Gerd von Rundstedt

Gerd von Rundstedt
BeceneveNémetország vaslovagja
Született1875. december 12.
Aschersleben,
Német Birodalom
Meghalt1953. február 24. (77 évesen)
Hannover, Németország
SírhelyStadtfriedhof Stöcken
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Fegyvernemgyalogság
Szolgálati ideje1893 – 1945 (53 év)
Rendfokozatatábornagy (Generalfeldmarschall)
Csatáielső világháború
második világháború
Kitüntetései
Lovagkereszt tölgyfalombokkal és kardokkal
Halál okaszívinfarktus
GyermekeiHans Gerd von Rundstedt
SzüleiGerd von Rundstedt
IskoláiPrussian Military Academy
Gerd von Rundstedt aláírása
Gerd von Rundstedt aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerd von Rundstedt témájú médiaállományokat.

Gerd von Rundstedt (születési neve Karl Rudolf Gerd von Rundstedt, Aschersleben, 1875. december 12. – Hannover, 1953. február 24.) német tábornagy, hadseregcsoport-főparancsnok. 1940. október 10. és 1945. március 11. között pedig három alkalommal a Nyugati front – Oberbefehlshaber West (OB West) – főparancsnoka. Ő volt a Wehrmacht rangidős tisztje. Németország vaslovagjaként vagy Fekete lovagként emlegették.

Életpályája

[szerkesztés]

Ifjúkora és az első világháború

[szerkesztés]

Ascherslebenben született porosz arisztokrata család gyermekeként. 1893-ban lépett be a hadseregbe és az elitképzőnek számító katonai akadémián végezte tanulmányait. (Csak 160 hallgatót vettek fel, ezeknek 75%-át később eltanácsolták.) 1902. január 22-én feleségül vette Luise Bila von Götzöt (elhunyt 1952-ben). Egy gyermekük született: Hans Gerd von Runsdstedt (1903-1948).

1907-ben végzett tanulmányaival és próbaidőre a német hadsereget irányító főparancsnoki törzskarba vették fel, de a munkájával való elégedettség miatt már 1909-ben beosztását törzskari főhadnagyként véglegesítették.

Az első világháborúban a palesztinai, a mezopotámiai és a kaukázusi frontokon vezette csapatait. A nyugati fronton elért sikerei miatt 1914. november 28-án őrnaggyá léptették elő. 1919 után az újjászerveződő Reichswehr törzskarában dolgozott. Ezredesi rendfokozatban 1925-től Padebornban, majd 1928-tól vezérőrnagyként Breslau közelében szolgált.

A két világháború közötti időszak

[szerkesztés]
Gerd von Rundstedt tiszteletbeli ezredparancsnok váll-lapja és parolija

Rundstedt már a nácik hatalomra jutása előtt a katonai csúcsvezetés tagja volt. 1932 novemberében kinevezték a berlini katonai körzet parancsnokává. Porosz arisztokrataként nem volt híve a nácik programjának. A passzív katonai ellenállás tagja lett, vezető személyisége a nem náci kötődésű, (nagy többségükben porosz származású) tisztek csoportjának. Részben tevékenységük eredménye, hogy Ernst Röhm nem alakíthatta az SA-t birodalmi fegyveres testületté.

Vezérkari tisztként helyeselte a Wehrmacht kiépítését, ám a folyamatot mindvégig kritikával illette. 1938-tól vezérezredes. Katonai megfontolásból ellenezte a háborúba bocsátkozást más európai államokkal, 1938-ban mégis levezényelte a Szudétavidék megszállását. 1938-tól folyamatosan jelezte Hitlernek, hogy a Wehrmacht túl gyenge a náci vezetés keleti ambícióinak megvalósításához.

(balról jobbra) Von Rundstedt, Von Fritsch és Von Blomberg

1938-ban nyugállományba vonult, ebből az alkalomból a 18. Gyalogos Ezred tiszteletbeli ezredesévé nevezték ki. Gyakorta viselte az ezredesi egyenruhát még tábornagy korában is, és csak mosolygott, ha ezredesnek nézték.[j 1] A valóságban azonban a tábornagyi rendfokozatot viselte, csak a paroliján volt ezredesi jelzés.

A második világháború

[szerkesztés]

Lengyelország

[szerkesztés]

1939-ben a Sziléziából és Szlovákiából Lengyelországba behatoló német hadseregcsoport vezetője volt. Varsó elhúzódó ostromakor a motorizált hadviselés csapdáira (városi harcok) hívta fel a figyelmet. Páncélosait a városba való első betörési kísérletnél súlyos veszteségek érték, ezért inkább tüzérséggel lövette és bombáztatta a várost.

