Georges Vacher de Lapouge

Georges Vacher de Lapouge
Született	1854. december 12.[1][2] Neuville-de-Poitou
Elhunyt	1936. február 20. (81 évesen)[3] Poitiers
Állampolgársága	francia
Gyermekei	Claude Vacher de Lapouge
Foglalkozása	antropológus könyvtáros filozófus entomológus szociológus eugenicist
Tisztsége	Procureur de la République (1880–1881, Le Blanc) Procureur de la République (1881–1883, Chambon)
Iskolái	Institut national des langues et civilisations orientales École du Louvre Poitiers-i Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Vacher de Lapouge témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Georges Vacher de Lapouge gróf ([vaʃe də lapuʒ]; 1854. december 12. – 1936. február 20.) francia antropológus, az eugenika és a tudományos rasszizmus teoretikusa (elméleti szakembere). A szociáldarwinizmus elméletének követője és a rasszizmus egyik ideológusa.

A 19. század végén dolgozta ki Gobineau rasszista elméletét. Az antroposzociológia, a faj antropológiai és szociológiai vizsgálatának megalapítójaként ismert, amely bizonyos népek felsőbbrendűségét hirdette. Meg volt győződve arról, hogy a világ sorsa az árjáknak a zsidók feletti győzelmétől függ. Ezt a tézist támogatta "Az árják társadalmi szerepe" (L'Aryen, son rôle social) című műve, amely néhány alapvető elemet adott a későbbi náci antiszemitizmusnak.

Antroposzociológia[szerkesztés]

1888-ban az európai koponyákról írt tanulmányában három európai fajt látott, és ezeket így rendezte:

• homo europaeus - hosszú koponyájú, világosbarna és magas faj;
• homo alpinus - rövid koponyájú, sötét haj- és szemszínű, alacsony termetű;
• homo mediterranaeus - hosszú koponyájú, fekete hajú faj.

Azzal érvelt, hogy e fajok egyike sem kapcsolódik közvetlenül egy adott nemzethez, de viselkedésükről és vallási elképzeléseikről szóló leírásai egyértelműen megfelelni akartak Németországra, Dél-Európára és az európai zsidók közösségére.^[4]

Franciaország múltbeli nagyságát a dolichocephalianusok - az „árják” hatalmával társította. Gobineau nyomán osztotta azt az elképzelést, hogy az „árja faj” hanyatlóban van. A történelmet a „fajok harcának” tekintette. Véleménye szerint a megoldást az eugenikus intézkedések jelentették, hiszen csak ezek tudták megállítani a fajok háborúját.^[5]

Művei[szerkesztés]

• Essais de droit positif généralisé. Théorie du patrimoine, Paris, E. Thorin, 1879, 129 p. online.
• Études sur la nature et sur l'évolution historique du droit de succession. Étude première. Théorie biologique du droit de succession, Paris, E. Thorin, 1885, 42 p.
• Les Sélections sociales, cours libre de science politique professé à l'Université de Montpellier, 1888-1889, Paris, A. Fontemoing, 1896, 503 p.online.
• L'Aryen, son rôle social, cours libre de science politique, professé à l'Université de Montpellier (1889-1890), Paris, A. Fontemoing, 1899, 569 pages; réédition à Ars Magna, Nantes, 2016.online.
• Race et milieu social : essais d'anthroposociologie, Paris, M. Rivière, 1909, 396 p.online (két kiadás érhető el)

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó cikk[szerkesztés]

• Árja fajelmélet