Berlin

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Berlin (egyértelműsítő lap)

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Berlin
Föntről, balról jobbra: a Schloss Charlottenburg palota, a Berlini tévétorony, a Régi Nemzeti Galéria, a Potsdamer Platz, a Berlini dóm, a Brandenburgi kapu, és a Reichstag épülete
Berlin címere Berlin zászlaja
Közigazgatás
Ország	Németország
Járás	Németország (1990–)
Rang	szövetségi főváros
Alapítás éve	1237
Polgármester	Kai Wegner (2023. április 27. – , Kereszténydemokrata Unió)
Irányítószám	10001–14199
Körzethívószám	030
Rendszám	B
Testvérvárosok	Lista Kijev (2023. szeptember 14. – )
Népesség
Teljes népesség	3 755 251 fő (2022. dec. 31.)[1]
Népsűrűség	4115 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	118 m
Terület	891,85 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 23′52.516666666667, 13.38333333333352.516667°N 13.383333°EKoordináták: é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 23′52.516666666667, 13.38333333333352.516667°N 13.383333°E
Berlin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Berlin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Berlin Németország fővárosa, egyben tartományi rangú városállama (szövetségi tartománya) és a Berlin/Brandenburg nagyvárosi régió centruma. 3,6 millió lakosával Németország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa, egyben az Európai Unió legnépesebb és legnagyobb városa. A berlini agglomeráció a 4,7 millió fős lakosságával Németország második legnagyobb agglomerációja (2020). A város lakossága dinamikus növekedési tendenciát mutat. A város síkságon fekszik, a Spree folyó partján, amely a Havelbe (az Elba egyik mellékfolyójába) ömlik Spandau nyugati kerület területén. A város fő domborzati adottságai között számos tó található a nyugati és délkeleti kerületekben, amelyek közül a legnagyobb a Müggelsee. A város területének körülbelül egyharmadát erdők, parkok, kertek, folyók, csatornák és tavak teszik ki.

A város létezését először a 13. századból dokumentálják, a 15. században a Brandenburgi Őrgrófság, majd Poroszország fővárosa lett, de jelentősége különösen 1871 és 1918 között nőtt meg, amikor a Német Birodalom fővárosa lett. Az 1920-as években Berlin a világ harmadik legnagyobb városa volt, 1918–1933 között a Weimari köztársaság, 1933–1945 között pedig a Harmadik Birodalom központjaként funkcionált. Berlin azóta is megőrizte a legjelentősebb német város pozícióját, bár a második világháború után a kisebb területű NDK fővárosa volt, míg az NSZK fővárosa Bonn lett. Akkoriban a város egy része, az úgynevezett Nyugat-Berlin független állam státusszal rendelkezett, bár elvileg kulturálisan és politikailag az NSZK-hoz tartozott. A két városrészt 1961 óta a berlini fal választotta el egymástól, amely a hidegháború szimbólumává vált. 1989-es leomlása pedig a kommunizmus bukásának jelképe lett Európában. Németország 1990-es újraegyesítése után a város újraegyesült, és teljes német metropolisz lett. Visszaköltözött többek között a parlament is, melyhez rekonstruálták a Reichstag épületét.

Berlin a politika, a média, a kultúra és a tudomány egyik fontos európai központja.^[2] A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat.^[3]

Berlin olyan világhírű egyetemeknek is otthont ad, mint a Humboldt Egyetem vagy a Berlini Műszaki Egyetem, a berlini állatkert pedig Európa leglátogatottabb állatkertje. Híres az évente itt megrendezésre kerülő Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, amelyet röviden Berlinale-nak hívnak. A városközpontban helyezkedik el a Múzeum-sziget (Museumsinsel), ahol az öt híres múzeum mellett a Berlini dóm is található. A sziget egyike a három UNESCO világörökségi helyszínnek, melyek a városban vannak. A másik két helyszín Potsdam és Berlin palotái és parkjai, valamint egy 1913–1934-es modernista épületcsoport. A város további szimbólumai közé tartozik a Brandenburgi kapu és a Berliner Fernsehturm, Németország legmagasabb épülete.

A város központja a Spree folyó partján fekszik, az ún. Varsó-Berlin-ősfolyamvölgyben. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum-sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822–1824 között Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Kurfürst híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a négy márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd.

A város nyugati részén, a Spandau nevű városrészben a Spree a Havel folyóba torkollik, mely a város nyugati részét észak–déli irányban szeli át és Szász-Anhalt tartomány területén végül az Elbába ömlik. A folyók mentén Berlin területén nagy tavak találhatók, amelyek egyrészt a Havelből (például Großer Wannsee, Tegeler See), másrészt a Spree-ből (Großer Müggelsee) táplálkoznak. A nagy tavakon kívül Berlinben számos kisebb tó van, amelyek a nagyobb tavak mellett nyáron népszerű kirándulóhelyek (például Krumme Lanke, Schlachtensee). A város legmagasabb pontjai a Großer Müggelberg (115,4 m) Treptow-Köpenick városrészben, a Teufelsberg (114,7 m) Charlottenburg-Wilmersdorf városrészben és az Ahrensfeldi hegyek (112,1 m) Marzahn-Hellersdorfban. A Teufelsberg nem természetes domb, hanem a II. világháborús törmelékek összehordásával keletkezett. Ilyen „törmelékhegyek” (németül Trümmerberg) minden olyan német városban megtalálhatók, amely komolyabb háborús károkat szenvedett el (Berlinben több is van).

Berlinben az évi átlaghőmérséklet 8,9 °C, és átlagosan 581 mm csapadék esik, ami Németországban nem számít soknak. A legmelegebb hónap a július és augusztus 19,2 °C, illetve 18,9 °C-kal. A leghidegebb hónap a január, −0,6 °C és −0,3 °C közötti értékkel. A legcsapadékosabb hónap nagy átlagban a július, 70 mm-nyi csapadékkal. A legszárazabb hónap a február, 33 mm-nyi összeggel.

