Wenckheim Béla

Wenckheim Béla
Magyar Királyság 7. miniszterelnöke
Hivatali idő 1875. március 2. – 1875. október 20.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Bittó István
Utód	Tisza Kálmán
Magyar Királyság 3. király személye körüli minisztere
Hivatali idő 1871. május 19. – 1879. július 7.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Festetics György
Utód	Orczy Béla
Magyar Királyság 2. belügyminisztere
Hivatali idő 1867. február 20. – 1869. október 21.
Kormányfő	Id. Andrássy Gyula
Előd	Szemere Bertalan
Utód	Rajner Pál
Született	1811. február 16. Pest
Elhunyt	1879. július 7. (68 évesen) Budapest
Sírhely	Wenckheim-vadászkastély
Párt	Deák-párt (1867–1875) Szabadelvű Párt (1875–)
Szülei	Wenckheim József Orczy Terézia
Foglalkozás	táblabíró, miniszter
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1827, jogtudomány)[1]
Vallás	római katolikus
Wenckheim Béla aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenckheim Béla témájú médiaállományokat.

Báró Wenckheim Béla (teljes nevén Wenckheim Béla Ferenc Xavér; Pest, Osztrák Császárság, 1811. február 16. – Budapest, Ausztria–Magyarország, 1879. július 7.), a Wenckheim családból való magyar arisztokrata földbirtokos, politikus, Békés vármegye főispánja, előbb magyar belügyminiszter az Andrássy-kormányban, majd a Magyar Királyság miniszterelnöke 1875 márciusa és októbere között. 1871-től haláláig a király személye körüli miniszter volt.

Báró Wenckheim József (1778–1830) és második felesége, báró Orczy Terézia (1790–1875) gyermeke. Fiatalon vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben sűrűn megtalálhatóak az ő jegyzései. Már 21 éves korában táblabíróvá választották és még harmincéves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év múlva, 1839-ben követül küldték az országgyűlésre, ahol a reformpártban jó nevű szónoknak ismerték.

1848-ban az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és emiatt menekülnie kellett és amikor amnesztia útján hazakerült, 1860-ban kezdett újra szerepelni. 1865-ben megint békési főispán lett, majd a kiegyezés után, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig gróf Andrássy Gyula kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, és csak 1871. május 19-től vállalta el a király személye körüli miniszterséget, amelyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-kormányokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fúzió ideje alatt miniszterelnöki tisztséget is betöltött. Kormányában Tisza Kálmán volt a belügyminiszter. 1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt.

A család síremléke, kriptája a szülőföldjükön, Körösladányban, vadászkastélya Bélmegyeren található.

• Bokor József (szerk.). Wenckheim, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28. 
• Markó László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Helikon Kiadó Kft., 483. o. (2006). ISBN 963-208-970-7 

• Báró Wenckheim Béla lovasszobra^{[halott link]}
• Családfája

Ez a magyar politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!