Sajgó
Sajgó (Șigău) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Alsógyékényes |
Rang | falu |
Községközpont | Alsógyékényes |
Irányítószám | 407348 |
SIRUTA-kód | 55142 |
Népesség | |
Népesség | 13 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 540 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 06′ 04″, k. h. 23° 43′ 02″47.101053°N 23.717139°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 04″, k. h. 23° 43′ 02″47.101053°N 23.717139°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sajgó románul: Șigău, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Déstől délnyugatra fekvő település.
Története
[szerkesztés]Sajgó nevét 1379-ben említette először oklevél Solgo néven.
1461-ben a Borzásiak és Keczeliek birtoka volt, akik egy korabeli oklevél szerint tiltják Mátyás királyt Salygon levő birtokrészeik eladományozásától.
1515-ben Salgo-n Bánffy Péter is részbirtokos volt, 1519-ben Salgo-i részbirtokát Bánffy Miklós, több birtokrész átengedése ellenében, apja: László kezébe adta, majd apja Bánffy László 1524-ben Salygo-i részét eladta Podvinyai Pál deáknak. Salgo-n Bonchidai Bánffy Mihály is részbirtokos volt.
1637-ben Sajgo I. Rákóczi György birtoka volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
1910-ben 286 lakosából 5 magyar, 280 román volt. Ebből 282 görögkatolikus, 4 izraelita volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.