Váci múmiák

Váci múmiák elnevezéssel a váci Fehérek templomának 1994-es felújítása során megtalált 265 természetes úton mumifikálódott emberi maradványt, valamint további 40 személy csontmaradványát illetik. Az egész világon ritkaságszámba megy, hogy ennyi természetesen mumifikálódott holttest maradjon fönn. A 265 múmia sorban elhelyezett és egymásra helyezett díszes fakoporsóban feküdt. A legtöbbön feltüntették a nevet vagy monogramot, a halál dátumát és némelyiken más információkat is. A feltárást a váci Tragor Ignác Múzeum által szervezett munkacsoport végezte, a kutatók ezen adatok alapján tudták beazonosítani az eltemetett személyek többségét.

A templomot a Domonkos-rendi szerzetesek kezdték építeni 1699-ben. Két kripta tartozott hozzá, melyekben 1731–1838 között temetkeztek. Főleg tehetősebb polgárok és egyházi személyek nyughelye volt.

Felmerül a kérdés, hogyan maradhattak ilyen állapotban a testek, mivel a vizsgálatok során egyértelművé vált, hogy mesterséges beavatkozás nem történt. Az ELTE Meteorológiai Tanszékét kérték fel a kripta klímájának vizsgálatára.

A vizsgálat során arra jutottak, hogy a termek klímája nagyon hasonlít a magyarországi barlangokban és föld alatti üregekben mért hőmérsékletekhez: a külső hőmérséklettől függetlenül 8-11 °C között ingadozott.

A légnyomás a szabadtéri értékkel majdnem azonos – 991–1009 hPa – értéket mutatott. A folyamatos enyhe légmozgás átlagértéke elhanyagolható.

A 90%-os relatív páratartalom nagyon magas, ilyen értékek mellett a testeknek bomlásnak kellett volna indulniuk. A páratartalom alkalmasint az utóbbi időkben érte el ezt a szintet.

Ezeknek a környezeti tényezőknek az együttes hatása kedvezett a mumifikálódásnak.

Szerencsés volt még a koporsók egymásra helyezése, mivel a magasabban lévők kevésbé vizesedtek. Valamint a koporsók anyaga is fontos szerepet játszott. Fenyőfából készült, és a testek köré is faforgácsot szórtak. A fenyőfagyanta kedvező hatással volt a konzerválódási folyamatokra, a faforgács pedig felszívta a testnedveket, így elősegítette a kiszáradást.

A kriptában 107 nő és 119 férfi, valamint 38 megállapíthatatlan nemű holttestet találtak, akiknél 89%-ban fellelhető volt a tuberkulózisfertőzés, azonban mindössze 35%-uknál volt a halál közvetlen okozója. A leletegyüttes tudományos értékét növeli, hogy a belső szervek nagyrészt épségben megőrződtek, ami lehetővé teszi azok sokoldalú természettudományos vizsgálatát (antropológiai, patológiai, genetikai, fogászati vagy morfológiai vizsgálatok). A tudományos kutatások eredményeiből mintha egy mozaik darabkáit összeillesztenénk rekonstruálhatók a 150-250 évvel ezelőtti város lakóinak biológiai jellemzői: a megért életkor, az átélt sérülések és betegségek, a táplálkozási szokások, az életmód, a rokoni és szociális kapcsolatok, az arcvonások.

A leletek vizsgálata elősegítheti különböző betegségek és azok kialakulásának kutatását. Például a HIV, a Kaposi-szarkóma valamint a TBC esetében a kutatások megkezdődtek.

Dr. Nagy Károly és csapata olyan kutatásokat végez, amelyek plusz információkkal szolgálhatnak az AIDS elleni küzdelemhez. A vizsgálatok a kezdeti szakaszban vannak, és arra kíváncsiak, milyen az emberi szervezetben végbemenő mutációk okozhatják a HIV-vírussal szembeni fogékonyságot. A kutatók azon kemokin-receptorok génjét vizsgálják, amelyekhez a sejtek felszínén a HIV vírus kötődik.

Az európai népesség egy részében ez a gén mutált, aminek eredményeként kevesebb a HIV-vírus megkötését biztosító receptor a sejt felszínén, ezáltal az ilyen génekkel rendelkező emberek bizonyos mértékig ellenállóbbak a HIV-vírussal szemben.

Magyarországon a lakosság 10-11 százaléka, a mediterrán országok lakói 5-6 százaléka, míg az afrikai lakosság egyáltalán nem rendelkezik ilyen mutációval. A váci múmiák maradványainak genetikai vizsgálatával képet kaphatunk arról, hogy a 200 évvel korábban élt emberekben gyakoribb volt-e ez a mutáció, mint a mai magyar lakosságban.

A Kaposi-szarkóma egy bőrdaganat, amit egy humán herpeszvírus, a HHV-8 okoz.