Bővebben: Berlin kerületei

Berlin legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta feltöltött Königsgraben között feküdt; részei: Alt- és Neu-Cölln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (Dorotheenstadt, Friedrichstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königsstad, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet északnyugat és dél felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km) az észak–déli irányban húzódó Friedrichstraße, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km hosszú 60 méter széles, négy akácfasorral beültetett út, amely Berlinnek legfényesebb része; a Behrenstraße, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkívül élénk Leipziger Straße.

Jelentős utca még a Wilhelmstraße, amely a Friedrichstraßéval egyközűen(?) húzódik el, ami hajdanán a nemzetiszocialista Németország hatalmi központja volt. Továbbá fontos utcák még Köpenicker Straße délkeleten, a széles Jägerstraße stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastraße stb.) nyugaton a Tiergarten-, Potsdamerstraße és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel nélkül parkosítottak, a jelentősebbek: az Operatér a Linden keleti végében, a Párizsi-tér (Pariser-Platz); ettől északnyugatra a Königsplatz; az Opera-tér; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstraße déli végében a Belle-Alliance-tér; továbbá a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. Különleges arculata van a Potsdamer Platznak, amely a város kettéosztása idején pont határon feküdt, így pusztaság volt. A 90-es évek elején teljesen új negyed nőtt ki a földből, számos magasházzal, olyan nagy cégek központjaként, mint például a Sony és a Deutsche Bahn.

A keleti részen a legnevezetesebb, legfontosabb tér az Alexanderplatz, amely remek, központi helyzete miatt nagyon fontos forgalmi csomópont. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 hektár területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi kapu és Charlottenburg közt, ami eredetileg vadaskert volt, III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adták át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne. Jelentősebb park még az 1845-ben alapított Friedrichshain (53 ha) északkeleten, az 1876-ban megnyitott Humboldthain, az állatkert (Zoologischer Garten, 30 ha), a botanikus kert és messzebb délkeleten a treptowi park. A hidak száma 53.

I. e. 3. évezredben a mai Berlin helyén már földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. I. e. 6. században érkeztek a vidékre a germánok. A 4. és 5. században a germánok a Felső-Rajnához vándoroltak, amelyet később Svábföldnek neveztek el. A 6. században érkeztek ide a szlávok. A szláv időszaknak 1157-ben vége lett, mikor megalapították Brandenburgot. Az első falut a Teltow területen építették fel.

Berlin a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi út haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, de a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Cölln) már 1237-ben.^[4] 1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot. Berlinben épült fel a két település közös városháza1307-ben és ekkor egyesült a két település. Berlin név a szláv berl (mocsár, láp) szóból származik.

1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1380-ban a városban tűzvész pusztított, a városháza és több templom is a tűz martaléka lett. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. II. Frigyes választófejedelem pedig Cölln helyén új kastélyt épített, az új kastély megépítése 1448-ban kiváltotta Berlin lakóinak a lázadását, de II. Frigyes választófejedelem több szabadságot biztosított a városnak, így a polgárok letették a fegyvert.^[5] 1451-ben a város ismét főváros lett, azonban le kellett mondania a szabad hanza-városi címéről.

1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot.

A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem Berlin felvirágzása idején komoly érdemeket szerzett. Csökkentette az adót, megerősítette, átalakította a Friedrichswerder és Dorothea-városrészeket, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő valdenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. 1671-ben 50 ausztriai zsidó családnak engedélyezte a letelepedést. 1685-ben kb. 6000 hugenotta telepedett le a városban. 1700-ra a város mintegy 20%-a volt francia. A Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel. 1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban, majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben pedig Bonaparte Napóleon francia katonái.

Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. Az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. I. Frigyes porosz király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaust, és számos tudóst, művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban elindította a szépművészetek és tudományok akadémiájának építését. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a városfalakat, az őrség létszámát ellenben 14 265 főre emelte, míg a lakosság fennmaradó része 58 800 fő volt.

II. (Nagy) Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban számuk már 172 132-re nőtt. 1806 októberében Napóleon francia csapatai szállták meg Berlint, e sarcolással egybekapcsolt megszállás 1808. decemberig tartott.

A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. A város a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos király megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Karl Friedrich Schinkel az Altes Museumot. IV. Frigyes Vilmos a Neues Museumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a Német Császárság fő- és székvárosa lett, és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egyetlen város sem múlta felül.

Noha több, nagyobb és központibb helyen fekvő riválisa is pályázhatott volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit.

A második világháború alatt összesen 450 000 tonna bombát dobtak le a városra, mely súlyos károkat szenvedett. Mivel a szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost – döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá –, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt.

1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Német Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási szektor a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett. 1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-éig).

A rossz ellátás, a nehezedő munkakörülmények és a fokozódó diktatúra eredményeként a város keleti részében, a szovjet megszállási övezetben, a Karl-Marx-Alleet építő munkások indították útnak a keleti blokk első nagyobb szovjetellenes, illetve antikommunista felkelését 1953. június 17-én. A megmozdulásra válaszul a szovjetek harckocsikat vezényeltek Kelet-Berlin utcáira, majd géppuskákkal lőttek a tömegbe. Az eredmény: 55 halálos áldozat, további 18 ismeretlen okokból hunyt el. Utána még további 34 személy vesztette életét a harcokban, szovjet katonák, demonstrálók, rendőrök vegyesen.^[6]

Az NDK által 1961. augusztus 13-ától létesített berlini fal, illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn. A Kelet-Berlinből a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek megakadályozása számos halálos áldozatot követelt, mivel a határőröknek az NDK törvényei értelmében állandó tűzparancsuk volt. A nyugati és keleti titkosszolgálatok is jelen voltak Berlinben, ennek egyik megfogható jele volt, hogy a város határában található Glienickei hídnál cserélték ki háromszor is egymással kémeiket. Az első kémcsere 1962. február 10-én zajlott le.

