Otto von Bülow

Otto von Bülow (Wilhelmshaven, 1911. október 16. – Hamburg, 2006. január 5.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban. Tizenöt hajót elsüllyesztett, kettőt megrongált, ezek összesített vízkiszorítása 89 259 brt volt. Egy valójában el sem süllyesztett hajóért megkapta a tölgyfalombokkal ékesített Lovagkeresztet.^[1]

Otto von Bülow 1930. január 9-én csatlakozott a német haditengerészethez. Pályafutásának első tíz évében a Deutschland és a Schleswig-Holstein csatahajón, valamint több légvédelmi egységen szolgált. 1939. június 1-jén sorhajóhadnaggyá léptették elő. 1940 áprilisában áthelyezték a 21. tengeralattjáró-flottillához, és hét hónappal később átvette az U–3 iskolahajó kapitányi posztját. 1941 augusztusában az U–404 kapitánya lett, első őrjáratára 1942 januárban futott ki Kielből. Hat háborús küldetése volt, ezek során 15 hajót pusztított el, köztük a Brit Királyi Haditengerészet HMS Veteran rombolóját.^[1]

1943. április 23-án Bülow négy torpedót lőtt ki az HMS Biter brit kísérő hordozóra, amelyről azt gondolta, hogy a USS Ranger anyahajó. Négy robbanást hallott, és rádión azt jelentette a főhadiszállásnak, hogy valószínűleg elpusztította a USS Rangert. Dönitzék megerősítést kértek, amit Bülow meg is tett, mivel biztos volt a találatban. Ennek köszönhetően, habár valójában egyik torpedója sem talált, megkapta a tölgyfalombokat a Lovagkeresztjéhez. A USS Ranger elsüllyesztését megírta a német sajtó, és Adolf Hitler saját kezűleg tüntette ki a parancsnokot. Az amerikaiak lecsaptak az esetre, és gyávasággal vádolták a német tisztet.^[1]

Bülow az őrjárat után más pozícióba került. 1943. június 1-jén korvettkapitánynak nevezték ki, majd szeptembertől megalapította a 23. – kiképző – tengeralattjáró-flottillát Danzigban. 1945 tavaszán kinevezték az U–2545 kapitányának, de őrjáratot nem tett vele. A háború utolsó heteiben az egyes haditengerészeti rohamzászlóaljat irányította. Brit hadifogságba került, ahol három hónapot töltött.^[1]

Búvárhajó	Nap	Hajó	Nemzetisége	Vízkiszorítása (brt
U–404	1942. március 5.	Collamer	Egyesült Államok	5112
U–404	1942. március 13.	Tolten	Chile	1858
U–404	1942. március 14.	Lemuel Burrows	Egyesült Államok	7610
U–404	1942. március 17.	San Demetrio	Egyesült Királyság	8073
U–404	1942. május 30.	Alcoa Shipper	Egyesült Államok	5491
U–404	1942. június 1.	West Notus	Egyesült Államok	5492
U–404	1942. június 3.	Anna	Svédország	1345
U–404	1942. június 24.	Ljubica Matkovic	Jugoszlávia	3289
U–404	1942. június 25.	Nordal	Panama	3845
U–404	1942. június 25.	Manuela	Egyesült Államok	4772
U–404	1942. június 27.	Moldanger	Norvégia	6827
U–404	1942. szeptember 11.	Marit II*	Norvégia	7417
U–404	1942. szeptember 12.	Daghild*	Norvégia	9272
U–404	1942. szeptember 26.	HMS Veteran**	Egyesült Királyság	1120
U–404	1943. március 29.	Nagara	Egyesült Királyság	8791
U–404	1943. március 30.	Empire Bowan	Egyesült Királyság	7031
U–404	1943. április 12.	Lancastrian Prince	Egyesült Királyság	1914

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
** Hadihajó

1956 júliusában csatlakozott a szövetségi haditengerészethez. 1960-ban ő vette át Charlestonban a Z–6 rombolót, a korábbi USS Charles Ausburne-t az amerikai haditengerészettől. 1963-ban a harmadik rombolóraj parancsnokának nevezték ki. 1965-től öt éven át a hamburgi laktanya parancsnoka volt. 1970-ben nyugállományba vonult.^[1]

• ↑ WW: Otto von Bülow. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 3.