A nyugati hadjárat

[szerkesztés]

1940 elején a tervezett franciaországi hadjárat megalkotói közé tartozott. Elfogadta a vezérkari főnöke, Erich von Manstein által kidolgozott Sárga Tervet. 1940. május 10-én Rundstedt páncélos alakulatai ellenállás nélkül robogtak át az Ardenneken és megjelentek a meglepett franciák hátában. További előretörésükkel elvágták a hátországtól a brit és francia csapatokat, de a dunkerque-i csatában vagy Hitler, vagy Von Rundstedt parancsára a német haderő megállt, a szövetségeseknek mintegy 330 000 katonája megmenekült, azonban a fegyverzetük, az összes járművük és hadianyaguk a németek hadizsákmánya lett. Néhány héttel később elfoglalták Párizst. Von Rundstedtet 1940. július 19-én tábornaggyá (Generalfeldmarschall, vezértábornagy) nevezte ki Hitler.

A Barbarossa hadművelet

[szerkesztés]
(balról jobbra) Von Rundstedt, Mussolini és Hitler a Szovjetunióban

1941-ben ő vezette a Dél Hadseregcsoport támadását Ukrajna és a Kaukázus olajmezői felé. Rundstedt vágyálomnak tartotta Hitler terveit a Volga vonalának egy éven belüli áttörésére és Kaszpi-tenger elérésére. A támadás a Krím ostromával kifulladt, Rundstedt pedig Hitler rosszallása ellenére pihenőt rendelt csapatainak. Hitler emiatt eltávolította őt a Dél Hadseregcsoport éléről és a parkolópályának számító Párizsba küldte.

Kísérlet Hitler eltávolítására

[szerkesztés]

1943 júniusában és decemberében Von Rundstedt Isztambulba küldte gróf Helmuth James von Moltkét azzal a céllal, hogy tájékoztassa az OSS-t (en: Office of Strategic Services, Stratégiai Szolgálatok Hivatala, becenevén Oh-So-Social, 'Ó-Mily-Előkelő') arról, hogy összeesküvés készül Hitler meggyilkolására. Felajánlotta, hogy szabad utat biztosít az amerikaiaknak Franciaországban, és javasolta, hogy Wehrmacht-alakulatok harcoljanak a szövetségesek mellett. Az amerikai kormány nem válaszolt a kezdeményezésre.

Az összeesküvés legmagasabb rangú résztvevői: Von Rundstedt és Wilhelm List tábornagyok, Franz Halder és Ludwig Beck vezérezredesek, Carl Friedrich Gördeler, Lipcse polgármestere és „valószínűleg”[1] Günther von Kluge tábornagy.

A Nyugati front

[szerkesztés]

Igen szigorú védekező taktikát dolgozott ki Franciaország védelmére. Félszívvel látott neki az úgynevezett Atlanti Fal felépítésének. Katonaként úgy vélte, hogy a németek képesek lehetnek a szövetséges invázió megállítására akár a szárazföld belsejében is. E kérdésben összekülönbözött Rommel tábornaggyal is, aki az Atlanti Fal megépítésében látta a győzelem kulcsát.

Hitler továbbra sem bízott tábornokában. Parancsnoki jogkörében korlátozta, utasításait végrehajtásuk előtt a Führer főhadiszállásával kellett jóváhagyatnia. Csapatainak létszámbeli, fegyverzeti hátrányát és morális állapotát tekintve Rundstedt nem látott esélyt a tartós ellenállásra. Az invázió után elhangzott nyílt kritikája miatt eltávolították a Wehrmacht nyugati csapatainak parancsnoki posztjáról.[2]
Hamarosan rehabilitálták és a Hitler elleni, 1944. július 20-ai merényletet vizsgáló Ehrenhof bizottság tagja lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet zártak ki a Wehrmachtból és adtak át annak a hadbíróságnak, amelynek Roland Freisler volt az elnöke.

1944 szeptemberére összeomlott a nyugati front. A szövetségesek előretörésére Von Rundstedtet visszahelyezték annak vezérkarába. Ideiglenesen sikerült rendbe szednie csapatait és stabil frontot kialakítania a nyugati német határok mentén. 1944 decemberében ő vezette a nagy német támadást az Ardenneken keresztül, amely azonban utánpótlási nehézségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött. Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945 januárjában nyugállományba vonult.

Hadifogsága és halála

[szerkesztés]

Gerd von Rundstedt tábornagy 1945. május 1-jén Bad Tölzben (Németország) az USA 36. Gyalogos Hadosztályának a hadifogságába esett. Nagy-Britanniába szállították, ott töltötte a hadifogságot. Basil Liddell Hart és Brian Horrocks hadtörténészek riportokat készítettek vele. Bár háborús bűntettek elkövetésével megvádolták, rossz egészségi állapota miatt a pert nem folytatták le ellene (súlyos szívbeteg volt). 1949 májusában szabadon engedték. Hannoverben telepedett le, és ott is halt meg 1953. február 24-én.