Ez a betegség az 1980-as évekig, az AIDS megjelenéséig igen ritka volt, azonban a legyengült AIDS-betegek 30 százalékánál kifejlődik.

A kórt 1872-ben leíró Kaposi Mór magyar bőrgyógyászról nevezték el.

Vándor fakereskedőknél diagnosztizálta a daganatot. Ez visszamenőleg felveti, hogy a tumort egy fertőző ágens váltotta ki. Az 1872 előtti szakirodalomban sehol sem szerepel ez a betegség. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán létezett-e a kór az ezt megelőző időkben. Ezt csak olyan elhunytak esetében lehet tanulmányozni, akiknél a bőrszövetek épségben megmaradtak.

A tuberkulózissal kapcsolatos kutatásokat a Magyar Természettudományi Múzeum, Londoni Universal College és a jeruzsálemi Héber Egyetem közösen végzi. A kutatás fő célja a tuberkulózisbaktériumok antibiotikum-rezisztenciájának vizsgálata.

A betegséget a Mycobacterium hominis és Mycobacterium bovis nevű baktériumok okozzák, cseppfertőzéssel terjed.

A TBC nem csak a tüdőt érintheti, megbetegítheti a belső szerveket, csontot, bőrt. A penicillin és további antibiotikum felfedezése óta jól kezelhető ez a betegség. Azonban a gyógyszerek szakszerűtlen használata miatt az utóbbi időben TBC-baktériumok rezisztensebbek lettek az antibiotikumokkal szemben.

„Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2010-ben majdnem 1,5 millió ember halt meg tuberkulózisban, és 8,8 millió új esetet regisztráltak. Becslések szerint a világ népessége mintegy harmadának, azaz 2012-ben több mint kétmilliárd embernek volt lappangó tuberkulózisa, ami azt jelenti, hogy fertőzöttek a baktériummal, de nem mutatják a betegség tüneteit, és nem is fertőznek, azaz nem adják tovább a betegséget.”^[1]

Ezeknek az adatoknak a tükrében felértékelődik a leletek fontossága. Kivételes alkalom, hogy megvizsgáljanak olyan baktériumokat, amelyek még az antibiotikumok elterjedése előtt fertőztek.

A kutatók DNS-vizsgálatokat végeznek, összehasonlítják a múmiák és a most élő emberek DNS-ét. Próbálják megtalálni, miért voltak ellenállóbbak a múmiák a TBC-vel szemben.

A maradványok fogkőmintáiból következtetni lehet a korabeli táplálkozási szokásokra. A vizsgálatok kimutatták, hogy főleg burgonyát és kukoricát fogyasztottak, hús csak ritkán került az asztalra. Éppen ezért a foguk rossz állapotban volt, elterjedt volt a fogszuvasodás. A kevés húsfogyasztás miatt a nyál savas kémhatású lesz, ami kedvez a szuvasodást okozó baktériumoknak.

A korabeli orvostudomány fejletlensége miatt magas volt a csecsemőhalandóság aránya. Akkoriban is ismerték a császármetszést, viszont ez a művelet csak nagyon kevés esetben nem jelentette az anya halálát. Gyakran már csak a halott anyán tudták végrehajtani, és így megmenteni az újszülöttet. Ezek az újszülöttek sokszor csak néhány nappal élték túl az édesanyjukat, ilyenkor a csecsemőt és az anyát külön koporsóba temették, azért mert nem tudták a holttesteket megfelelően lehűteni. A szülés után azonnal elhunyt újszülötteket az édesanyjukkal együtt temették el.

Egy apáca éppen szülővárosába tartott Vácon keresztül, amikor meghalt. Valószínűleg ő maga kérte a végrendeletében, hogy halála után vágják ki a szívét, hogy azt a szülővárosában temethessék el. Ez az eljárás akkoriban nagyon sok helyen szokás volt.^[2]

A fenti példák is azt bizonyítják, hogy az elmúlt korok feltárása nemcsak a múltunk megismerését szolgálja, hanem a jövő kutatásait is segíti. Ebben a váci múmiáknak is nagy szerep juthat.

• Memento Mori kiállítás: Tragor Ignác Múzeum, Vác ; Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, 2001
• National Geographic, 2005. január 18–28. o.
• Váci Napló 2009. május 8. 5. o.
• Krommer Márta: Váci múmiák. Katona Lajos Városi Könyvtár, (2011. november 24.)^{[halott link]}
• A HIV-vírus megismerését is elősegítheti a 265 váci múmia. hvg, (2006. november 24.)
• Matkovich Ilona: Világturnén a váci múmiák. Népszabadság, (2010. szeptember 19.)
• Miről vallanak a váci múmiák? Múlt-kor történelmi portál, (2006. december 1.)
• Nagy Károly: A váci múmiák vizsgálata segítheti a HIV-vírus megismerését. index, MTI, (2007. április 29.)