Thomas Prinzhorn
| Thomas Prinzhorn | |
| Született | 1943. március 5. (81 éves)[1] Bécs |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Thomas Prinzhorn (Bécs, 1943. március 5. –) osztrák gépészmérnök, közgazdász, üzletember, gyáros, politikus, 1996 és 2006 között a Nemzeti Tanács tagja, 1999-től 2002-ig második, majd 2006-ig harmadik elnöke (FPÖ, majd BZÖ).
Élete
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait a stájerországi Bad Aussee magángimnáziumában végezte, majd 1967-ben a Bécsi Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően az Egyesült Államokba költözött, ahol a Boise Cascade-nál dolgozott, illetve a Harvard Egyetemen tanult, itt 1973-ban menedzsmentfejlesztésből diplomázott. Ausztriába hazatérve apja papíripari cégeinél dolgozott, melyeknek hamarosan átvette a vezetését, és a vállalatokat a Prinzhorn Csoport nevű cégcsoportban egyesítette. 1978-tól kezdve az Osztrák Gyáriparosok Szövetségének vezetőségi tagja volt. A rendszerváltás óta, 1990-től a magyar és a szlovén papíriparban is vannak érdekeltségei.[2]
A politikába a gyáriparosok szövetségén keresztül kapcsolódott be, majd 1995-ben csatlakozott az Osztrák Szabadságpárthoz, melynek jelöltjeként 1996-ban bejutott a Nemzeti Tanácsba. Ebben az évben a párt gazdasági szóvivője lett, de csak 1998-ban lépett be az FPÖ-be. 1998-ban Jörg Haider pártelnökkel való nézeteltérései miatt lemondott a mandátumáról, így egy évig nem volt a Nemzeti Tanács tagja. 1999-ben meglepetésre a párt parlamenti listavezetője lett, de a választás után felajánlott miniszteri posztot Thomas Klestil szövetségi elnök xenofóbnak tartott kijelentései miatt visszautasította.[3] Így Prinzhorn a Nemzeti Tanács második elnöke (elnökhelyettese) lett, ami kisebb mozgásteret jelentett számára a napi politikában. 2002 szeptemberében a párt elnökhelyettesévé választották, majd a 2002-es választások után a Nemzeti Tanács harmadik elnöke lett.[4]
Thomas Klestil 2004 júliusában, két nappal elnöki mandátumának lejárta előtt meghalt, így ebben a két napban ideiglenesen Prinzhorn töltötte be az államfői tisztséget Andreas Khol parlamenti elnökkel és Barbara Prammerel együtt. 2005-ben kilépett az FPÖ-ből, majd Haider és a pártból kilépő más politikusok által alapított Szövetség Ausztria Jövőjéért nevű párthoz csatlakozott, de 2006-ban már nem szerzett mandátumot.[4]
1987-ben örökbe fogadta biológiai fiát, Karl Philipp Ernst Ferdinand Alwig Kilian Schwarzenberget, akinek édesanyja Theresa Schwarzenberg, Karel Schwarzenberg herceg, cseh külügyminiszter felesége.[5][6] Prinzhorn hazájában milliomosként is ismert, papíripari érdekeltségeinek köszönhetően felhalmozott 1,3 millió eurós vagyonával 2017-ben Ausztria második leggazdagabb politikusa és kilencedik leggazdagabb embere volt.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ THOMAS PRINZHORN (magyar nyelven). 24.hu, 1999. október 5. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
- ↑ Die braunen Rülpser der FPÖ (német nyelven). kurier.at, 2017. július 19. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
- ↑ a b Dipl.-Ing. Thomas Prinzhorn, Biografie | Parlament Österreich (német nyelven). www.parlament.gv.at. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
- ↑ Vladimír Votýpka: Böhmischer Adel: Familiengeschichten. 2007. ISBN 978-3-205-77592-8 Hozzáférés: 2022. december 20.
- ↑ maria.gurmann,jana.patsch: „Ich finde meinen Mann schon sehr anziehend, absolut“ (német nyelven). kurier.at, 2013. január 19. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
- ↑ Um 15:14, 22 03 2017: "Forbes"-Liste: Die neun Austro-Milliardäre (német nyelven). Die Presse, 2017. március 22. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Prinzhorn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
