HTML-elem

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A web-programozásban HTML-elemnek nevezik a HTML dokumentumok szerkezeti elemeit, amelyek lehetővé teszik a tartalom hierarchikus elrendezését.

Szorosabb értelemben a HTML-elem egy olyan SGML elem, amely eleget tesz egy vagy több HTML DTD követelményeinek.

Az elemek kétféle tulajdonságot tartalmazhatnak: jellemzőket (attribútumokat) és tartalmat, az adott HTML DTD-től (például HTML 4.01 strict DTD) függően kötelezően, vagy megengedetten.

Az elemek jelölhetnek fejezeteket, bekezdéseket, hiperhivatkozásokat, beágyazott tartalmat és számos más dolgot.

Nyelvtanilag (szintaktikusan) a HTML-elemek a következő részekből állnak:

1. kezdőcímke, amely az elem kezdetét jelöli
2. tetszőleges számú jellemző (attribútum) – és a hozzájuk tartozó értékek.
3. valamilyen tartalom (karakterek és/vagy beágyazott elemek)
4. zárócímke – az elem végét jelöli

Egy HTML-elem a kezdőcímkében tartalmazhat jellemzőket, amellyel egy kívánt viselkedést vagy az elem további tulajdonságait definiálhatjuk.

A záró címke használata nem minden HTML-elem esetében kötelező.

Egy üres elem – amelynek nincs szöveges vagy más tartalma – legrövidebb formájában nem szükséges a zárócímke használata.

Van néhány olyan elem, amely nem része egyetlen hivatalos DTD-nek sem, néhány webböngésző mégis támogatja, és egyes weboldalakon használják.

Az ilyen elemeket az ezeket nem támogató böngészők hibásan vagy egyáltalán nem jelenítik meg.

A HTML-elemeket néha egyszerűen címkének (tag) nevezik, de szorosabb értelemben a címke csak az elem kezdetét és végét jelölő két szemantikai szerkezetet (végpontot) jelenti.

Az XHTML a HTML 4.01 változata után bevezetett utolsó szabvány. Az XHTML 1.0 támogatja a HTML 4 összes elemét és a legtöbb esetben az érvényesített XHTML 1.0 dokumentumok majdnem érvényes HTML 4 dokumentumok is. Az XHTML-ben azonban a HTML alapkövetelményeinek az SGML helyett már az XML szabványnak kell megfelelniük. Ebben a cikkben az elemeket a HTML 4.01-ben használt SGML szabvány szerint tárgyaljuk (ha nem, azt külön jelezzük).

Azokban az esetekben azonban, ahol a XHTML 1.0 elemek megegyeznek a HTML 4.01 elemeivel, a cikk XHTML-elemekre is értelmezhető.

A HTML-elemeket két nagy csoportba oszthatjuk: vagy blokkszintű vagy szövegszintű (inline) elemekre.

A blokkszintű elemek – mint a fejezetcímek, a bekezdések, a listák és a táblázatok – olyan nagyobb szerkezeti elemek, amelyek tartalmazhatnak más blokkokat, inline elemeket vagy szöveges elemeket (lást később a beágyazási szabályokat). Általában független tömbökként (blokk) jeleníti meg őket a böngésző, és a többi blokktól függőlegesen üres hely (szegély/margó) választja el őket.

A szövegszintű (vagy inline) elemek – mint a hiperhivatkozások, idézetek, cikkhivatkozások vagy a képek – kisebb szerkezeti elemek, amelyek kis szöveg- vagy adatrészleteket képviselnek a dokumentumban. Tartalmazhatnak csak szöveget vagy más szövegszintű elemeket és általában egymást követően jelennek meg a webböngészőben egy sorban az őket tartalmazó blokkon belül.

