SMS Zrínyi
SMS Zrínyi | |
Hajótípus | Csatahajó |
Üzemeltető | Császári és Királyi Haditengerészet |
Hajóosztály | Radetzky-osztály |
Pályafutása | |
Építő | Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt) |
Építés kezdete | 1908. november 15. |
Vízre bocsátás | 1910. április 12. |
Szolgálatba állítás | 1911. november 22. |
Szolgálat vége | 1920. november 7. |
Sorsa | Olaszországhoz kerül, majd szétbontják. |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 14 500 t |
Hossz | 139 m |
Szélesség | 25 m |
Merülés | 8,1 m |
Hajtómű | 12 db Yarrow tűzcsöves kazán, 2 db álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép, 2 db hajócsavar, 1854 tonna szén, 188 tonna fűtőolaj |
Sebesség | 20 csomó (37 km/h) |
Hatótávolság | 7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett |
Fegyverzet |
|
Páncélzat | |
Legénység | 880-890 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Zrínyi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SMS Zrínyi az Osztrák–Magyar Monarchia egyik Radetzky-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Schlachtschiff) volt. A hajó az egyik magyar nemesi családról, a Zrínyi családról kapta nevét. Az első világháborút követően a hajó az Egyesült Államokhoz került, ahol átkeresztelték azt USS Zrinyire.
A hajó építését 1908. november 15-én kezdték a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1910. április 12-én, befejezésére pedig 1911-ben került sor.
Az első világháború alatt a Zrínyi az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének második csatahajó hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosabb olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az Antant-hatalmak tartották kezükben, az Osztrák-Magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly Antant-haderőt kötött le.
1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését követően, az osztrákok meg akarták előzni, hogy flottájukra az olaszok rátegyék a kezüket, ezért azt szerették volna elérni, hogy flottájuk az újonnan létrejött Szlovén–Horvát–Szerb Államhoz kerüljön. Az Antant-hatalmak viszont visszautasították az osztrákok és szlávok párbeszédének lehetőségét, hogy a hajókat egymás közt oszthassák fel.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a hajó mégiscsak a dél-szlávokhoz kerül, de Marijan Polić horvát kapitány 1919. november 22-én felajánlotta a hajót az Egyesült Államoknak kártérítésként. Ezt követően a hajót átnevezték USS Zrinyivé és a parancsnokságát E.E. Hazlett hadnagy vette át. A kezdeti amerikai legénység 4 tisztből és az amerikai tartalék flotta 174 matrózából állt.
A Zrinyi több mint egy évet vesztegelt a spalatoi kikötőben, amíg a további sorsáról tárgyalások folytak. Ez idő alatt mindössze egyszer indították be a hajó gőzgépeit, 1920. február 9-én mikor egy óriási szél csapott le Spalatora.
1920. november 7-én a Zrínyit kivonták a hadrendből. A hajót az USS Chattanooga, az USS Brooks és az USS Hovey átvontatta az olaszországi Velencébe. A versailles-i és St. Germain-i békék értelmében a hajó az olaszokhoz került. A hajót 1921. elején szétbontották.
Források
[szerkesztés]- ↑ Hadihajók - típuskönyv: Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor–Sárhidai Gyula: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest: Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 326 3