Starachowice
Starachowice | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Lengyelország | ||
Vajdaság | Szentkereszt | ||
Járás | Starachowicei | ||
Rang | város | ||
Alapítás éve | 15. század | ||
Irányítószám | 27-200 | ||
Körzethívószám | (+48)41 | ||
Rendszám | TST | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 46 270 fő (2021. márc. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 1 452,75 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 252 m | ||
Terület | 31,85 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 51° 03′, k. h. 21° 04′51.050000°N 21.066667°EKoordináták: é. sz. 51° 03′, k. h. 21° 04′51.050000°N 21.066667°E | |||
Starachowice weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Starachowice témájú médiaállományokat. |
Starachowice (1939-49 között Starachowice-Wierzbnik)[2] város Lengyelországban a Szentkereszt vajdaságban, a Starachowicei járásban. A Szentkereszt hegység (Góry Świętokrzyskie) és az Iłżeckie dombság szomszédságában helyezkedik el. A Kamienna folyó völgyében fekszik, kiterjedt erdőségek övezik, melyek a Szentkereszti vadon maradványai.
1954-ig község volt. 1975-1998 között a Kielcei vajdasághoz tartozott.
Története
[szerkesztés]A mai Starachowice helyén egykor huta és kovácsműhely állott, emlyet a 16. században a Starzechowski család bérelt, valószínűleg innen származik a város neve is. A település 1817-ig a wąchocki ciszterciek birtoka volt, akik 1789-ben nagyolvasztót építettek itt. 1815-től a huta a Lengyel Királyság tulajdonába került. A 19. század első felében Starachowice volt a Lengyel királyság legnagyobb vasipari központja a Kamenna folyó mentén fekvő régi lengyel ipari körzet részeként, melyet Stanisław Staszic tervezett és Franciszek Ksawery Drucki-Lubecki valósított meg.
A város 1939-ben alakult meg Wierzbnik, az ipari terület és a tőle délre fekvő falvak egyesítése eredményeképpen.[3] Az új város neve először Starachowice-Wierzbnik volt, 1952-től Starachowice, amikor járási jogokat is kapott.[4]
A II. világháború előtt hatalmas központja lett a fegyvergyártásnak - központi ipari körzet, itt gyártották a Bofors licenc alaoján az ágyúkat, vasérc bányát nyitottak, nagyolvasztó működött. A háború után új gyárak létesültek, többek között a „Star” teherautó gyár, faipari művek, bazaltolvasztó gyár. A rendszerváltás után az ipari monokultúra és vele a város jelentősége is fokozatosan visszafejlődött. Az autógyárat felvásárolta a német MAN. Az utóbbi években nagy nyomda létesült, mely mintegy 800 embert foglalkoztat.
Műemlékek
[szerkesztés]- A nagyolvasztóépületcsoportja a 19. századból. Európa egyik olyan ipari emléke, ahol egészében megmaradt a vasgyártás teljes technológiája.
- nagyolvasztó (1840)
- a régi gépműhely, ma fürdő
- két üntőde, jelenleg téglagyár
- gőzüzemű szellőzők
- kazánház
- egykori igazgatási épület (1840), jelenleg múzeum.
- csatornák
- lakóház (1840), korábban a gyári lakótelep része volt.
- Szent kereszt templom 1681, átépítve a 19. század végén
- keskenynyomtávú vasút
- a régi posta épülete
- zsidó temető
- katolikus temető
- gyárépületek a 19. század elejéről
Irodalom
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://bdl.stat.gov.pl/api/v1/data/localities/by-unit/052615211011-0947930?var-id=1639616&format=jsonapi, JSON, 2022. október 6.
- ↑ Monitor Polski 1949. 59. szám
- ↑ Monitor Polski 1939. 77. szám
- ↑ Mieczysław Adamczyk, Stefan Pastuszka: Starachowice. Zarys dziejów. Warszawa 1984. LSW. isbn=83-205-3548-4
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Starachowice című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.