állami Egyetem Információtovábbítási Intézetének munkatársa. 1978-ban Fields-érmet kapott, de a szovjet hatóságok nem engedték kiutazni a Helsinkiben megrendezett matematikai kongresszusra a díj átvételére. 1991 óta a Yale Egyetem professzora.

• Valószínűségszámítási, p-adikus analízisbeli és algebrai geometriai módszerek segítségével bebizonyította a Zelberg–Pjatyeckij–Sapiro-sejtést: magas rangú Lie-csoportok hálói aritmetikaiak.
• Oppenheim 1929-es sejtését igazolva, 1986-ban bebizonyította, hogy ha n≥3 és a ${\displaystyle Q(x_{1},\ldots ,x_{n})=\alpha _{1}x_{1}^{2}+\cdots +\alpha _{n}x_{n}^{2}}$ kvadratikus alak indefinit, valamelyik ${\displaystyle \alpha _{i}/\alpha _{j}}$ hányados irracionális, akkor minden ε>0-ra létezik nemnulla egész x vektor, amire |Q(x)|<ε.
• Kazsdan egy állítását használva belátta Banach sejtését, vagyis azt, hogy n≥ 4-re a Lebesgue-mérték az egyetlen végesen additív, izometria-invariáns mérték az n dimenziós gömb Lebesgue-mérhető halmazain.
• Explicit konstrukciót adott korlátos fokú expander gráfokra.

• Fields-érem (1978)
• Lobacsevszkij-díj (1996)
• Wolf-díj (2005)
• Abel-díj (2020)

• Életrajz
• A Nemzetközi Matematikai Diákolimpia eredményei
• Adatok