Pillangókisasszony

Pillangókisasszony
Eredeti nyelvolasz
AlapműMadame Butterfly
ZeneGiacomo Puccini
Szövegkönyv
Felvonások száma
  • 2 felvonás
  • 3 felvonás
Főbb bemutatók1904. február 17. (Cleofonte Campanini, Teatro alla Scala, Rosina Storchio, Giovanni Zenatello, Gaetano Pini-Corsi, Giuseppe De Luca, Paolo Wulman, Orchestra of the Teatro alla Scala, Milan, Coro del Teatro alla Scala)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pillangókisasszony témájú médiaállományokat.

A Pillangókisasszony (eredeti cím: Madama Butterfly) Giacomo Puccini egyik háromfelvonásos operája. A szövegkönyvet Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írták John Luther Long 1898-as elbeszélése nyomán.

Az ősbemutatója 1904. február 17-én volt a milánói Scalában. A sikertelen debüt után, május 28-án Puccini átírta, és Bresciában ismét színre vitte az operát, mely ezúttal hatalmas sikert aratott.

Az Opera America (az egyesült államokbeli operaházak szövetsége) felmérései szerint a Pillangókisasszony a legsikeresebb és a legtöbbször színre vitt opera az Amerikai Egyesült Államokban.[1]

Verziók

[szerkesztés]
Geraldine Farrar mint Madama Butterfly, 1907

Puccini az opera öt változatát írta meg. Az első kétfelvonásos operát az említett Scala-beli sikertelen bemutatása után visszavonták.[2] A tragikus ősbemutatót követően Puccini lényegesen átírta, ezúttal háromfelvonásosra. A második változatot 1904. május 28-án játszották Bresciában, amit hatalmas siker követett.[3] Az Amerikai Egyesült Államokban a második változatot mutatták be 1906 októberében Washingtonban, majd novemberben New Yorkban a New English Opera Company bemutatásában (angol fordításban).

1906-ban Puccini megírta a harmadik változatot, amelyet New Yorkban[4] a Metropolitan operaházban mutattak be. 1907-ben Puccini változtatásokat végzett vokális és zenekari téren, és így jött létre a mű negyedik változata, amely Párizsban került bemutatásra.[5]

1907-ben az utolsó változtatások után megszületett az opera ötödik változata,[6][7] amely a "Standard Verzió"-ként vált ismertté. Ez világszerte a legközkedveltebb formája a műnek. Viszont az opera eredeti 1904-es változatát sikeresen felújították a La Scalában 2016. december 7-én, Riccardo Chailly irányítása alatt.[8] A szopránt Maria José Siri, a mezzoszopránt Annalisa Stroppa, a tenort Bryan Hymel és a baritont Carlos Álvarez alakította.[9]

Az előadás története

[szerkesztés]

A világ számos operaházában bemutatták legelső, azaz a "Standard Verzió"-ját. Ezek közé tartozik a Buenos Aires-i 1904. július 2-i előadás, amelyet Arturo Toscanini vezényelt a Teatro de la Operában. Ez volt az első Olaszországon kívüli előadás. Nagy-Britanniában, először Londonban 1905. július 10-én mutatták be a Royal Opera House-ban. Az Amerikai Egyesült Államokban elsőként a washingtoni Columbia Theater adott otthont az operának 1906. október 15-én. A New York-i premier 1906. november 12-én volt, a Garden Theatre-ben.[10] A Metropolitanben a zeneszerző jelenlétében mutatták be 1907. február 11-én, Arturo Vigna vezényelésében (a főbb szerepekben: Geraldine Farrar Cso-cso-szán, Enrico Caruso Pinkerton, Louise Homer Szuzuki, Antonio Scotti Sharpless).[11] Három évvel később Ausztráliában, a Theatre Royal in Sydney-ben 1910. március 26-án Amy Castles főszereplésében mutatták be.[12]

1915 és 1920 között Cso-cso-szán szerepét alakító Tamaki Miura, japán operaénekes ezáltal szerzett nemzetközi hírnevet. A mai napig is szobor őrzi az ő és Puccini emlékét Nagaszaki kikötőváros operaháza előtt.[13]

Szereplők

[szerkesztés]
Régi plakát
Szereplő Hangfekvés
Cso-cso-szán (Madame Butterfly), gésa szoprán
Szuzuki, Cso-cso-szán szolgálólánya mezzoszoprán
B. F. Pinkerton, amerikai tengerészhadnagy tenor
Sharpless, amerikai konzul bariton
Goro, kerítő tenor
Jamadori, herceg bariton
Bonc, Cso-cso-szán nagybátyja basszus
Kate Pinkerton, a tengerészhadnagy felesége mezzoszoprán

Cselekmény

[szerkesztés]
Helyszín: Nagaszaki, Japán
Idő: 1904

Első felvonás

[szerkesztés]

B. F. Pinkerton amerikai tengerészhadnagy, a USS Abraham Lincoln hadihajó parancsnoka egyik nagaszaki tartózkodása alkalmával japán módra házasságot köt egy 15 éves gésával, Cso-cso-szánnal, akit ismerősei Butterflynak, azaz Pillangónak hívnak. Az esküvőt Goro, a kerítő szervezi. Sharpless amerikai konzul megpróbálja Pinkertont lebeszélni, miután megtudja, hogy a lány igazán hisz a házasságban. A konzul megtudja, hogy Cso-cso-szán a vőlegénye kedvéért áttért a keresztény vallásra, emiatt sohasem térhet vissza saját népének körébe. Pinkerton rájön, hogy a lány apja egy kegyvesztett szamuráj volt, aki lányát eladta gésának. Az esküvői mulatságot Bonc, a lány nagybátyja zavarja meg, aki kiátkozza, mert felvette a kereszténységet. A hadnagyot elszólítja a kötelesség, és azt ígéri, egy év múlva visszatér, de mivel nem veszi komolyan a házasságot, három évig nem is hallat magáról.