Előléptetései

[szerkesztés]
Von Rundstedt tábornagy megtekinti a milói Vénuszt a Louvre-ban, 1940 októberében, a megszállt Franciaországban
(balról jobbra) Rommel, Von Rundstedt, Gause és Zimmermann
Gerd von Rundstedt és fia, Hans Gerd a hadifogságban
Gerd von Rundstedt a nürnbergi perben

Jelentős kitüntetései

[szerkesztés]
  • Boxerlázadási Emlékérem (1902)
  • Másodosztályú Vaskereszt (1914)
  • Negyedosztályú Bajor Katonai Érdemrend a kardokkal és a koronával (1915)
  • Negyedosztályú Porosz Koronaérdemrend (?)
  • A Hohenzollern-ház Érdemrendjének Lovagkeresztje a kardokkal (Poroszország, 1917)
  • Kardokkal ékesített Elsőosztályú Szász Albert Lovagrend
  • A Becsület Keresztje (1934)
  • Szudétai kitüntetés (1938)
  • Harmadosztályú Schwarzburg Becsületkereszt (?)
  • Hadi Érdemkereszt (Lippe)
  • Waldeck-i Érdemkereszt (?)
  • Török Hadiérem (?)
  • Olasz Koronaérdemrend Nagykeresztje (1938)
  • Másod- és első osztályú Vaskereszt pántja (1939)
  • 40 év a Fegyveres Erők Szolgálatában Kitüntetés pántja
  • Harmad-, másod- és első osztályú Vitéz Mihály-rend (Románia, (1941) és (1942)
  • Vaskereszt Lovagkeresztje (1944)
  • Tölgyfalomb ékítmény a Lovagkereszthez (1944)
  • Kardok a Lovagkereszthez (1945)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Von Rundstedt megjegyzése
  2. ↑ („Hogy mit csináljanak? Kössenek békét, barmok! Mi mást tehetnének?" Gerd von Rundstedt: Egy porosz katona a tomboló világban
  1. ↑ Sok fényképén látható, hogy a váll-lapon tábornagyi, a parolin pedig ezredesi rendfokozatot visel.
  2. ↑ az altábornagy és a vezérezredes között lévő rendfokozat: fegyvernemi (gyalogsági-, lovassági-, tüzérségi-, páncélos- stb.) tábornok.
  3. ↑ a teljes neve vezértábornagy (Generalfeldmarschall)

Források

[szerkesztés]
  • Fenyvesi, Charles. Három összeesküvés. Budapest: Európa Könyvkiadó, 150-151. o. (2007). ISBN 978-963-07-8165-7 
  • Bungay, Stephen (2000). The Most Dangerous Enemy: A History of the Battle of Britain. London: Aurum Press. ISBN 1-85410-721-6 (hardcover), ISBN 1-85410-801-8(paperback 2002).
  • Blumentritt, Günther (1952). Von Rundstedt: The Man and the Soldier. London: Odhams Press
  • Fellgiebel, Walther-Peer (2000). Die Träger des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939-1945. Friedburg, Germany: Podzun-Pallas. ISBN 3-7909-0284-5
  • Kershaw, Ian (2008). Fateful Choices: Ten Decisions That Changed the World, 1940-1941. London: Penguin Books.
  • Liddell Hart, B. H. (1948). The German Generals Talk, New York: William and Morrow. chap. 7
  • Messenger, Charles (1991). The Last Prussian: A Biography of Field Marshal Gerd von Rundstedt, 1875-1953. London: Brassey's. ISBN 0-08-036707-0
  • Schaulen, Fritjof (2005). Eichenlaubträger 1940 – 1945 Zeitgeschichte in Farbe III Radusch – Zwernemann (in German). Selent, Germany: Pour le Mérite. ISBN 3-932381-22-X
  • Scherzer, Veit (2007). Ritterkreuzträger 1939–1945 Die Inhaber des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939 von Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, Waffen-SS, Volkssturm sowie mit Deutschland verbündeter Streitkräfte nach den Unterlagen des Bundesarchives (in German). Jena, Germany: Scherzers Miltaer-Verlag. ISBN 978-3-938845-17-2
  • Ziemke, Earl (1989). "Gerd Von Rundstedt" in Hitler's Generals, ed. Correlli Barnet, New York: Grove Weidenfeld
  • Földi Pál. Ki kicsoda a harmadik birodalomban. Budapest: Anno Kiadó (1999). ISBN 963-9066-78-8 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gerd von Rundstedt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Dunkirk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erich von Manstein című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az OB West című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ajánlott irodalom

[szerkesztés]
  • Charles Messenger: Az utolsó porosz. Gerd von Rundstedt tábornagy élete; ford. Györkös Attila, Szilágyi Béla; Hajja, Debrecen, 1998 (20. századi hadtörténet) ISBN 963-9037-44-3

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Gerd von Rundstedt
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerd von Rundstedt témájú médiaállományokat.
A témához kapcsolódó idézetek a Wikidézetben:
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gerd_von_Rundstedt&oldid=26500107”