O jelölés

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Az Edmund Landautól származó ordó-jelölés (O jelölés) az analízisben és alkalmazásaiban (valószínűségszámítás, analitikus számelmélet, számításelmélet) függvények becslését megkönnyítő jelölésmód.

Ha ${\displaystyle f}$ és ${\displaystyle g}$ valós vagy természetes számokon értelmezett függvények, amelyeknek nagy x helyeken felvett értékeit, vagy éppen ${\displaystyle x\in [a,b]}$ (a,b valós számok) melletti viselkedését vizsgáljuk, akkor ${\displaystyle f(x)=O(g(x))}$ azt jelenti, hogy ${\displaystyle |f(x)|\leq Cg(x)}$ teljesül alkalmas C valós konstansra a megadott helyen. Kiejtése: „${\displaystyle f(x)}$ egyenlő (nagy) ordó ${\displaystyle g(x)}$”. Ezt leggyakrabban hibatagok menet közbeni becslésére alkalmazzuk, például ${\displaystyle (x+1)^{2}=x^{2}+O(x)}$ ${\displaystyle x\to \infty }$ mellett, hiszen a hibatag ${\displaystyle 2x+1}$, legfeljebb 3x minden ${\displaystyle x\geq 1}$-re. Hasonlóképpen írható például ${\displaystyle e^{x}=1+x+O(x^{2})}$, ahol ${\displaystyle x\to 0}$.

Ha egy f függvény felírható mint véges sok függvény összege, akkor a növekedési ütemet a leggyorsabban növekvő határozza meg. Például:

${\displaystyle f(n)=9\log n+5(\log n)^{3}+3n^{2}+2n^{3}=O(n^{3})\,,\qquad {\text{ahogy }}n\to \infty \,\!.}$

${\displaystyle f_{1}\in O(g_{1}){\text{ és }}f_{2}\in O(g_{2})\,\Rightarrow f_{1}f_{2}\in O(g_{1}g_{2})\,}$

${\displaystyle f\cdot O(g)\subset O(fg)}$

${\displaystyle f_{1}\in O(g_{1}){\text{ és }}f_{2}\in O(g_{2})\,\Rightarrow f_{1}+f_{2}\in O(|g_{1}|+|g_{2}|)\,}$

Ami azt jelenti, hogy ${\displaystyle f_{1}\in O(g){\text{ and }}f_{2}\in O(g)\Rightarrow f_{1}+f_{2}\in O(g)}$.

Ha f és g pozitív függvények, akkor ${\displaystyle f+O(g)\in O(f+g)}$

Legyen k egy konstans. Ekkor:

${\displaystyle \ O(kg)=O(g)}$ ha k nem nulla.

${\displaystyle f\in O(g)\Rightarrow kf\in O(g).}$

Ha nemcsak ${\displaystyle |f(x)|\leq Cg(x)}$, de ${\displaystyle f(x)/g(x)\to 0}$ is teljesül a megadott határátmenetben, azt ${\displaystyle f(x)=o(g(x))}$-szel jelöljük és azt mondjuk, hogy „${\displaystyle f(x)}$ egyenlő kis ordó ${\displaystyle g(x)}$”. Eszerint például ${\displaystyle x^{2}=o(x^{3})}$ ${\displaystyle x\to \infty }$ mellett, vagy ${\displaystyle \log n!=(1+o(1))n\log n}$ szintén ${\displaystyle n\to \infty }$ esetén.

Ha nem felülről, hanem alulról adunk becslést, azt omegával jelöljük. Eszerint ${\displaystyle f(x)=\Omega (g(x))}$ azt jelenti, hogy a megadott helyeken ${\displaystyle f(x)>cg(x)}$ teljesül alkalmas ${\displaystyle c>0}$ konstansra.

Ha az ${\displaystyle f,g}$ függvényekre ${\displaystyle f(x)=O(g(x))}$ és ${\displaystyle g(x)=\Omega (f(x))}$ is teljesül, azt ${\displaystyle f(x)=\theta (g(x))}$-szel jelöljük. Így például Csebisev tétele a prímszámok számáról így fogalmazható:

${\displaystyle \pi (x)=\theta \left({\frac {x}{\log x}}\right).}$

A theta-jelölés helyett használják az ${\displaystyle f(x)\asymp g(x)}$ jelölést is.

Vinogradov vezette be ${\displaystyle f(x)\ll g(x)}$-t ${\displaystyle f(x)=O(g(x))}$ jelölésére.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Big O notation című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.