Második felvonás

[szerkesztés]

Szuzuki gyanítja a tengerészhadnagy szándékát, de mikor szóvá teszi úrnőjének, az megpirongatja. Cso-cso-szán bérelt házába megérkezik Sharpless egy levéllel, melyben Pinkerton tudatja, hogy megnősült Amerikában és hamarosan meglátogatja majd új feleségével. Cso-cso-szán, aki nem tud angolul olvasni, a levél láttán fellelkesedik, mivel azt hiszi, a hadnagy visszatér hozzá. A lány lelkesedését látva a konzul nem mondja el az igazságot. Megérkezik Goro, egy új kérővel, Jamadori herceggel. Cso-cso-szán visszautasítja, emlékeztetve a kerítőt, hogy neki már van férje. Goro elmagyarázza neki a japán hagyományt, mely szerint az egyedül hagyott asszony elvált asszonynak számít, mire a lány visszafeleli, hogy ő már amerikai asszony. Sharpless megpróbálja meggyőzni, de sikertelenül. Cso-cso-szán bemutatja a konzulnak Pinkerton kisfiát. Miután a konzul távozik, a távolban ágyúdörgések hallatszanak, amelyek az amerikai USS Abraham Lincoln közeledtét harangozzák be. Cso-cso-szán és Szuzuki virágokkal feldíszítik a házat, majd Cso-cso-szán átvirrasztja az éjszakát férjére várva.

Harmadik felvonás

[szerkesztés]

Szuzuki meggyőzi úrnőjét, hogy feküdjön le az átvirrasztott éjszaka után, majd ő várja a tengerészhadnagyot. Pinkerton Sharpless társaságában érkezik és közli Szuzukival, hogy Amerikában megnősült és a szolgálólány segítségét kérik a hír átadására Cso-cso-szánnak. Szuzuki csak azután egyezik bele, miután Sharpless biztosítja őt, hogy Pinkerton felesége gondját viseli majd a gyereknek. Mikor Cso-cso-szán belép a szobába, Kate Pinkertonnal, a hadnagy feleségével találja magát szembe, aki bocsánatért esedezik és megígéri, hogy gondját viseli majd a gyereknek. Cso-cso-szán a híreket apatikus nyugalommal fogadja, ekkor döbben rá, mit tett vele Pinkerton. Látogatóit elküldi, kérve őket, hogy fél óra múlva térjenek vissza a gyerekért. Elbúcsúzik a gyerektől, beköti annak szemét és kezébe egy amerikai zászlót ad. Felveszi apja tőrét és japán módra véget vet életének.

Híres áriák

[szerkesztés]
  • Spi[11]ra sul mare e sulla terra – Cso-cso-szán belépője (első felvonás)
  • Bimba dagli occhi pieni di malia – Cso-cso-szán és Pinkerton duettje (első felvonás)
  • Un bel di vedremo – nagyária (második felvonás)
  • Scuoti quella fronda di ciliegio – Cseresznyevirág-kettős: Cso-cso-szán és Szuzuki (második felvonás)
  • Zümmögőkórus (második felvonás)
  • Addio, fiorito asil – Pinkerton áriája (harmadik felvonás)
  • Tu! Tu! Piccolo iddio – Cso-cso-szán áriája (harmadik felvonás)
  • Con onor muore – Cso-cso-szán áriája (harmadik felvonás)

Források

[szerkesztés]
  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Archivált másolat. [2008. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 24.)
  2. ↑ Richard S Bogart and Mark D Lew, (eds.) Version 1: Cast of characters and libretto (in Italian), 1904 G. Ricordi & C. and Boosey & Co. and Breyer Hermanos, 403 pp
  3. ↑ Richard S Bogart and Mark D Lew, (eds.) Version 2 (Brescia, 1904): Cast of characters and libretto (in Italian), 1904 G. Ricordi & C. and Boosey & Co. 399 pp
  4. ↑ Richard S Bogart and Mark D Lew, (eds.), Version 3: (American, 1906). Cast of characters and libretto in Italian and English, 1906 Milano: G. Ricordi & C. 279 pp
  5. ↑ Richard S Bogart and Mark D Lew, (eds.), Version 4 (Paris, 1907): Cast of characters and libretto in Italian and English, with editors' notes, 1907 Milano: G. Ricordi & C. 266 pp
  6. ↑ Mark D Lew, Version 5: (The "Standard Version") Archiválva 2010. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, 1907 G. Ricordi & C.: New York – Milan – Rome – Naples – Palermo – London – Paris – Leipsig – Buenos Ayres – S. Paulo. 266 pp
  7. ↑ History of all versions on opera.stanford.edu
  8. ↑ http://www.nytimes.com/aponline/2016/12/07/world/europe/ap-eu-italy-la-scala.html?_r=0
  9. ↑ Archivált másolat. [2016. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 6.)
  10. ↑ "The Savage Innocents", Part 2, The Opera Quarterly, Vol. 19, no. 1
  11. ↑ a b Carner, Mosco (1979), Madam Butterfly, London: Barrie & Jenkins, pp. 79–80, ISBN 0-214-20680-7
  12. ↑ Radic, Thérèse (1979). „Castles, Amy Eliza (1880–1951)”. Australian Dictionary of Biography 7. (Hozzáférés: 2015. január 2.) 
  13. ↑ Carner (1979), 32.old
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pillangókisasszony&oldid=27176917”