1968-tól Nyugat-Berlin a diákfelkelés központja lett. A Szabad Egyetem diákjai felkeltek a kormány ellen. A gyülekezőhely a Kochstraßén volt. A diákok és a rendőrök hamar szembekerültek egymással.

1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár „különleges kapcsolatok fűzik hozzá”. A városrész közúti és vasúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították. Az 1970-es évek elejétől terroristák fenyegették a város nyugati részét. 1974. november 10-én a Törvényszék vezetőjét, Günter von Drenkmannt meggyilkolták, és 1975-ben a berlini CDU elnökét, Peter Lorenzet elrabolták. A 70-es évek végén megnövekedett Nyugat-Berlinben az illegális házfoglalások száma. 1981 júliusában érte el a tetőpontját, ekkor 165 illegális házfoglalásról tudtak. 1984 novemberéig a legtöbben megvették, bérelték a lakásokat, így legálissá vált tartózkodásuk. 1980 decemberében azonban néhány házfoglalóhoz rendőröket hívtak. A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt. 1990. december 2-án szabad választásokat tartottak. Berlin 1991 óta Németország fővárosa, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba. 1999. szeptember 7-én a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének alsóháza a Bundestag, 2000. szeptember 29-én pedig a Szövetségi Tanács, a Bundesrat is visszaköltözött a városba.

Az újraegyesítés óta Berlin ismét Németország fővárosa. 1991. június 20-án döntött a Bundestag arról, hogy Berlin lesz a kormány és a parlament székhelye. Az átköltözés nem zajlott le zökkenőmentesen, az új Reichstagban az első ülésnap 1999-ben volt, fokozatosan települtek át Bonnból a kormányzati szervek és hivatalok.

Az NDK Kelet-Berlinben saját magának egy monumentális épületet épített, a Palast der Republikot, amely székhelye volt az NSZEP-gyűléseknek, valamint itt ülésezett az NDK Népi Kamarája is. Az épületet 2008-ban lebontották.

Ma a szövetségi kormány, a Bundestag és a Bundesrat is itt székel. Néhány minisztérium azonban továbbra is Bonnban maradt. Minden minisztériumnak van Berlinben és Bonnban is kirendeltsége, attól függően, hogy hol van a székhelye.

Berlin tartományt és várost a Berlini Szenátus irányítja. A szenátust a polgármester és 8 szenátor alkotja. A városháza az egyesítés óta az egykori keleti városrészben álló Rotes Rathausban, magyarul a Vörös Városházán zajlik. A kettéosztás idején a nyugati városvezetés a schönbergi városházán székelt. Jelenleg (2023) Kai Wegner kereszténydemokrata polgármester irányítja a várost. A közgyűlésen (Abgeordnetenhaus) a következőképp alakulnak 2023. február óta az erőviszonyok:

• CDU 52 hely
• SPD 34 hely
• Szövetség ’90/Zöldek 34 hely
• Die Linke 22 hely
• Alternatíva Németországért 17 hely

Összesen 159 hely.

«Berlin címere egy fekete medvét ábrázol ezüst háttérben, egy arany ötágú koronával a fején. Ez a híres „Berlini Medve”. Címerállatként való eredete vitatott, számos feltételezés szerint I. Albert szász herceg, ismertebb nevén „Medve Albert” brandenburgi őrgróftól ered, és első írásos emléke 1280-ból való. A medve évszázadokig a brandenburgi, majd a porosz sas részeként szerepelt, csak a 20. században lett önálló címerállat.»

Berlin testvérvárosai a következők:^[7]

Ezen kívül projektszinten más városokkal is együttműködik, többek között az alábbiakkal:^[7]

Lakosság összetétele (2018. dec. 31.)[9]
Származási ország	Lélekszám
Összes regisztrált lakos	3 748 148
Németország	2 999 676
Törökország	98 502
Lengyelország	58 020
Szíria	36 225
Olaszország	30 846
Bulgária	30 282
Oroszország	25 035
Románia	23 291
USA	21 499
Franciaország	20 281
Szerbia	19 868
Vietnám	17 834
Egyesült Királyság	16 210
Spanyolország	14 994
Görögország	14 656
Horvátország	13 784
Ukrajna	12 686
Afganisztán	12 478
Kína	12 232
Ausztria	11 926
Bosznia-Hercegovina	11 883
Egyéb közel-keleti, ázsiai	80 604
Egyéb európai	78 613
Afrikai	33 362
Egyéb amerikai	24 696
Oceánia és Antarktisz	5 326
Ismeretlen	23 399

Berlin 3,6 millió lakosával Németország legnépesebb városa, messze megelőzve a második Hamburgot és harmadik Münchent, melyek együttvéve sem érik el Berlin lakosainak számát. A Berlin-Brandenburg régió 6,2 millió lakost számlál és ezzel a második legnagyobb Németországban a Rajna-Ruhr vidék után (2020).

A lakosság többek között azért is ugrott meg jelentősen, mert a 18. és a 19. században több települést is Berlinhez csatoltak.