(Lásd "A HTML dokumentumok általános /globális/ felépítése")

Egyes HTML-elemeket be lehet ágyazni más HTML-elemekbe:

<p>You <em>rock</em></p>

<p>Király <em>vagy!</em></p>

A beágyazás lehet összetettebb is ennél:

<p>A következő mondást (Lagzi) Lajcsinak tulajdonítják: <q lang="fr">L'état, c'est <em>moi</em>!</q> = <q lang="hu">Az állam <em>én</em> vagyok!</q> (<cite> <a href="http:hu.wikipedia.org/wiki/XIV._Lajos_francia király"> Wikipédia</a></cite>).</p> 

A beágyazás tetszőleges mélységű lehet, de az elemeket mindig fordított sorrendben kell bezárni, a nyitási sorrendhez képest – csak így kapunk érvényes kódot (ezt a sorrendet hívják LIFO-nak – Last in, first out/utolsóként be, elsőként ki).

helyes

<p>Mari megpuszilta <em>„fülig” Jimmy-t.</em></p>

helytelen

<p>Mari megpuszilta <em>„fülig” Jimmy-t.</p></em>

Néhány blokkszintű elem (pl a bekezdés/paragrafus) tartalmazhat kizárólag inline elemeket, míg néhány elemnek (pl. az űrlapok/form-ok) szükségszerűen tartalmaznia kell blokkszintű gyermekelemeket – a legtöbb elem azonban mindkettő típusba tartozó elemeket tartalmazhat.

A gyökérelemek olyan átfogó elemek, amelyek az összes többi HTML-elemet tartalmazzák.

Ezek minden HTML oldalon megtalálhatóak.

Valójában elhagyhatóak, de ha ezt tesszük egyes alkalmazások nem fogják felismerni, vagy nem megfelelően fogják kezelni a dokumentumot.

<html>…</html>

A HTML dokumentum határait jelöli (pl. XML vagy más dokumentumtól való megkülönböztetés céljából). A HTML-elemnek két jellemzője lehet: a lang jellemző, ami a dokumentum fő nyelvét jelöli (pl angol nyelv esetén en, magyar nyelv esetén hu stb.) és a profile jellemző, amely a dokumentumhoz tartozó metaadatok URI-jét tartalmazza (ritkán használják). A HTML-elemben csak kétféle (beágyazott) tartalom megengedett:

• egy head elem és
• egy body elem.

(Kivételt képez ez alól a "frame"-ek használata, mert ilyenkor a body-t nem használjuk)

<head>…</head>

Ezek a címkék a dokumentum fejrészének határait jelölik. A fejrész tartalmazza az oldallal kapcsolatos információkat. A head címkék közötti fejrész a dokumentummal kapcsolatos metaadatokat tartalmazza. Hét lehetséges gyermekelemet tartalmazhat, ezek közé tartozik a meta elem, amely a metaadatok bővíthető specifikációját tartalmazza.

<body>…</body>

A dokumentum törzsrészét határolja, az itt található tartalmat jeleníti meg a böngésző.

A gyökérelemek a következő példához hasonló elrendezést vesznek fel:

<html>

<head>

A HTML 4.01-ben definiált fejrész-elemek bármelyike, tetszőleges sorrendben és tetszőleges számú előfordulással, kivéve a base és a title elemeket, melyek csak egyszer fordulhatnak elő. A title az egyetlen olyan gyermekelem a head-elemben, amely szükségszerűen megjelenik.

</head>

<body>

Legalább egy blokk-elemnek vagy egy script elemnek kell itt szerepelni, (de akármennyi lehet), olyan sorrendben, amely értelemszerűen a dokumentum felépítését és elrendezését követi. Az ins és a del elemek használata is megengedett a body elemben, abban az esetben, ha blokkszintű elemként használjuk őket. Megengedett blokkelemek még:

• bekezdés/paragraph (p),
• fejezetcím/heading (h1…h6),
• idézetblokk/block quotation (blockquote),
• számozott lista/ordered list (ol),
• számozatlan lista/unordered list (ul),
• definíciólista/definition list (dl),
• szakasz/division (div),
• script-tiltás/no script support (noscript),
• űrlap/form (form),
• táblázat/table (table),
• mezőhalmaz/fieldset (fieldset) és a
• cím/address (address).

A többi HTML-elem használata a body elemen belül nem megengedett / helytelen / érvénytelen.

