Richard Belcredi
Richard Belcredi | |
Richard Belcredi | |
Született | 1823. február 12.[1][2][3][4][5] Jimramov[6] |
Elhunyt | 1902. december 2. (79 évesen)[1][2][7] Gmunden[7][6] |
Állampolgársága |
|
Házastársa | Anna von Welden |
Gyermekei | Ludvík Egbert Belcredi |
Szülei | Eduard Belcredi |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Belcredi Vault |
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Belcredi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Richard Belcredi gróf (Jimramov, Csehország; 1823. február 12. – Gmunden, Ausztria; 1902. december 2.) osztrák politikus, jogász.
Életpályája
[szerkesztés]Tanulmányait részben Prágában, részben Bécsben végezte, majd znaimi megyefőnök [8] lett. 1860-ban a cseh tartományi gyűlés, majd a ausztriai birodalmi gyűlés képviselőjévé választották, ahol a klerikális és feudális pártot támogatta. 1864-ben Schmerling kinevezte őt Csehország helytartójává .[9] 1865-ben, Schmerling bukása után, államminiszter és a minisztertanács elnöke lett.[9]
Belcredi önállóság híjával, a papi és feudális párt fő vezetőjének, Esterházy Móric grófnak puszta eszközéve vált: kezdetét vette a hírhedt alkotmány-felfüggesztési politika, amelynek fő célja az volt, hogy a magyarok befolyását és a szabadelvű német elemet elnyomja. E cél felé, valamint az abszolutizmus és konkordátum uralmára törekedett az a párt, amelynek Belcredi is híve volt, a hatalom és jezsuitizmus minden eszközeivel, de egyszersmind nagyúri könnyelműséggel, amint az az úgynevezett junkerek sajátjossága.
Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború alatt, amelynek kitöréséhez Belcredi politikája is hozzájárult, a háború-szülte viszonyokat, nevezetesen az ostromi állapotot céljai elérésére akarta felhasználni. Az 1866. szeptember 23-i prágai békével Ausztria elvesztette a reményét arra, hogy a vezetésével teremtsék meg a német egységet.[10]
Miniszteri tárcájához Belcredi a béke megkötése után, a közelégedetlenség dacára, annyira ragaszkodott, hogy még Friedrich Ferdinand von Beust kiegyezési politikája alatt is megmaradt miniszternek. A magyar kiegyezés megkötését hátráltatta, míg végül a Magyarországgal való kiegyezés létrejöttével megbukott: a kiegyezés megkötésekor, 1867. február 2-án beadta lemondását.
A klerikális-feudális párt újabb győzelme után Eduard Taaffe miniszterelnöksége alatt, 1881-ben, Belcredi a legfelsőbb bíróság [11] elnöke, egyszersmind a felsőház tagja lett, ahol 1881 óta pártja érdekében minden fontosabb kérdésben felszólalt. A dualizmusnak és mindennemű szabadelvű reformnak elszánt ellenfele volt.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese.
- Rzeszów díszpolgára.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Belcredi, Richard Graf (BLKÖ)
- ↑ Encyklopedie dějin města Brna (cseh nyelven)
- ↑ a b regional database of the Regional Library of Highlands (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 22.)
- ↑ a b https://data.matricula-online.eu/de/oesterreich/oberoesterreich/gmunden/306%252F1902/?pg=24, 2020. október 4.
- ↑ németül Bezirkshauptmann
- ↑ a b Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936) 808. old.
- ↑ https://mta.hu/data/Kozari%20Monika_2.pdf
- ↑ németül Verwaltungsgerichtshof
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- arcanum.com
- elte.hu
- Révai Nagy Lexikona, 3. kötet: Béke-Brutto (1911) 22. old.
- felvidek.ma