Berlin lakossága 1870 után kezdett rohamosan növekedni: 1871-ben 824 580 fő, 1892 elején 1 624 313 fő volt. Az 1920-as években a növekedés felgyorsult, ami nagy mértékben az 1920-as Nagy-Berlin-Törvénynek köszönhető, melynek során több községet Berlinhez csatoltak és a város határai kiterjedtek. A lakosságszám a második világháború kitörése előtt érte el a maximumot, a majdnem 4,5 millió főt. A háború alatt a lakosság száma 3 millió alá zuhant, majd az 1950-es évektől kezdve folyamatosan 3,1 és 3,5 millió fő között ingadozik (lásd ábra). A város lakosainak összetételére jellemző, hogy az újraegyesítés (1990) óta a várost 1,7 millió lakos hagyta el és 1,8 millió új lakos költözött be. 2004-ben például 115 267 ember költözött Berlinbe, köztük 42 063 külföldről. Ugyanebben az évben 113 581 berlini lakos hagyta el a várost, közülük 31 244 költözött külföldre.^[10]

Berlin történelme során mindig vonzotta a bevándorlókat, és nyitott volt irányukban. A legelső csoportos bevándorlás a 17. század végén történt Franciaországból, amikor Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem mintegy 20 000 hugenotta menekült letelepedését engedélyezte. A „réfugiés” (menekültek) azonnal polgárjogot kaptak, szabad vallásgyakorlást biztosítottak számukra és szabadon használhatták a francia nyelvet. A legtöbb hugenotta a Friedrichstadtban telepedett le, a mai Gendarmenmarkt környékén. Első templomuk, a Francia Dóm is a Gendarmenmarkton található és fontos turisztikai látványosság. Habár a hugenották azóta teljes mértékben integrálódtak, a hugenotta, azaz francia kulturális befolyás hatása mindmáig érezhető a város életében. A 19. század második felétől egyre fontosabb a szláv bevándorlás is. A második világháború után egyre több „vendégmunkás” érkezett Nyugat-Berlinbe, többek között Dél-Európából és Törökországból, és szerződéses dolgozó Kelet-Berlinbe Vietnámból.

Berlin a második világháború óta különleges politikai helyzete és a szabad kulturális élete miatt fontos célvárosnak számított és számít ma is Németországon belül. Mivel Nyugat-Berlin nem tartozott a legbiztonságosabb tartományok közé (minden oldalról a fallal volt körülvéve), a bevándorlást a nyugat-német kormány folyamatosan szubvencionálta, többek között azzal, hogy a nyugat-berlini férfiaknak eltörölte a sorkatonai kötelezettséget. Ennek következtében a 60-as, 70-es évektől egyre több alternatív (68-as) fiatal költözött Nyugat-Berlinbe, ahol Európa egyik legszabadabb alternatív szubkultúrája alakult ki.

Lásd még: Az Európai Unió legnépesebb városai

2018-as adatok szerint Berlin legalább 180 000 török, ill. német-török otthona volt, ezáltal a világ Törökországon kívüli legnagyobb török közösségét képezik. Az 1990-es évek letelepedési törvényei a korábbi Szovjetunió területén élők egy részének letelepedését tették lehetővé. Jelenleg a volt Szovjetunió német nemzetiségű bevándorlói képezik az orosz nyelvű közösség nagyobb részét.^[11] A ’90-es évek néhány nyugati országból, ill. afrikai régiókból származók betelepülését eredményezte.^[12] Az afrikai bevándorlók jelentős része az úgynevezett afrikai negyedben - Afrikanisches Viertel – él.^[13] Fiatal németek, EU-s állampolgárok, ill. izraeliek szintén beköltöztek a városba.^[14]

2018 decemberében Berlin lakosai közül 748 472 nem német nemzetiségű volt, valamint további 528 498 német állampolgár tekinthető migrációs hátterűnek, azaz a két szülő közül legalább egy 1955 után telepedett le Németországban. Berlin külföldi lakosai megközelítőleg 190 különböző országból származnak.^[15] A 15 év alatti lakosoknak mintegy 48%-a migrációs háttérrel bír.^[16] 2009-ben Berlin lakosaiból becslések szerint 100 000 és 250 000 közötti fő lehetett nem regisztrált.^[17] A jelentős számú külföldi bevándorlók által lakott berlini negyedek: Mitte, Neukölln és Friedrichshain-Kreuzberg.^[18]

10 000 főnél nagyobb tagot számláló, nem német berlini közösségek száma több mint 20: köztük törökök, lengyelek, oroszok, libanoniak, palesztinok, szerbek, olaszok, bosnyákok, vietnámiak, amerikaiak, románok, bolgárok, horvátok, kínaiak, osztrákok, ukránok, franciák, britek, spanyolok, izraeliek, thai, iráni, egyiptomi, szíriai közösségek.

Berlin lakosainak 59%-a vallja magát ateistának, 22%-a evangélikus (lutheránus), 9%-a katolikus, 2,7%-a tartozik más keresztény egyházhoz. A lakosság 6,2%-a tekinti magát iszlám vallásúnak, 0,35%-a zsidó vallásúnak és 0,2%-a buddhistának (2005).^[19]

Şehitlik-mecset Berlin legnagyobb iszlám imaháza.

A német nyelv ma az egyetlen hivatalos nyelv Berlinben. A Berlinisch vagy Berlinerisch egy dialektus, melyet Berlinben, illetve Berlin környékén beszélnek. Nyelvészetileg a Berlinerisch ún. metrolektnek számít, azaz egy nagyvárosi nyelv, mely nem a helyi gyökerekből fejlődött ki, hanem különböző dialektusok egyvelegéből, melyet a Németország különböző részéről érkezett bevándorlók hoztak magukkal. Ennek során a Berlinerisch számtalan szót és kifejezést vett át más német dialektusokból valamint nyelvekből (például flamand, jiddis, francia). A Berlinerisch a történelem során inkább az egyszerű emberek nyelve volt, a műveltebb rétegek igyekeztek mindig Hochdeutschot beszélni. Az NDK idején ez megváltozott, az NDK fővárosának nyelve elterjedt a műveltebb rétegek körében is. Ma is megfigyelhető, hogy a város keleti felében a Berlinerisch elterjedtebb mint a nyugati városrészekben. A nem-berliniek vagy az újonnan érkezettek jellemzően átvesznek szavakat és kifejezéseket a Berlinerischből, de a dialektus folyamatos használatát továbbra sem tekintik választékosnak.