</body>

</html>

<title>…</title>

A dokumentum címét adja meg. Ez az elem minden HTML/XHTML dokumentumban kötelező. A különböző programok eltérően értelmezik az title elemet. A webböngészők általában az ablak tetején (címsorban) jelenítik meg az aktuális oldal címét; kis méret esetén a képernyő alján (MS Windows XP-ben a Tálcán). A weblap mentése esetén ez lesz a mentett fájl neve alapbeállításként. A keresőmotorok (pl Google) robotjai különös figyelmet fordítanak az oldal címében (title elem) használt szavakra. A title elem nem tartalmazhat beágyazott elemeket. Minden dokumentumban csak egy title elem megengedett.

<base/>

Itt határozhatjuk meg a dokumentumban található relatív href és más hivatkozások alap URL-jét. Ennek minden olyan elem előtt meg kell jelennie, ami külső dokumentumra hivatkozik. Minden HTML dokumentumban csak egyetlen base elem megengedett. A base elemnek csak jellemzői vannak, tartalma nincsen.

<link/>

Más dokumentumokra mutató hivatkozásokat határoz meg, mint például a 'előző' és a 'következő' linkek [1].

Egy HTML head elem több link elemet is tartalmazhat. A link elemnek vannak jellemzői de nincs tartalma. Gyakran hivatkoznak itt egy vagy több külső CSS file-ra a következőképpen:

<link rel="stylesheet" type="text/css" href="url" title="description of style" />[2]

<basefont/> (elavult)

Ez adja meg a dokumentumban használt alap betűkészletet, betűméretet és színt. Ezt a font elemekkel együtt lehet használni. Ma már kiszorították a stíluslapok (CSS), ezért használatuk elavultnak tekinthető.

<script>…</script>

Itt lehet JavaScript kódot vagy más scriptet beilleszteni a dokumentumba. A script kódot be lehet gépelni ide ebbe az elembe tartalomként (a nyitó és záró script címkék közé), vagy lehet egy külön forrásállományban, amelynek az URL-jét a script címke src jellemzőjével adhatjuk meg. [3]

<style>…</style>

A dokumentumhoz rendelhetünk egy CSS stíluslapot, általában ehhez hasonlóan:

<style type="text/css">…</style>

A CSS utasításokat lehet a HTML dokumentumba is gépelni a style címkék közé és/vagy elhelyezhetjük egy különálló állományban, melyre innen hivatkozhatunk az @import direktíván keresztül pl.:

<style> @import "url"; </style>. [4]

<object>…</object>

Itt lehet generikus objektumokat elhelyezni a head elemben. Bár ritkán használják head elemként, ezt az elemet arra lehet felhasználni, hogy a dokumentumhoz kapcsoljunk releváns külső adatokat.

<meta/>

Itt lehet megadni a szerző nevét, a kiadás dátumát, a lejárat idejét, a lap leírását és minden egyéb metaadatot, ami a többi head elemből és jellemzőikből nem derül ki. Generikus természetükből adódóan a meta elemek kulcs-érték párokat adnak meg.

Egyik formájában a meta elem meghatározhatja azt a HTTP fejlécet, amit az aktuális HTML tartalom előtt küldjön a kiszolgáló a klienshez.

Például:

<meta http-equiv="foo" content="bar" />

Ebben a példában azt határozzuk meg, hogy a lapot a 'foo' nevű HTTP fejléccel (header) kell kiszolgálni, amelynek az értéke 'bar'.

Általános formában a meta elem megadja a name és a kapcsolódó content jellemzőket, amelyek a HTML oldal tulajdonságait írják le. A teljes egyértelműség kedvéért van egy harmadik lehetséges scheme jellemző amellyel meg lehet adni azt a szemantikai keretrendszert amely a kulcs és az érték jelentését definiálja.

Például:

<meta name="foo" content="bar" scheme="DC" />

Ebben a példában a meta elem amelynek 'foo' a neve, a 'bar' értéket tartalmazza a DC vagy Dublin Core erőforrásleíró keretrendszer (RDF) szerint.

A szövegszintű/inline elemeket nem lehet közvetlenül a body elemben elhelyezni ha nyelvtanilag helyes HTML-t akarunk írni. Teljes mértékben a blokkszintű elemekbe kell beágyazni őket. (lásd a blokkelemeket alább)

<em>…</em>

Emphasis=hangsúlyozott (hagyomány szerint dőlt betűvel jelenik meg)

<strong>…</strong>

strong emphasis=erős hangsúly (hagyomány szerint félkövér betűvel jelenik meg). Az olyan html interfész eszközök, amelyek felolvassák a szöveget, ezeket más hangsúllyal ejtik ki.

