Szurdok (felszínforma)

Ez a szócikk a természetföldrajzi fogalomról szól. Hasonló címmel lásd még: Szurdok (egyértelműsítő lap).

A szurdok mélyen bevágódó, meredek oldalú, keskeny, felső szakasz jellegű völgy. Mészkőhegységekben használatos neve a cluse, száraz éghajlatú vidékeken, törmelékes vagy vulkáni-üledékes kőzetekben kialakuló fajtája a kanyon.

A cluse (klyz) a mészkőhegységekbe vágódott szurdokok francia eredetű neve. Szinte mindig antecedens völgyképződés eredményei. A legismertebbek a Jura-hegység és a Savoyai-Alpok cluse-ei. Jellegzetes növénytársulásai (a kanyonok kivételével) a szurdokerdők.

Bővebben: Kanyon

Kanyonoknak (a spanyol cañon szóból) a száraz éghajlaton, törmelékes vagy vulkáni-üledékes kőzetekben kialakult, mély szurdokvölgyeket nevezzük. A legnevezetesebb a Grand Canyon, ami a Colorado folyó helyenként másfél kilométernél is mélyebb völgye az Egyesült Államok Arizona államában.

Kanyonnak nevezzük a kontinensek felől az óceán fenekéig nyúló, viszonylag keskeny és mély tenger alatti völgyeket is (ezek a kontinentális lejtők legjellegzetesebb domborzati formái). Ezek kisebb, kevésbé kifejlett változatai a szurdokok, a még kisebbek (gyakran ezek a kanyonok eredő ágai) pedig a horhosok.

A tenger alatti kanyonok általában többé-kevésbé egyenes vonalúak. Közkeletű vélekedés szerint a tenger alatti zagyárak alakítják ki őket.

• Rám-szakadék
• Remete-szurdok, az Ördög-árok felső szakasza által vájt mély völgy Remeteszőlős és Máriaremete között
• Dera-szurdok a Dera-patak völgye Pilisszentkeresztnél
• Cuha-patak felső szakaszának mély völgye az Öreg-Bakonyban, amin a Bakonyvasút halad keresztül
• Holdvilág-árok a Domini-patak völgyében
• Áprily-völgy a Visegrádi-hegységben, a Szentgyörgypuszta és Dunabogdány között húzódó, a Mogyoró-hegy és a Len-hegy közé ékelődő vadregényes völgy, amely Áprily Lajos költőről kapta a nevét

• Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 58. o. ISBN 963-9257-17-6  
• Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 502. o. ISBN 963-85773-0-4  
• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 521–522. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966. 532. o.