Berlin a 19. század végén már Európa egyik jelentős ipari központja volt. A város nevéhez kötődő cégek például a Siemens (alapítva 1847), a Borsig (alapítva 1837), az AEG (alapítva 1883) és az 1864-ben alapított Schering AG. A II. világháborúban Berlin gépgyártása és elektrotechnikai ipara a fegyvergyártás szolgálatába állt. A város bombázása és a berlini harcok az ipari termelést teljesen tönkretették.

Az infrastruktúra és az ipar újjáépítése a háború után sok helyen szó szerint a nulláról indult. A város politikai kettéosztottsága és Nyugat-Berlin blokádja nem kedvezett a gazdaság újjáéledésének. Fontos segítséget jelentett Nyugat-Berlin számára a Marshall-terv. Mivel a város nyugati fele a blokád óta nem számított biztonságos helynek, a cégek nem szívesen települtek Nyugat-Berlinbe, amit a nyugat-német politika szubvenciókkal próbált ellensúlyozni. A Berlin-szubvenciók fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében és részesei annak, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után a város gazdasága nem indult akkora fejlődésnek, amekkorát az elemzők vártak.

Kelet-Berlin az NDK gazdaságának a központja volt. Ennek ellenére a merev, centralizált és ugyancsak agyontámogatott kelet-berlini tervgazdálkodás soha nem tudott a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe bekerülni; leginkább az elavult műszerek és a nyersanyag- valamint devizahiány akadályozta ebben. A rendszerváltozás után a vasfüggöny mögötti politikai rendszerek összeomlásával omlott össze a kelet-berlini gazdaság is. A nyugat-német gazdaság – érthetően – nem vásárolta az elavult és versenyképtelen kelet-német termékeket, inkább abban volt érdekelt, hogy a saját termékeit keleten el tudja adni.

Kelet-Berlin újjáépítése 1990 óta rohamléptekkel haladt és óriási sikernek számít. A kelet-berlini infrastruktúra és lakásállomány felújítása sok millió euró közpénzbe került. Ennek eredményeképpen elmondható, hogy az életszínvonal a város valaha keleti felében elérte, sok helyen meg is haladja, az egykori nyugati városrészek életszínvonalát.

Berlin bruttó hazai terméke 2021-ben 163 milliárd €.^[20]

A mai Berlin gazdaságának húzóágazatai a következők: biotechnológia, gyógyszeripar, megújuló energiaipar (ezen belül leginkább a napenergia hasznosítása), média, turizmus. A gazdaságra egyre inkább jellemző a kutatás-fejlesztés valamint a média (filmgyártás, elektronikus és írott sajtó) ágazat fejlődése, ami főként a város hagyományosan kiemelkedő és nemzetközileg elismert egyetemeinek valamint a kreatív munkavállalók magas koncentrációjának eredménye.

Tipikus berlini sikertörténet Adlershof tudományváros (Wissenschafts- und Wirtschaftsstandort Adlershof, WISTA). Az azóta megszűnt NDK Tudományos Akadémiájának épületeiben kutatók ezrei maradtak a rendszerváltás után munka nélkül. Nagy részük a 90-es évek elején cégeket alapított, melyekben szellemi tőkéjüket tovább tudták hasznosítani. A sikeresebb vállalkozásokat Berlin a 90-es években támogatni kezdte. Ma (2008 eleje) 13 400-an dolgoznak a közben megalakult vagy odatelepedett 793 cégben és a 6 egyetemi és 12 egyetemektől független kutatóintézetben Adlershof területén, az állami támogatás már csak 3,4%-a a forgalomnak (1,4 milliárd euró 2007-ben).^[21]

Az alábbi nagyobb cégek központja található Berlinben: Springer, Bayer Pharma, Berlin-Chemie, Deutsche Bahn, Siemens, Universal Music Group, Vattenfall Europe.

A 20 legnagyobb foglalkoztató a városban (foglalkoztatottak száma, 2015):^[22]

Berlin az egyik nagyváros, ahol világviszonylatban is sok turista jár. 2001-ben 11 millió éjszakát töltöttek el a német fővárosban. 2017-ben ez a szám 31,2 millió éjszaka volt.^[23] London után Berlin Európa leglátogatottabb városa.^[24] A külföldi turisták teszik ki a látogatók egyharmadát. Ők főleg az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Hollandiából és Olaszországból érkeznek.

Berlin legismertebb bevásárlósétánya a Kurfürstendamm, ahol számos üzlet, hotel és étterem található. A második világháborúban megsemmisült Vilmos császár-emléktemplom is itt van, amely 1891 és 1895 között épült. A Kurfürstendamm keleti meghosszabbítása a Tauentzienstraße. Itt található a KaDeWe (Kaufhaus des Westens), az egyik legnagyobb áruház az európai kontinensen. Az Europa-Center Mercedes-csillaggal koronázott toronyépülete 22 emeletes, benne számos étterem, iroda és bolt található.

A háború után Nyugat-Berlint a Reuter-West hőerőmű és a Wilmersdorf hőerőmű látta el villamos energiával.

Bővebben: Berlin tömegközlekedése

Berlin közösségi közlekedése a német viszonyokhoz képest is fejlettnek mondható. Berlin és Brandenburg tartományok, valamint a járások és járási jogú városok közlekedési szövetséget hoztak létre Verkehrsverbund Berlin-Brandenburg (VBB) néven.^[25] A VBB révén többek között egységes tarifarendszer jött létre, amely mindkét tartomány területét lefedi, és a közösségi közlekedés minden ágazatára kiterjed.

A városban 16 S-Bahn, 9 U-Bahn, 24 villamos- és körülbelül 200 autóbuszvonal üzemel. Az S-Bahnt a Deutsche Bahn, a helyi közösségi közlekedést a városi tulajdonú BVG üzemelteti.

