Shoegazing
| Shoegazing | |
| Stíluseredet | Ethereal wave, Post-Punk, Noise pop,[1][2] psychedelia,[3]<[4] indie rock,[5] alternatív rock,[6] dream pop,[7] experimental pop,[8] garage rock,[4] neo-psychedelia,[3][4] |
| Kulturális eredet | az 1980-as évek vége, Egyesült Királyság |
| Leszármazott stílusok | |
| Chillwave,[9] nu gaze | |
| Társműfajok | |
| Blackgaze | |
A shoegazing (vagy shoegaze, eredetileg a „dream pop” kifejezés is ugyanarra a műfajra utalt[6][7][10]) az indie és az alternatív rock zenei alműfaja, amely az 1980-as évek végén jelent meg az Egyesült Királyságban.[5][6] Hangzásvilágát a hangszerek mögé utasított éneksáv, a torzító és egyéb gitáreffekt-pedálok használata, a feedback, valamint a rendkívül magas hangerő keveréke határozza meg.[5][10] A „shoegazing” kifejezést a brit zenei szaksajtó találta ki, hogy kifigurázza a neo-psychedelic stílusú együttesek színpadi jelenlétét,[6] mivel azok tagjai a koncertek során közönyös, introspektív, nem konfrontatív helyzetben, fejüket lehajtva egy helyben álltak.[5][11] Az effektpedálok intenzív használata miatt az előadók gyakran azok állásának leolvasásához lefelé pillantottak a koncertek alatt.
A legtöbb shoegaze-együttes My Bloody Valentine 1988-as Isn’t Anything című bemutatkozó stúdióalbumán és a korai középlemezeiken lefektetett stílussablonból merítkezik. Az 1990-es évek elején a londoni shoegazing színteret és az azokhoz kapcsolódó együtteseket a The Scene That Celebrates Itself („A színtér, mely önmagát ünnepli”) kifejezés alatt fogták egybe. Az 1990-es évek elején a shoegazing előadókat félresöpörte az amerikai grunge mozgalom, illetve az olyan britpop előadók, mint a Suede, melynek hatására a viszonylag ismeretlen együttesek vagy feloszlottak vagy új stílust találtak maguknak.[5] A 2000-es években megújult a stílus iránti érdeklődés a „nu gaze” együttesek körében.
Források
[szerkesztés]- ↑ Richardson, Mark: My Bloody Valentine: Isn't Anything / Loveless / EPs 1988–1991. Pitchfork, 2012. május 11. (Hozzáférés: 2015. április 17.)
- ↑ [1]
- ↑ a b Heller, Jason: Where to start with the enigmatic music known as shoegaze. The A.V. Club. (Hozzáférés: 2016. augusztus 9.)
- ↑ a b c Patrick Sisson, "Vapour Trails: Revisiting Shoegaze Archiválva 2014. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben.", XLR8R no. 123, December 2008
- ↑ a b c d e Explore: Shoegaze | AllMusic, 2011. február 17. [2011. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 9.)
- ↑ a b c d Reynolds, Simon. „Pop View; 'Dream-Pop' Bands Define the Times in Britain”, The New York Times , 1991. december 1. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
- ↑ a b Nathaniel Wice / Steven Daly: "The dream pop bands were lionized by the capricious British music press, which later took to dismissing them as "shoegazers" for their affectless stage presence.", Alt. Culture: An A-To-Z Guide to the '90s-Underground, Online, and Over-The-Counter, p. 73, HarperCollins Publishers 1995, ISBN 0-0627-3383-4
- ↑ The 80 Best Albums of the 1980s : Music : Lists : Page 1 : Paste. Pastemagazine.com . [2016. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 9.)
- ↑ Whatever you do, don’t call it ‘chillwave’. Japan Times . (Hozzáférés: 2016. november 8.)
- ↑ a b Pete Prown / Harvey P. Newquist: "One faction came to be known as dream-pop or "shoegazers" (for their habit of looking at the ground while playing the guitars on stage). They were musicians who played trancelike, ethereal music that was composed of numerous guitars playing heavy droning chords wrapped in echo effects and phase shifters.", Hal Leonard 1997, ISBN 0-7935-4042-9
- ↑ Rogers, Jude. „Diamond gazers”, guardian.co.uk, Guardian, 2007. július 27. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
