Árpád híd (Budapest)

Ez a szócikk a budapesti Árpád hídról szól. Hasonló címmel lásd még: Árpád híd (egyértelműsítő lap).

Árpád híd
Elhelyezkedése	Budapest, III. és XIII. kerület
Áthidalt akadály	Duna
Névadó	Árpád magyar nagyfejedelem
Szerkezettípus	gerinclemezes, felső pályás gerendahíd
Teljes hosszúsága	928 m
Szélesség	35,4 m
Sávok száma	2×3 közút + 2×1 villamos
Tervező	Dr. Széchy Károly
Átadás ideje	1950. november 7., 1984. április 4.
Elhelyezkedése
Árpád híd Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 32′ 15″, k. h. 19° 03′ 15″47.5375, 19.05416666666747.537500°N 19.054167°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 15″, k. h. 19° 03′ 15″47.5375, 19.05416666666747.537500°N 19.054167°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Árpád híd témájú médiaállományokat.

Az Árpád híd Budapest egyik közúti Duna-hídja Budapest III. kerülete és Budapest XIII. kerülete között. A Megyeri híd 2008-as átadásáig a főváros leghosszabb hídja és legészakibb közúti hídja volt. Egyik különlegessége, hogy az eredetileg átadott híd bővítését úgy oldották meg, hogy két oldalt 1-1 új hidat építettek mellé, azaz az Árpád híd voltaképp három párhuzamos, egymással összekapcsolódó hídszerkezetből áll.

A pesti oldalon a híd közelében található a Göncz Árpád városközpont metróállomás, az M3-as metróvonal egyik jelentős állomása, valamint 1986 óta az Árpád híd autóbusz-állomás.

A helyén már a rómaiak is létesítettek hidat, amely összekötötte Aquincumot a túloldali erőddel. (Contra Legionis és Transaquincum között.^[1]) Az Árpád magyar fejedelem nevét viselő híd építését már 1903-ban eltervezték, azonban a tervpályázatot csak 1929-ben írták ki.

Építése 1939-ben indult meg Kossalka János tervei szerint, mely a 928 méter hosszú hidat 103 és 102 méteres nyílásokkal képzelte el. A budai oldali 103 méteres nyílások tervezésük idején a világ legnagyobb támaszközű gerinclemezes hídjai voltak. A munkálatokat 1943-ban, a második világháború miatt félbehagyták. Ekkor még csak az alépítmények, valamint a felépítmények rövid szakasza készült el: álltak a hídfők, a pillérek, a hajógyári-szigeti vasbeton áthidalás, a Margit-sziget felé ágazó szárnyhíd és az acélhidak néhány része. Befejezetlenségének köszönhetően az Árpád híd volt az egyetlen, amit a németek nem robbantottak fel 1945 januárjában Budapest ostroma során. Az építkezést 1948-ban folytatták.

A hidat végül 1950. november 7-én nyitották meg, az eredetileg neki szánt Árpád név helyett Sztálinról elnevezve, amely név azonban sosem ment át a köztudatba, és végül 1956-ban kapta meg jelenlegi nevét.^[2] A munkákat Széchy Károly és Sávoly Pál irányította. Az Újpesti vasúti híd újjáépültéig (1955) a keskeny hídon közlekedő 33-as villamos vágányát vasúti teherszállításra is használták. 1969-ben nagyobb fokú javítási munkákat végeztek rajta. A híd 1980–1984 között a Hungária körgyűrű kialakítása miatt irányonként három sávosra bővült, 1984. április 4-én adták át. A Flórián téri többszintes csomópont átépítése is lassan befejeződött, és november 6-án elindították a hídon áthaladó 1-es villamosvonalat is.

2009-ben a híd Budapest legforgalmasabb hídja volt, naponta mintegy 150 000 jármű haladt át rajta.^[3]

Eredetileg a híd teljes szélességét 27,6 méterre tervezték, ebből 18,8 m a kocsipálya lett volna a villamosvágányokkal együtt, és kétoldalt 3,4-3,4 m a járda. A kocsipálya és a járdák között a tervekben további 1-1 m kerékpársáv szerepelt. 1943-ig ebben a szélességben készült el 247 m hosszban az óbudai Duna-ágat átívelő két hídnyílás, valamint a parti szakasz, illetve egy kb. 20 m-es konzolos rész nyúlt a víz fölé. Budapest ostroma során a németek erre a hídra is robbanóanyagot szereltek, de végül valamiért nem robbantották fel, a meglévő hídelemek és pillérek semmilyen károsodást nem szenvedtek.

1948-ban újraindult az építkezés, de azért, hogy minél hamarabb átadhassák, megváltoztatták az eredeti terveket, és a híd 1950-ben csak 13 méter szélességben épült meg: 11 m széles kocsipályatest – középen a villamossínekkel – és kétoldalt 1-1 m széles járda kapott helyet.

Az 1970-es évek második felében készítették el a híd kiszélesítésének terveit (Uvaterv), eszerint az eredeti középső útpálya mellé két oldalt gyakorlatilag két új hidat építettek (a híd alatt állva ez kiválóan megfigyelhető), valamint az 1943 előtt megépített szélső főtartókat és a fölöttük lévő pályaszerkezetet elbontották, és a helyükre ugyancsak kétfőtartós hidat építettek, szélesebb kocsipályával.^[4] Az 1970-es évek végére tervezett felújítási munkálatok végül 1980-ig csúsztak. (Meg kellett építeni hozzá 1980-ban a Clark Ádám úszódarut, amellyel 1981-1983 között emelték a helyükre a híd acélelemeit.) A főtartók legnagyobb távolsága eredetileg is 25 méter volt, emiatt nem kellett kiszélesíteni a hídpilléreket, csak kis mértékben, a szerkezeti kövek helyének megváltoztatásával kellett átalakítani azokat.^[5] A bővítés során törekedtek a közúti forgalom állandó fenntartására. A szerkezetkész állapotot 1983. november 10-én ünnepelték hordógurítással, 1984 nyarán már irányonként két sávon haladhatott a közúti forgalom,^[6] de teljesen csak novemberre készült el (annak ellenére, hogy már április 4-én átadták).

A híd szélessége az eredeti terveknél is nagyobb, 35,4 méter lett, ebből a középső villamospálya 7,2 m, a kétoldali közúti pálya 11-11 m, a járdák szélessége 2,4-2,4 m. (A járdákba beépített vasbeton pallók nem váltak be, ezért ezeket 2003-ban acéllemezre cserélték, egyúttal a híd északi oldalán a járdán bicikliutat alakítottak ki.) A három hídszerkezet között 5-5 cm hézag van. A középső, régi hídon zajlik a villamosforgalom, míg a két szélsőn halad a gépjármű, illetve a biciklis és gyalogosforgalom, amit vezető korlát választ el a közúttól.

A híd villamospályáján engedélyezett sebesség: 50 km/h.

• dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak: Az Árpád híd. Budapest: Hídépítő. 1984. ISBN 963-218-690-7  
• Horváth Péter: A Nagy Túlélő – az Árpád híd. Óbudai Anzix, (2017)

• Fotóriport az Árpád híd építéséről (magyarul)