A berlini vasútállomások

• Berlin Hauptbahnhof, a központi pályaudvar
• Bahnhof Friedrichstraße, az egyik legfontosabb határátkelőhely volt az egykori Kelet- és Nyugat-Berlin között.
• Ostbahnhof volt nevei: 1842–1881: Frankfurter Bahnhof, 1881–1950: Schlesischer Bahnhof, 1950–1987: Ostbahnhof, 1987–1998: Hauptbahnhof
• Zoologischer Garten (Zoo), ahol számos metró- és autóbuszvonal találkozik. Ez a végállomása a 100-as és 200-as „városnéző” buszjáratoknak is. Az egykori Nyugat-Berlin legfontosabb vasúti csomópontja.
• Bahnhof Lichtenberg
• Potsdamer Platz
• Südkreuz
• Gesundbrunnen
• Spandau
• Wannsee

A város körül fut az A10-es autópálya (berlini körgyűrű). Az A111-es autópálya északnyugat felé halad Hamburg és Rostock irányába. Az A113-as délkeletre Drezdába és Cottbusba, azonban ez még nem készült el teljes mértékben. Az A115-ös autópálya Hannoverrel és Lipcsével köti össze Berlint.

Az A100-as autópálya a városon belül vezet. Budapesttől eltérően a legnagyobb kereszteződésekben is lehet balra kanyarodni, amely a szembejövő forgalom és a város keleti felén a villamosforgalom ellenére működik.

Jelentős a város biciklistársadalma is, többek között a kiépített kerékpársávoknak és a villamos-, U- és S-Bahn vonalakon engedélyezett kerékpárszállításnak köszönhetően.

A városból indul ki a Berlin-Koppenhága kerékpárút.

Bővebben: Berlin repülőterei

Berlin és a körülötte elhelyezkedő Brandenburg állam egyedüli nemzetközi repülőtere az új Berlin-Brandenburg repülőtér (BER). A repülőtér a korábbi Tegel, illetve Schönefeld reptereket váltotta le 2020-ban.

A repülőteret Berlin belvárosából regionális (expressz-)vonatokkal (RB14, RE7), illetve az "FEX" (németül: Flughafen-Express) névre keresztelt repülőtéri-expresszel a leggyorsabb megközelíteni.

Megközelítése közúton (A113), busszal, illetve S-Bahn-nal (S9) is lehetséges.

Berlin a szövetségi hajózási útvonal keleti központja. A városban három vízi útvonal van. Négy kikötő található Berlinben: az Osthafen, a Neukölln, a Südhafen és a Westhafen.

• 1788 és 1791 között épült a Brandenburgi kapu, amely ma Berlin egyik jelképe. Ez a kapu egy oszlopos előcsarnok, amely az athéni Akropolisz mintájára épült 12 dór oszlopból áll. A tetején egy fogat van, amelyen Viktória van, a győzelem istennője. A kapu az Unter den Linden nyugati végében áll, a Múzeum-sziget és a berlini dóm szomszédságában. A Múzeum-sziget 1999 óta a világörökség része.
• Ezen a területen 1743-ban épült fel rokokó stílusban a Német Állami Opera, 1774 és 1780 között az Állami Könyvtár, 1747 és 1773 között a Szent Hedvig katedrális, Berlin érseki székesegyháza. A francia dóm a Gendarmenmarkton a 17. században épült.
• A Potsdamer Platz egy kereskedelmi csomópont a város szívében. 1741-ben I. Frigyes Vilmos porosz király rendelete miatt tervezték. A tér 1940-ig Európa legforgalmasabb közlekedési csomópontja volt.
• A Brandenburgi kapu közelében található az 1884 és 1984 között épült Reichstag. 1933. 1999 óta a Bundestag székhelye ez az épület.
• A Checkpoint Charlie a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a vasfüggöny berlini szakaszán.
• A Spree-sziget mellett található az Alexanderplatz. Itt áll Berlin egyik nevezetessége, az Uránia világóra. A közelében található a 368 méter magas tévétorony, a gótikus Mária-templom és a Vörös Városháza. Két szobor áll itt, az egyik egy nőt és egy férfit ábrázol. Ezzel emlékeznek arra, hogy sokan segédkeztek a romok eltávolításában a második világháború után. A városközpont keleti végében található a Prenzlauer városrész és a bevásárlóutcák, a Schönhauser Allee és a Kastanienallee.
• Az Oranienburger Straße volt a második világháború előtt a zsidó negyed központja. A világégést követően újjáépítették az 1866-ban épült zsinagógát. 1995-ben nyitották meg újra, ma az épületet tanításra használják. Északra található a régi zsidótemető. Sokkal ismertebb azonban a Berlin-Weißensee-ben található zsidótemető, amely Európa legnagyobbika.
• Charlottenburgban található az Olimpiai Stadion, amelyet az 1936. évi nyári olimpiai játékokra építettek. További látnivaló még az 1695-ben épült Charlottenburg-kastély, a Spandau citadella és a Glienicke-kastély.
• A második világháború után a megosztott Berlinben nagyravágyó tervekkel álltak elő. Kelet-Berlinben, a mai Karl-Marx-Allee-n a szocialista klasszicizmus szellemében kezdtek építkezni. A város nyugati felében a modern építészet jegyei figyelhetőek meg. Új felhőkarcolókat, magasházakat építettek, ugyanakkor a város korábbi épületeit helyreállították.
• Berlin megalapításának 750. évfordulójára újjáépítették a Nikolai-negyedet, amely a város legrégebben épült része (1987).

Berlin számos múzeuma a Múzeum-szigeten található, köztük: Bode Múzeum, Pergamonmúzeum, Neues Museum, Altes Museum, Alte Nationalgalerie, James Simon Galéria, Humboldt Fórum.

1904-ben a Bode Múzeum megnyitásával teret kapott az iszlám kultúra művészete is, amely a Pergamonmuseum 1930-as megnyitásával (mivel ez egy önálló múzeum lett) az új múzeumba költözött. A 8.-tól a 19. századig terjedő, Spanyolország és India között élő iszlám népek művészete mellett a fő vonzó erő a Mschatta-Fassade, amely egy iszlám sivatagi kastélyból származik, és II. Abdul-Hamid oszmán szultán ajándékozta II. Vilmos császárnak. Még ma is megtalálhatóak a kastély romjai a jordániai Ammán repülőtere közelében.

