Szily Kálmán (gépészmérnök)

Ez a szócikk a gépészmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Szily Kálmán (egyértelműsítő lap).

Nagy-szigethi ifjabb Szily Kálmán (Budapest, 1875. május 4. – New York, 1958. január 14.) mérnök, királyi József-műegyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1920).

Családa és származáza[szerkesztés]

Apja nagyszigethi Szily Kálmán (1838–1924), fizikus, nyelvész, műegyetemi tanár, tudományszervező, az Akadémia főtitkára, majd főkönyvtárnoka, anyja a régi zalamegyei nemesi származású egyházasbüki Dervarics családból való egyházasbüki Dervarics Rozália Ida (1844–1921). Az apai nagyszülei nagyszigethi Szily Ádám (1800–1868) táblabíró, földbirtokos,^[4] és nagyjeszeni Jeszenszky Karolina (1807–1856) voltak.^[5] Az anyai nagyszülei egyházasbüki Dervarics Ákos (1816-1891), táblabíró, földbirtokos, és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Rozália (1822–1850) voltak.^[6][7] Dervarics Ákosné Hertelendy Rozáliának a szülei hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Imre (1794–1850), földbirtokos, zalai főszolgabíró és nyírlaki Oszterhueber Magdolna (1797–1883) asszony voltak.^[8]

Élete[szerkesztés]

1892-től középiskolai és műegyetemi tanulmányait Budapesten végezte és a tudományegyetemen matematikai, fizikai és technikai előadásokat hallgatott. Ezután külföldi tanulmányútra ment, Párizsban, Zürichben harmadfélévig szakbeli dolgozatokat végzett. 1898-ban a budapesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet szerzett és a műegyetemen a mechanikai tanszék mellé adjunktusnak nevezték ki. 1901-ben ugyanott a rugalmasság elméletéből magántanári képesítést nyert. 1906-ban műegyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott, 1913-tól a mechanika nyilános rendes tanára lett. Az 1927–28-as és 1929–30-as tanévben az intézmény rektoraként működött. 1930-ban kinevezték a vallás- és közoktatásügyi minisztérium főiskolai osztályának élére, majd 1932-ben államtitkár lett. 1941–42-ben már ismét a műegyetem tanított. Elnöke volt az Országos Felsőoktatási Tanácsnak, a felsőházban képvisele a műegyetemet. 1944 őszén kivándorolt Németországba.

Cikkei: a Math. és Phys. Lapokban (IV. A binomiális együtthatók néhány elemi tulajdonsága); a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyében (XXXVI. Húzó kisérletek belső nyomásra igénybe vett csövekkel; ugyanez németül és franciául is).

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1903. július 5-én Budapesten,^[9] ifjabb nagyszigethi Szily Kálmán dr., műegyetemi magántanár, vezette oltárhoz Plósz Emília Stefánia Mária Terézia (Győr, 1883. július 6.–Budapest, 1944. április 12.) kisasszonyt,^[10][11] akinek a szülei dr. Plósz Sándor (1846–1925), az összes jogtudományok doktora, magyar királyi igazságügyi miniszter, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának a tanára, az MTA igazgatója, valóságos belső titkos tanácsos, az I. osztályú vaskorona-rend lovagja, a Lipót-rend középkeresztese, a Főrendiház tagja,^[12] és Hamza Ilona (1852–1926) voltak.^[13] Szily Kálmán és Plósz Emília frigyéből született:

• Szily Veronika Ilona Rózsa Jenke Mária (Budapest, 1904. április 18.). Férje: Szadeczky-Kardoss Tibor (Kolozsvár, 1898. december 18.–Budapest, 1956. szeptember 2.), a debreceni tudományegyetem professzora, műegyetemi adjunktus.^[14][15]
• Szily József Ádám Kálmán Sándor Máté (Budapest, 1907. szeptember 5.–Aš, Csehszlovákia, 1945. április 11.), a műegyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszéknek a nyilvános rendes tanára, tartalékos lovas-tüzér hadnagy.^[16] Neje: Dr. Sztehlo Márta Mária (Budapest, 1912. augusztus 9.).^[17]
• Szily Klára Erzsébet Ilona Mária (Budapest, 1911. január 6.). Férje: dr. vitéz Szathmáry Zoltán (Arad, 1898. szeptember 29.), a Bábaképző intézet igazgatója.^[18]

Munkái[szerkesztés]

• A binomiális együtthatók néhány elemi tulajdonsága. Budapest, 1895. (Math. és Phys. Lapok IV.).
• A fémdrótok elektromos ellenállásának csavarásokozta változása. Doktori értekezés. Bp., 1898. (Ugyanez németül és francziául).
• A világ-egyetem energia készlete. Bp., 1899. Természettud. Közlöny Pótfüzeteiből).
• Síkmozgású érdes testek ütközése. Bp., 1901. (Mathem. és Természettud. Értesítő XIX. Ugyanez németül).
• Húzó kísérletek belső nyomásra igénybe vett csövekkel. Bp, 1902. (M. Mérnök és Építész Egylet Közlönye XXXVI. Ugyanez németül és francziául).
• Adalékok a statika elemeihez. Bp., 1907. (Math. és Phys. Lapok XVI.).
• A feszültségi állapot alapegyenleteiről. Bp., 1908. (Math. és Phys. Lapok XVII.).
• Mechanika I – III., Bp., 1920 – 21.
• Műszaki mechanika. Bp., 1933.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar élatrajzi lexikon