<q>…</q>

Olyan idézet, amely csak szövegszintű elemeket tartalmaz (a blokkszintű elemeket tartalmazó idézetekhez lásd alább a blockquote elemet). A quote elemek lehetnek beágyazottak. Meghatározás/specifikáció szerint nem kell kitenni az idézőjelet. Ehelyett az idézőjelek (a beágyazottaké is) jellemzőit a stíluslapokon vagy a böngésző alapbeállításában kell beállítani.

A cite jellemzővel lehet megadni a forrást, és ide egy érvényes URI-t szoktak írni.

Megjegyzés: a szemantikus HTML-ben a hosszabb szövegszintű (inline) idézetek megjelenítését sorbehúzásos blokként kell kezelni a stíluslapok segítségével. Erre egy módszer az XSLT használata bizonyos hosszúságot meghaladó idézetelemek kiválasztására a sorbehúzott blokként való megjelenítéshez. Egy másik módszer a CSS stíluslapok használata, ilyenkor a hosszú idézeteket egyenként meg kell jelölni egy osztállyal/class. Például:

<q class='hosszu'>Ide kerül egy hosszabb (több mint mondjuk 25 szó) szövegszintű idézet…</q>.

<cite>…</cite>

citation/cikkhivatkozás. A szövegben található állítások vagy idézetek hivatkozásai.

<dfn>…</dfn>

Egy kifejezés első előfordulásakor lehet azt definiálni.

<abbr>…</abbr> Rövidítést tartalmaz, mint például: HTML

<acronym>…</acronym>

Betűszó, hasonló az abbr (rövidítés) elemhez.

Ezeket elsősorban a programok forráskódjának megjelenítésére használják. Megkülönböztethető a forráskód (<code>), a változók (<var>), a felhasználói bevitel/input (<kbd>) és a terminál eredmény/output (<samp>).

<code>…</code>

Kódrészlet. Hagyományosan fix szélességű/monospace betűtípussal jelenítik meg: Code snippet.

<samp>…</samp>

eredmény (program vagy script kimenete)

<kbd>…</kbd>

billentyűzet – az a szöveg, amit a felhasználó gépel be

<var>…</var>

változó

<sub>…</sub>

<sup>…</sup>

Ezzel lehet a szöveget _{alsó indexbe} vagy ^{felső index}-be helyezni; CSS-megfelelője: {vertical-align: sub} vagy {vertical-align: super}

<del>…</del>

Törölt szöveg. Általában áthúzött szövegként jelenik meg: Törölt szöveg.

<ins>…</ins>

Beillesztett szöveg. Gyakran használják a <del> elem helyett. Általában aláhúzva jelenik meg: Beillesztett szöveg.

Megjegyzés: az ins és a del elemeket használhatjuk blokk- és szövegszintű elemként is.

Ezeknek az elemeknek egészében a szülőelemben kell lenniük ahhoz, hogy jólformált HTML dokumentumot kapjunk.

Például ahhoz hogy kitöröljük egy olyan szövegrészletet, amely egy bekezdés közepétől a kettővel utáni bekezdés végéig tart, három különálló del elemet kell használni.

<isindex>…</isindex> (elavult)

Az :isindex elem kiszolgáló-oldali támogatást igényel ahhoz, hogy a dokumentumot indexelni tudja.

Ez egy egysoros szövegbeviteli mezőt jelenít meg.

Ha megadnak egy kereső-stringet (karakterlánc), akkor az hozzáadódik az aktuális URL-hez és a dokumentumban való előfordulásai kiemelve jelennek meg.

Általában, ha a kiszolgáló támogatja ezt az elemet, akkor automatikusan (beavatkozás nélkül) hozzárendeli az iisindex elemeket a dokumentumhoz.