Berlin huszadik századi saját történelmével is sok múzeum foglalkozik. Mind a Harmadik Birodalom éveit, mind a világháború és az újraegyesítés között eltelt időszakot jól feldolgozták a különféle múzeumok, mint például az NDK Múzeum, a Stasi Múzeum vagy a Haus am Checkpoint Charlie.^[26]

• Admiralspalast
• Berliner Ensemble
• Friedrichstadt-Palast
• Deutsche Oper
• Deutsches Theater
• Komische Oper
• Maxim-Gorki-Theater
• Renaissance Theater
• Staatsoper Unter den Linden
• Theater des Westens
• Theater und Komödie am Kurfürstendamm
• Volksbühne

Leglátogatottabb kirándulóhelyek: a Charlottenburgi park; a Berlini Állatkert, a Jungfernheide, a Plötzensee a Spreetől északra; a Tegeli erdő, a hasonló nevű tóval; a város északnyugati határán a Spandaui erdő terül el, Charlottenburgtól délnyugatra pedig a Grunewald, számos szórakozóhellyel, délre van továbbá a Hasenheide, szintén gazdag mulatóhelyekben, a város délkeleti részén található a Treptow park.

Egyetemi város, legnagyobb múltra a Humboldt Egyetem tekint vissza, a kettéosztottság nyomán a nyugati városrészben alakult meg a Freie Universität (Szabad Egyetem), majd a külön műszaki egyetem (Technische Universität Berlin).^[27] A Humboldt Egyetemen közel 38 000 diák tanul, míg a Freie Universitäten ennél 3000-rel kevesebben. A Freie Universität 2007. október 19-én elnyerte az elitegyetem státuszt és így a kutatás támogatásáért többletfinanszírozást kap az államtól. A Humboldt Egyetem és a Freie Universität közös orvosi kara a Charité, mely egyben Európa legnagyobb egyetemi klinikája is. Az egyetemek mellett 70 kutatóintézet található a városban, melyekben összesen 50 000 kutató dolgozik.

Egyetemek:

• Szabad Egyetem (Freie Universität Berlin)
• Humboldt Egyetem (Humboldt Universität zu Berlin)
• Műszaki Egyetem (Technische Universität Berlin)
• Művészeti Egyetem (Universität der Künste Berlin)

Szakiskolák:

• Alice Salomon Szociális munkás és Szociálpedagógus Szakiskola (ASFH)
• Evangélikus Szakiskola (EFB)
• Technikai és Gazdasági Szakiskola (HTW)
• Közigazgatási és Jogi Szakiskola (FHVR)
• Gazdasági Szakiskola (HWR)
• Szociális Katolikus Főiskola (KHSB)
• Technikai Szakiskola (BHT)

Művészeti főiskolák:

• Német Film- és Televíziós főiskola (DFFB)
• Hans Eisler Zenei főiskola (HfM)
• „Ernst Busch“ Színészképző főiskola (HfS)
• Berlin-Weißensee-i Művészeti Főiskola (KHB)

Magánfőiskolák:

• bbw-hochschule (bbw)
• ESCP Gazdasági Főiskola
• European School of Management and Technology (ESMT)
• Oekonomie & Management Főiskola (FOM)
• Hertie School
• OTA Főiskola
• Bard College Berlin
• Touro College Berlin
• CODE University of Applied Sciences

Berlinben egy hatéves alapiskolát és egy háromtagú felsőiskolarendszert kell a diákoknak elvégezni. A felsőiskolarendszer a fő- és reáliskolát, a gimnáziumot illetve a gyűjtőiskolát takarja.

2004 februárjában egy új iskolatörvényt fogadtak el. A törvény szerint az érettségit 12 év után le lehet tenni a korábbi 13 év helyett. A központi érettségi alá tartozó tárgyak a következők lettek: német nyelv és irodalom, matematika és idegen nyelv.

• Nemzetközi Matematikai Unió (IMU)
• Robert Koch Intézet (RKI)
• Max Planck Társaság (Max Planck Gesellschaft)
• Berlin-Brandenburgische Akademie der Wissenschaften
• Max-Delbrück-Centrum für Molekulare Medizin (MDC)
• Zuse-Institut Berlin (ZIB)
• Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung (DIW)

Berlinben van több regionális és országos rádió- és televízióvállalat központja. Ilyen a Das Erste, a ZDF és az RTL.

Berlin legnagyobb újságja a Stadt Deutschlands. A legtöbben a Berliner Zeitungra fizetnek elő. A városban ezenkívül több kulturális és politikai lap is megjelenik: Freitag, Junge Freiheit, Jungle World. Ezenkívül több bulvárújság is van a városban: Bild Berlin és a Berliner Kurier. Az újságok mellett hirdetőlapokat is árulnak. Ilyen lap a Zweite Hand, a Berliner Abendblatt, a Berliner Woche és a Tip. Említésre méltó még a die tageszeitung nevű baloldali alternatív-zöld lap jelenléte is, mely nemrég elérte azt, hogy a Kochstrasse az 1968-as német diáklázadások hőséről, Rudi Dutschkéről legyen elnevezve.

Berlinben számos sportegyesület tevékenykedik. Némely egyesület a profiligában is szerepel. A labdarúgásban a Hertha BSC és az FC Union Berlin, a jéghokiban az Eisbären, a kosárlabdában az Alba és az amerikai futballban a Berlin Thunder. A város csapata a Bundesligában a Hertha BSC, ahol korábban Varga Zoltán, majd Dárdai Pál játszott és a közelmúltig Király Gábor védett. A röplabdában a fővárosnak 3 együttese is van. A legismertebb az SC Charlottenburg. A vízilabda legismertebb csapata a Spandau 04, amely 1979 és 2007 között (kivéve 1993 és 2006) német bajnok volt. Berlin egyik legnagyobb sporteseménye a minden évben megrendezésre kerülő Berlin-maraton.

