SMS Erzherzog Karl

SMS Erzherzog Karl
Hajótípus	Csatahajó
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Erzherzog-osztály
Pályafutása
Építő	Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Ára	26 718 201 korona
Építés kezdete	1902. július 24.
Vízre bocsátás	1903. október 4.
Szolgálatba állítás	1906. június 17.
Sorsa	Franciaországhoz kerül, útközben elsüllyedt, a helyszínen szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	11 781,80 t teljes felszereléssel
Hossz	126,24 m
Szélesség	21,72 m
Merülés	8,147 m teljes felszereléssel
Hajtómű	2 db, álló 4 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép, 12 db Yarrow széntüzelésű kazán, üzemi nyomás 21 atm. Kéménymagasság a rostélytól 21 m. Szénfogyasztás 11 t óránként, 2 db 3 szárnyú, befelé forgó hajócsavar, 5 m- átmérővel Üzemanyag: 1843,6 m3 mely megfelel 1565,8 t szénnek, vagy 1290,4 t brikettnek
Sebesség	20,36 csomó (37,1 km/h)
Hatótávolság	7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet	4 db 24 cm/L40 Skoda löveg, két ikercsövű lövegtoronyban a felső fedélzeten 12 db 19 cm/L42 löveg, ebből 4 db lövegtornyokban 8 db kazamatákban 12 db 7 cm/L45 löveg 2 db 7cm/L18 csónaklöveg 4 db 4,7 cm/L44 és 2 db 4,7 cm L/33 Skoda gyorstüzelő löveg 4 db 3,7 cm-es Vickers szórólöveg 4 db 8 mm-es Skoda géppuska 2 db 45 cm-es TCS (oldalanként 1-1) vízvonal alatt, 6 db torpedó 18 db akna C/99-es
Páncélzat	Öv: 210 mm Fedélzet: 75 mm Vezérlőtorony: 220 mm Fő lövegtornyok: 240 mm Válaszfalak: 200-240 mm Kazamata ütegek: 130 - 170 mm
Legénység	37 tiszt + 714 matróz
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Erzherzog Karl az Osztrák–Magyar Monarchia Erzherzog Karl osztályú pre-dreadnought csatahajója (Linienschiffe) volt az első világháborúban. A testvérhajói az SMS Erzherzog Friedrich és az SMS Erzherzog Ferdinand Max volt.

1902. július 24-én lefektették az első gerinclemezeket. Az orrtőkét a pilseni Skoda Művek szállította, míg a fartőkét, a tengelybakokat és a kormánytartó berendezéseket illetve a páncélzatot a Witkowitz Művek. 1903. július 11-én I. Ferenc József császár az 1898. október 12-i jóváhagyási törvény szerint elfogadta a nevét. Október 4-én vízre bocsátották. A keresztanya Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő (1825–1915) volt, férjének Rainer Ferdinánd főherceg altábornagynak (1827–1913), a Birodalmi Tanács (Reichsrat) elnökének kíséretében. 1905. április 8-án átment Pólába, hogy elvégezzék rajta a befejező munkálatokat. Május 24-én átvételi próbautat tett. A túl nagy csónakdaruk gondokat okoztak, így a próbaút után kiszerelték azokat, és később a GÄA-ra építették be. 1906. június 15-én első ízben felszerelték és beosztották a Nyári Hajórajba. Közreműködött a Gravosa térségében a szárazföldi csapatok részvételével megtartott gyakorlatban. Szeptember 15-én részt vett a Calamotta-csatornában megtartott flottabemutatón. Szeptember 16-án Zárában Ferenc Ferdinánd főherceg átszállt a Miramarról. Zárából teljes erővel Pólába hajózott. Az út egy részét rossz időjárásban tette meg. Szeptember 20-tól a Hajóraj zászlóshajója volt.

1907 januárjától Luzian von Ziegler ellentengernagy alárendeltségében a Hajóraj zászlóshajója volt. 1909. január 1-jétől a Hajóraj, és Anton Haus ellentengernagy zászlóshajója volt. Dalmáciában hajózott. Május 9-én egy delegáció utazott Bécsbe az Aspern ünnepségekre. Május 11-én II. Vilmos német császár és Auguszta Viktória császárné, akik Korfuról hazatérőben befutottak Pólába a Hohenzollern császári jachttal, a Stettin cirkálóval és a Sleipner rombolóval, a fedélzetre látogattak. A császári pár onnan vonattal utazott tovább. Szeptember 25-én új távolságmérőt és irányzó berendezéseket építettek be a 19 cm-es lövegekhez, és új szellőzőket kapott.

1913. január 1-jétől a 2. Divízió, Richard Ritter von Barry ellentengernagy zászlóshajójaként szolgált. Április 28. – május 28. között a 2. Divízióval a Cattarói-öbölben állomásozott. Június 16-án karbantartás céljából kivonták a szolgálatból. 1914. augusztus 1-én szolgálatba állt, mint a 2. Divízió zászlóshajója. 1915. május 24-én részt vett Ancona bombázásában. A ködös-párás időben nem lehetett kivenni az előre betervezett célpontokat, így a régi ütegekre adott le 20 lövést a 24 cm-es, és 86 lövést a 19 cm-es lövegeiből.

1916. február 24-én Frigyes főherceg megszemlélte a hajót. Később felszereltek rá egy 7 cm-es léggömbelhárító löveget. 1917-ben a 3 Divízió 2. Osztályának a zászlóshajója lett. 1918. február 2-án a cattarói matrózlázadás leverésére Cattaróba ment a 3. Divízióval, de összecsapásra nem került sor. Február 11-én befutott Pólába. Május 19-én a 3. Divízió parancsnoksága elhagyta a hajót, a Cirkálóflottillát átnevezték Nehézhajó Divíziónak. Március 22-től zászlóshajó volt. Április 4-én Pólából áthelyezték a Cattarói-öbölbe. Május 27-én Otranto felé hajózott. November 1-jén a Cattarói-öbölben tartózkodott. 1920-ban Franciaországnak ítélték úgy, hogy hat éven belül le kellett bontania. Októberben a franciák elvontatták a Cattarói-öbölből, de a Toulon felé vezető útján a rossz időjárás miatt Bizerta mellett Sidi Abdalahnál menedéket keresve lehorgonyozták, s ott helyben, félig elsüllyedve megfeneklett. 1921-ben a helyszínen szétbontották.

• Kriegsmarine.hu Archiválva 2009. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• ↑ Hadihajók - típuskönyv: Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor–Sárhidai Gyula: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest: Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 326 3  

• SMS Erzherzog Karl a Naval History honlapján^{[halott link]} (angolul)