<a>…</a>

Egy olyan elem, amely hiperhivatkozást hoz létre a href (hiperszöveges hivatkozás) jellemzőben megadott URL-re; Ezen kívül a title jellemzőt is beállíthatjuk a hoverbox szövegbe, ahol valami információt közölhetünk a hivatkozott oldalról.

<a href="URL" title="további információ">link text</a>

A legtöbb grafikus webböngészőben, mikor a kurzort egy hivatkozás fölé húzzuk, az egy kinyújtott mutatóujjú kézfejjé változik és egy hoverboxban megjelenik valamilyen információ egy tooltiphez hasonlóan, amely eltűnik, ha a kurzort elhúzzuk a hivatkozásról. Néhány böngésző ugyanígy rendeli hozzá az alt szöveget is a linkhez, bár ez technikailag helytelen.

Egy másik lehetőség (néha párhuzamosan használják), amikor az elem úgy lesz horgony, hogy name jellemzőket használjuk amit egy kettőskereszt előz meg és egy URL-t rendelünk hozzá amely a hivatkozás célja lesz (a dokumentumon belül). Ez a webböngészőt arra készteti, hogy a lapot a megfelelő részre görgesse. Bármely elemet horgonnyá tehetünk az id (azonosító) jellemző használatával,^[1] tehát a <a name="foo"> használata nem szükséges.

Lásd még: hivatkozások

A <a name="horgonynév"/> horgonyok a Wikipédián is használt MediaWiki szoftverben egyáltalán nem használhatóak. Helyette alkalmazható például a következő: <span id="horgonynév"></span>, de bármely olyan elem is, amiben „id=” megadható. A szakasznevek maguk is horgonyok.^[2]

<img/>

Elhelyezi a src jellemzőben megadott forrású képet a weboldalon; az alt jellemző használata szükséges: ez egy alternatív szöveg, ami abban az esetben jelenik meg, ha a kép nem jeleníthető meg valamilyen okból kifolyólag. Az alt eredetileg az alternatív szöveg megadására szolgál, de az MS Internet Explorer az itt megadott szöveget tooltip-ként jeleníti meg, ha nem adunk meg title jellemzőt. A title jellemzővel adhatunk meg tooltip szöveget.

<br>
<br/> (XML-kompatibilis)

Sortörést jelöl.

<map>…</map>

Kliensoldali image map-et (hivatkozásokkal ellátott kép) határoz meg.

<area>
<area/> (XML-kompatibilis)

A térképen meghatároz egy területet.

<object>…</object>

Egy objektumot helyez el az oldalon, melynek típusát a type jellemzővel adjuk meg.

Az objektum lehet bármilyen MIME-típus, amit a webböngésző képes értelmezni, például beágyazott oldal, plugin által kezelt kód (pl Flash animáció, Java applet, hanganyag stb.)

<param>…</param>

vagy <param/>

Ez az elem csak az object elemen belül jelenhet meg.

A name és a value jellemzők használatával, minden egyes <param/> elemmel az objektum egyes paramétereit tudjuk megadni.

Példák: width, height, font, background colour, stb., attól függően, hogy a beágyazott object elemben mit engedélyeztek a fejlesztők.

<embed>…</embed> (proprietary)

Egy plugin-kezelőt hív meg a type jellemzőben megadott típushoz. Ezt használhatjuk Flash és hangfile-ok stb beágyazásánál. Ezt a HTML-elemet a Netscape vezette be és ezért az ő tulajdonát képezi; a W3C által javasolt standard módszer a <object> elem használata.

<noembed>…</noembed> (proprietary)

Itt adhatjuk meg, mi jelenjen meg abban az esetben, ha a beágyazott objektum nem működik.

<applet>…</applet> (elavult)

Java appletet helyez el a weboldalon (elavult)

Inkább az <object>-et használjuk.

<span>…</span>

Szövegszintű/inline logikai szakaszt jelöl. Ezt arra használhatjuk, hogy a HTML oldal egy részét azonosítjuk vele, például úgy, hogy egy id azonosítóval vagy egy class (osztály) jellemzővel látjuk el, amelyre a CSS stíluslapról vagy a DOM-ból hivatkozhatunk. A legtöbb HTML-elemhez hasonlóan a span elem támogatja az inline CSS-t a style jellemzőknél.