1936-ban Berlinben rendezték meg a nyári olimpiát, amely 1936. augusztus 1-16. között volt. 49 nemzet 3961 sportolója vett részt a játékokon.

A magyar sportolók közül aranyérmet nyertek: Csák Ibolya (magasugrás), Zombori Ödön (birkózás), Kárpáti Károly (birkózás), Lőrincz Márton (birkózás), Harangi Imre (ökölvívás), Elek Ilona (tőrvívás), Csik Ferenc (úszás), a kardvívó- és a vízilabdacsapat.

Az alábbi filmek Berlinben készültek, ill. Berlinről szólnak:

• Berlin, egy nagyváros szimfóniája (Berlin: Die Sinfonie der Großstadt)
• Emil és a detektívek (Emil und die Detektive)
• Németország a nulladik évben (Deutschland im Jahre Null)
• Egy, kettő, három (Eins, Zwei, Drei)
• Cabaret
• Paul és Paula története (Die Legende von Paul und Paula)
• Christiane F.
• Berlin felett az ég (Der Himmel über Berlin)
• Linie 1
• A lé meg a Lola (Lola rennt)
• Sonnenallee
• Good bye, Lenin!
• A Bourne-csapda
• A mások élete (Das Leben der Anderen)

• A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Internationale Filmfestspiele Berlin, röviden Berlinale) évente megrendezésre kerülő „A” kategóriás filmfesztivál.
• Venus Award

• II. Frigyes Vilmos (1744–1797), porosz fejedelem
• Alexander von Humboldt (1769–1859), tudós
• Max Liebermann (1847–1935), festő
• Walther Rathenau (1867–1922), politikus
• Albert Reiß (1870–1940), operaénekes
• Leo Frobenius (1873-1938), etnológus és régész, a kulturális morfológia módszerének és a frankfurti etnológiai iskola megteremtője
• Gustav Stresemann (1878–1929), államférfi
• Walter Gropius (1883–1969), épitész
• Wilhelm Furtwängler (1886–1954), zenész
• Walter Benjamin (1892–1940) filozófus
• Herbert Marcuse (1898–1979), filozófus
• Alfred Kantorowicz (1899–1979) német irodalomtörténész, jogász, kritikus, publicista
• Marlene Dietrich (1901–1992), színésznő, énekesnő
• Werner Forßmann (1904–1979) orvos, a szívkatéter „feltalálója”
• Max Delbrück (1906–1981) genetikus és biofizikus, a vírusok genetikájának és szaporodásának kutatója, fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas (1969)
• Konrad Zuse (1910–1995) építész, az első működőképes számítógép megalkotója
• Ingeborg Hunzinger (1915–2009), szobrász, politikus
• Helmut Newton (1920–2004), fotográfus
• Angelica Domröse (1941), német színésznő
• Klaus Wowereit (1953), politikus
• Nina Hagen (1955), énekes
• Jérôme Boateng (1988)

• Georg Wilhelm Friedrich Hegel (Stuttgart, 1770. augusztus 27. – Berlin, 1831. november 30.), filozófus
• Karl Friedrich Schinkel (Neuruppin, 1781. március 13. – Berlin, 1841. október 9.), régész
• Wilhelm Grimm (Hanau, 1786. február 24. – Berlin, 1859. december 16.), író
• Jacob Grimm (Hanau, 1785. január 4. – Berlin, 1863. szeptember 20.), író
• Theodor Fontane (Neuruppin, 1819. december 30. – Berlin, 1898. szeptember 20.), író
• Rosa Luxemburg (Zamość, 1871. március 5. – Berlin, 1919. január 15.), politikus
• Karl Liebknecht (Lipcse, 1871. augusztus 13. – Berlin, 1919. január 15.), politikus
• Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. – Berlin, 1945. április 30.), kancellár
• Bertolt Brecht (Augsburg, 1898. február 10. – Berlin, 1956. augusztus 14.), író, dramaturg
• Richard von Weizsäcker, (Stuttgart, 1920. április 15. – Berlin, 2015. január 31.), Német Szövetségi Köztársaság elnöke

Nagyítás

Panorámakép a városról

• https://www.berlin.de/ Hivatalos honlap
• Benjamin, Walter: Egyirányú utca. Berlini gyermekkor a századforduló táján (ford. Berczik Árpád, Szitás Erzsébet, Márton László, jegyz. Márton László), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2005 (Világváros), ISBN 9639165786
• Berlin látnivalói az Irány Berlinen (magyarul)
• Adam, Hans Christian: Berlin (német-angol-francia nyelvűek) ISBN 978-3-8228-1445-1
• Földényi F. László: Berlin sűrűjében ISBN 80-7149-761-4
• Omilanowska, Malgorzata: Berlin (Útitárs) ISBN 963-9090-97-2
• Mogyorósi Géza: Berlin kompakt ISBN 963-86564-9-2
• Rácz Róbert: Berlin, Budapest 2005, ISBN 963-86520-2-0
• Berlin, Sven: Alfred Wallis Primitive ISBN 1-900178-18-4
• Sven Regener: Berlin Blues ISBN 978-80-7149-926-8
• Térképvilág Kft.: Berlin és környéke, 1:26500
• Brian Richards: Berlin
• Bahm, Karl: Berlin, 1945: A végső leszámolás ISBN 963-19-3293-1
• Charmetant, J. - Lohr, S.: Berlin - Városjárók zsebkalauza ISBN 963-9547-34-4
• Kerékgyártó Béla (szerk.): Berlin átváltozásai. Typotex Kiadó, 2008. ISBN 978-963-9664-85-2
• EXBERLINER – angol nyelvű magazin Berlinről (angolul)
• Berlin régi térképeinek gyűjteménye Archiválva 2010. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul) (németül)