Süttői Állami Erdei Vasút

Süttői Állami Erdei Vasút
Kisvasúti emlékhely Süttőn
Ország	Magyarország
Város	Süttő
Átadás	1918
Megszűnés	1971
Tulajdonos	Csernoch János esztergomi érsek, Süttői Állami Erdei Vasút
Hossz	31,3 km
Nyomtávolság	760
Maximális adhéziós emelkedés	45 %
Maximális sebesség	15 km/h

A Süttői Állami Erdei Vasút keskeny (760 mm) ^[1] nyomtávolságú vasút volt Komárom-Esztergom megyében Süttő, Pusztamarót és Tardosbánya között. 1971. december 31-én megszűnt. ^[2]

A vasút a környékbeli erdők faanyagát, a süttői és a tardosi vörös mészkőbányák kövét, az egykori Pusztamarót település mellett művelt almaültetvény termését és egyéb mezőgazdasági termékeket szállított Süttőre. Fénykorában kirándulókat is szállított, jelentős turisztikai szerepet töltve be. Sorsát az pecsételte meg, hogy a terület kezelését a Magyar Néphadsereg vette át.

Az I. világháború idején nagyon magasra emelkedtek a szekeres fuvarozási költségek, emiatt gazdaságtalan lett Csernoch János esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás birtokát képező Süttő környéki erdők fájának leszállítása a süttői dunai kikötőhöz, illetve a 4-es számú Almásfüzitő-Esztergom nagyvasút vonalra. Ezért a birtokos 1917-ben 760 mm-es saját erdei vasút megépítését határozta el. A nyomvonal részben a XIX. században ugyanitt működő lóvasút vonalak helyén épült meg. Ismert, hogy a komáromi erődök 1850 és 1871 között zajló építéséhez süttői és tardosi vörös mészkövet is használtak.

• ↑ Toporczer–Moór: Toporczer Zoltán (web: Moór Attila): A Süttői Állami Erdei Vasút története, 1951. júliusától - 1971. december 31-ig. [2011. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 28.)
• ↑ Hajdu István: Hajdu István nyug. hercegprímási jószágigazgató. „Az esztergomi érsekség erdőbirtokai és erdei vasúthálózata Csernoch prímás halálakor”. Erdészeti Lapok (1934/12), 1023–1039 (1–17). o. (Hozzáférés: 2012. október 28.)