Praematricum flórajárás

A Duna–Tisza közének nagyobbik hányadát magába foglaló Praematricum flórajárás az Eupannonicum flóravidék középső része. A buckás hátság fő üledéktakarója a meszes homok. Magyarország határán túlterjedve Szerbiába is átnyúlik. Éghajlata erősen kontinentális, főleg a déli részén némi szubmediterrán jelleggel.

Hazánk legfajgazdagabb homokpusztai növényzete a futóhomok változatos felszínformáin fejlődött ki. A laza, meszes homokbuckák gyeptársulásaiban gyakoriak a bennszülött, a mediterrán és a keleti pusztai fajok.

• A sívó homok egyéves gyepeire jellemzőek a
  • rozsnokfajok (Bromus spp.) és a
  • vadrozs (Secale sylvestre).

• Az évelő homokpuszta gyepek állományalkotó fajai közül bennszülött fajok:
  • kései szegfű (Dianthus serotinus)
  • tartós szegfű (Dianthus diutinus),

• szubendemikus fajok:
  • magyar csenkesz (homoki csenkesz, Festuca vaginata)
  • homoki kikerics (Colchicum arenarium).

• Szubmediterrán flóraelem a
  • báránypirosító (Alkanna tinctoria).

• Kontinentális jellegű növények:
  • homokviola (Syrenia cana),
  • homoki ternye (Alyssum toruosum),
  • homoki árvalányhaj (Stipa borystenica).

• További, jellemző fajok:
  • sivatagi csikófark (Ephedra distachya),
  • homoki varjúháj (Sedum urvillei),
  • homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus).

A talajvíz közelségére utal a rozmaringlevelű fűz (Salix rosmarinifolia).

• A homoki gyepekkel mozaikszerűen váltakoznak a nyáras-borókás pusztai cserjések (Junipero-Populetum) ligetei és a Duna–Tisza közére oly jellemző nőszirmos tölgyesek (Iridi variegatae-Quercetum roboris).

• A legkedvezőbb adottságú felszíneken a szukcesszió záró társulása a salamonpecsétes tölgyes (Polygonato latifolii-Quercetum roboris). Mára eredeti elterjedési területének töredékére szorult össze.

• A homokvidék lefolyástalan mélyedéseiben mocsarak és lápok jöttek létre sok orchideafélével. A lápokban (mint például Izsák mellett, a Kolon-tónál) jellemző a telelősás (Cladium mariscus).

• Az Alföld flóravidéke
• Növényföldrajz