Wrabel Sándor

Wrabel Sándor
Született	1926. június 28.[1] Budapest
Elhunyt	1992. június 25. (65 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
Sírhelye	Óbudai temető (III-1-0-71/72)
A Wikimédia Commons tartalmaz Wrabel Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Wrabel Sándor ^[2] (Budapest, 1926. június 28. – Budapest, 1992. június 25.) magyar festőművész, grafikus, „az 1956-os forradalom festője”.^[3]

Német nemzetiségű családból származott.^[4] A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Pór Bertalantól tanult rajzot és festészetet, Kisfaludi Strobl Zsigmondtól pedig szobrászatot. Festői pályája 1954-től indult. Műveit a realisztikus ábrázolás jellemezte. Rajongásig szerette a természetet, kedvelt témái közé tartoztak az erdőképek (szívesen festett Békásmegyer környéki helyeket), tájképei mellett egyre jelentősebb szerepet kapott a vadon élő állatvilág, különösképpen a ragadozó madarak művészi megjelenítése. Jobb megismerésük érdekében vadgazdálkodási tanfolyamot is végzett, ahol a vadmadárral való foglalkozás szenvedélyén túl elsősorban a mozgás dinamikája, a madarak anatómiája, etológiája érdekelte.^[5] Kedvenc hobbijává vált a solymászat: a Magyar Solymász Egyesület aktív tagja lett.

Életébe, pályája alakulásába minduntalan beleszólt a 20. század történelme. 1945-ben az oroszok pisztolyt találtak nála, amiért kényszermunkatáborba vitték a Szovjetunióba, ahonnan csak 1948-ban szabadult.^[6] Az 1956-os forradalom nagy hatással volt rá, annak bukása után grafikai sorozatot készített e témában, majd festményeken jelenítette meg élményeit.^[7] Forradalom című képének reprintje 1965-ben bekerült Artner Tivadar Évezredek művészete című könyvébe, amiért az első kiadást visszavonták a boltokból, a második kiadásból pedig a művet kihagyták.^[6] A forradalom tragédiáját ábrázoló ciklusa, valamint Radnóti Miklós halálára című, a költő halálát elementáris erővel bemutató festménye miatt folyamatosan zaklatták, megbízáshoz nem jutott, kiállítani nem engedték, perifériára szorították, még művésztársainak egy része is elfordult tőle. Solymász barátai segítették megalapozni nemzetközi karrierjét; munkáiból színes albumot készítettek, amit a külföldi vadászokkal nyugatra juttattak.^[8]

Az 1960-as évek első felében képzőművészeti szakkört vezetett Csillaghegyen, ám a hatóságok továbbra is szemmel tartották, zaklatták.^[9]

A zaklatott életű művész magánélete végül normalizálódott, házasságot kötött Dr. Gulla Etelka jogásszal, 1966-ban megszületett fiuk: Alexander György.

Nehezen, de sikerült kijutnia külföldre. Felesége közbenjárására és a Magyar Vadászok Országos Szövetségének támogatásával útlevelet kapott, hogy Olaszországba utazva régi mesterek műveit tanulmányozza.^[10] Az útlevél megadásával a hatalom arra számított, hogy külföldön marad, ő azonban hazatért.^[6] Többször egy évet töltött Milánóban, kiállított alkotásait rendre díjazták, az ottani tudományegyetemen pedig ledoktorált.^[11]

1978-ban, miután a békásmegyeri lakótelep építése miatt a család lakhelyéül szolgáló vadászházat lebontották, Pomázra költözött, később, visszatérve a fővárosba, Csillaghegyen élt 1992-ben bekövetkezett haláláig.

Mivel művészetében tántoríthatatlanul ragaszkodott az igazság kimondásához, sorsa az lett, hogy mellőzték, így művei jelentőségét kora nem fedezhette fel, s ez visszahatott művészetére. A kezdeti harmonikus, realisztikus természetábrázolásait zaklatott, megrázó hatású kompozíciók váltották fel. Szürrealisztikus festői megoldásai élettapasztalatait tükrözték: az élet-halál harcukat vívó állatok drámáján keresztül saját sorstragédiáját vetítette ki. Az emberi szenvedést ábrázoló munkáin gyakran alkalmazta a festészet legnagyobb mestereinek kompozícióit, például a keresztre feszítés-jeleneteket. Egy olasz méltatója, Galileo Gentile rembrandti vonásokat fedezett fel karakterében, rokonságát Goya életművével pedig még szembetűnőbbnek találta.^[12]

Alkotásai külföldön is ismertek, művei megtalálhatók Belgium, Brazília, Kolumbia, Paraguay, Norvégia és Svédország közgyűjteményeiben.

Hazánkban, élete során, nem részesült hivatalos elismerésben. 2003-ban Pomáz városa az 1956-os forradalom és szabadságharc 47. évfordulója alkalmából – „a településsel kapcsolatos munkásságáért” – Pomáz díszpolgára posztumusz címmel tüntette ki. Békásmegyer–Ófalu közösségi háza, a Szent József Ház, egyik termét róla nevezte el.

