Szuhoj Superjet 100

Szuhoj Superjet 100
Egy Superjet 100 a Zsukovszkij repülőtér fölött 2009-ben
Egy Superjet 100 a Zsukovszkij repülőtér fölött 2009-ben

Funkcióregionális utasszállító repülőgép
GyártóSzuhoj Polgári Repülőgépek
TervezőOKB Szuhoj
Gyártási darabszám220 db (2022. januári állapot szerint)
Ár27,8 millió USD

Első felszállás2008. május 19.
Szolgálatba állítás2011. április 21.
Hatótávolság3048 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuhoj Superjet 100 témájú médiaállományokat.
Szuhoj Superjet 100 (Campeche, Mexikó)

A Szuhoj Superjet 100 (angolos írásmóddal Sukhoi Superjet 100), rövidítve SSJ az orosz Szuhoj Polgári Repülőgépek vállalat és az amerikai Boeing közös fejlesztésű regionális utasszállító repülőgépe. A projekt a Szuhoj korábbi Russian Regional Jet (RRJ) fejlesztési programján alapul. Első felszállását 2008. május 19-én hajtotta végre,[1] 2011. április 21-én állt forgalomba.

Története

[szerkesztés]

A repülőgép fejlesztését még az 1990-es évek közepén kezdte a Szuhoj az Iljusin és a Jakovlev-tervezőirodákkal közösen. A Szuhoj 2000-ben létrehozta a polgári repülőgépek tervezésére és gyártására szakosodott Szuhoj Polgári Repülőgépek vállalatot, amely a fejlesztési projekt felelőse lett. Időközben több nyugati vállalat is bekapcsolódott a gép fejlesztésébe, az olasz Alenia Aeronautica pedig 25% plusz egy részvénnyi részesedést szerzett a Szuhoj Polgári Repülőgépek vállalatban. A Boeing technológiai hozzájárulással vesz részt benne, de az amerikai vállalat végzi a repülőgép nemzetközi légialkalmassági bizonyítványának biztosítását, valamint a gép nemzetközi piacokra történő bevezetését is. Az avionikai berendezéseket a francia Thales, a szabályozástechnikai és szervóberendezéseket a német Liebherr, a hajtóműveket pedig a francia–orosz PowerJet vállalat készíti.

A fejlesztési programot illetve a repülőgépet 2006. július 17-én átnevezték Superjet 100-ra.

A komszomolszki repülőgépgyárban (KNAAPO) 2006 februárjában kezdődött el az első prototípus építése, amelyet 2007. január 28-án szállították át Zsukovszkijba, ahol a Központi Aero- és Hidrodinamikai Intézetben (CAGI) elvégezték a földi teszteket. A gép hivatalos bemutatójára 2007. szeptember 26-án került sor az Amur menti Komszomolszkban.

Martin Gauss, a Malév vezérigazgatója 2009. június 15-én 30 darab 98 férőhelyes Szuhoj Superjet 100 megrendeléséről írt alá szándéknyilatkozatot a gépet forgalmazó SuperJet International céggel.[2] Az ügylet végül csak szándéknyilatkozat szintjén maradt, a Malév pedig 2012-ben beszüntette a tevékenységét.

A gép első menetrend szerinti útját a JerevánMoszkva vonalon hajtotta végre 2011. április 21-én. Az örmény Armavia légitársaság gépe 90 utast szállított a jereváni repülőtérről a moszkvai seremetyjevói repülőtérre, ahol 2 óra 55 perces repülőút után helyi idő szerint 4.45-kor szállt le. Ezen a járaton az Armavia korábban Airbus A319-es gépeket használt.[3] Az Armavia egy gépet vett át, az egy további gépre szóló megrendelést később visszamondta, maga a légitársaság pedig 2013. április 1-jével megszűnt. Az Armavia egyetlen Superjet gépe üzemen kívül van.

Oroszország nemzeti légitársasága, az Aeroflot 2011. június 6-án, hétfőn vette át az első Superjetet, amit június 16-tól a Moszkva–Szentpétervár útvonalon üzemeltetnek.[4]

2016. január 1-jéig összesen 101 darabot építettek. Ebből 8 darab prototípus és az előszéria volt, a megrendelőknek 75 db-t adtak át.[5] Legnagyobb üzemeltetője az Aeroflot, amely kb. három tucat gépet használ.

2020. januári állapot szerint 220 darabot készítettek a típusból (ebből 6 db prototípus a tesztekhez). A megrendelőknek 198 darabot adtak át, 2020 elején 158 repülőgép volt üzemben.[6]

Balesetek

[szerkesztés]
Az Indonéziában 2011. május 9-én balesetet szenvedett RA-97004 lajstromjelű gép
  • 2012. május 6-án a Szuhoj vállalat tulajdonában lévő, RA-97004 lajstromjelű gép Indonéziában bemutató repülés közben hegynek ütközött, a fedélzeten tartózkodó 37 utas és nyolcfőnyi személyzet életét vesztette.[7]
  • 2019. május 5-én az Aeroflot gépe kényszerleszállást hajtott végre Moszkvában. A gép kigyulladt, és a fedélzeten tartózkodó 78 személyből 41 meghalt.[8]
  • 2024 július 12-én feltehetően hajtómű hiba miatt lezuhant egy javítás utáni tesztrepülést végző repülőgép. A személyzeten kívül mások nem tartózkodtak a repülőgépen. [9]

Lásd még

[szerkesztés]

Hasonló repülőgépek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]