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság az óbudai temetőben található sírját 2011-ben a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.^[13]

Óbuda-Békásmegyer önkormányzata 2013-ban kezdeményezte egy közterület nevének megváltoztatását Wrabel Sándor utcára.^[14]

• 1961 – „Dolgozó emberek között”, Ernst Múzeum, Budapest (válogatott csoportos kiállítás)
• 1965 – Collettiva dei pittori ungheresi, G. Rotunda, Milánó, Bertinoro, Nápoly^[15]
• 1966 – Nemzetközi Vásár, Milánó (Dokumentum- és Tévéfilmek Nemzetközi Börzéje)
• 1967 – Nemzetközi Vásár, Milánó (válogatott csoportos kiállítás)
• 1968 – Nemzetközi Vásár, Milánó (válogatott csoportos kiállítás)
• 1991 – Csepel Galéria, Budapest (leporello)
• 1995 – MDF Székház, Óbuda (emlékkiállítás)
• 1999 – Vadászati napok, Nagymaros
• 2004 – Magyarok Háza (MVSZ), Budapest. (Magyar zsoltárok)
• 2004 – Testvérmúzsák Galéria (Teleki-Wattay Művészeti Iskola), Pomáz (emlékkiállítás)
• 2005 – Keresztény Múzeum, Esztergom (emlékkiállítás)
• 2008 – Postamúzeum, Budapest (Vallomások – posztumusz kiállítás)
• 2011 – Csillaghegyi Pincegaléria, Budapest
• 2012 – Békásmegyeri Szent József Ház, Budapest (emlékkiállítás)
• 2012 – Óbudai Kulturális Központ (San Marco Galéria), Budapest (emlékkiállítás)
• 2014 – Magyarországi Németek Háza, Budapest (emlékkiállítás)

• 1965 – Pro Bertinoro kitüntetés ^[16]
• 1965 – ezüstérem – Nemzetközi Vásár, Milánó
• 1965 – aranyérem – Nemzetközi Vásár, Milánó
• 1967 – az olasz Minisztertanács kitüntető oklevele
• 1975 – a római Francia-Olasz Intézet díja.
• 2003 – Pomáz díszpolgára cím (posztumusz)
• 2006 – '56-os Emlékérem, Csepeli ’56-os Emlékbizottság (posztumusz) ^[17]

• Bajor Nagy Ernő: Tehetség - Talonban. Szabad Föld, XX. évf. 32. sz. (1964. augusztus 9.)
• Beregszászi György: A természet festője. Nimród, X. évf. 8. sz. (1978. augusztus)
• Dr. Losonci Miklós: Magyar Golgota: (bev. tan.). Budapest: Csepel Galéria. 1991.  
• Nagy Ferenc: Egy reneszánsz ember hányattatásai. Módszertani Szemle, (1993. január)

• Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6
• Hálószoba a ravatalozóban. In Beregszászi György: Hamu Alatt. Budapest: Terraprint Kiadó. 1995. ISBN 963 7717 62 5 arch Hozzáférés: 2015. március 14.  
• ↑ Wrabel-képek a Magyarországi Németek Házában: Mindig hű maradt az alkotáshoz – Wrabel-képek a Magyarországi Németek Házában. zentrum.hu. Budapest: Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ (2014. október 25.) (Hozzáférés: 2014. november 9.) arch „Wrabel Sándor egyike a kevésbé ismert magyarországi német festőknek.”
• ↑ Zászlós Levente 2004: Zászlós Levente: Festő a Testvérmúzsák Galériában. Szerk.: Varga Gabriella muveszetek.hu. Budapest: Napsziget a művészetekért (2004. január 27.) (Hozzáférés: 2014. november 9.) arch
• ↑ Csepel, LVIII. évf. 39. szám: ‘56-os emlékéremmel kitüntetettek. Csepel – a kerület közéleti lapja, LVIII. évf. 39. sz. (2006. október 27.) 4–5. o. arch Hozzáférés: 2015. március 14.
• ↑ Bogyai 2010: Bogyai Frigyes: Wrábel Sándor a solymászat és a solymászok lelkes barátja. solymaszat.hupont.hu. Budapest (2010) (Hozzáférés: 2014. november 9.) arch „Wrábel Sándor e korszak egyik kiemelkedő realista természet festője, kicsit solymász, nagyon természetimádó, a korabeli solymászok meghitt barátja.”
• ↑ Keresztény Múzeumbeli emlékkiállítás 2010: Wrábel Sándor (1926-1992) festőművész emlékkiállítása. keresztenymuzeum.hu. Esztergom: Keresztény Múzeum (2010) (Hozzáférés: 2014. november 9.) arch

• Wrabel Sándor önarcképe az Artportalon