Werth Henrik

Werth Henrik
Született1881. december 26.
Rezsőháza
Meghalt1952. május 28. (70 évesen)
Krasznogorszk (Szovjetunió)
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
Rendfokozatavezérezredes, Vezérkari főnök
CsatáiII. világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Werth Henrik témájú médiaállományokat.

Werth Henrik (Rezsőháza, 1881. december 26. – Krasznogorszk, Szovjetunió, 1952. május 28.) német származású magyar katonatiszt, vezérezredes, a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke.[1]

Élete

[szerkesztés]
Werth Henrik periratai

Werth Henrik a Torontál vármegyei Rezsőházán (németül Rudolfsgnad) született 1881. december. 26-án sváb családban. Apja Werth Lorenz (Lőrinc) kisbirtokos, anyja neve nem ismert. Két fiútestvéréről vannak írásos említések, az egyikük még az 1940-es évek elején is odahaza gazdálkodott. A másik testvér, a nála tizenöt évvel fiatalabb Lőrinc, tüzértisztként szolgált, 1943-ban már ezredesi rendfokozatban. A német tanítási nyelvű elemi iskola öt osztályát 1887-től 1893-ig szülőfalujában járta ki. Polgári iskolai tanulmányait Nagybecskereken végezte. 16 évesen, 1897 őszétől a bécsi k.u.k. Infanterie Kadettenschule, a gyalogsági hadapródiskola hallgatója lett. Avatására 1901. augusztus 18-án került sor. Első szolgálati beosztása a bécsi cs. és kir. 60., zömében magyar állományú és kiegészítésű gyalogezred Egerben állomásozó 3. zászlóaljánál volt.[2]

Négy esztendei szolgálat után ezredparancsnoka javaslatára 1905-ben a bécsi Hadiiskolára küldték, melyet 1907-ben „igen jó” minősítssel végzett el, és vált vezérkari szolgálatra alkalmassá. 1907. október 31-én kapta meg vezénylését vezérkari szolgálatra, és november 1-jén főhadnaggyá is előléptették. Szolgálatát 1908. május 1-jétől a székesfehérvári magyar királyi 81. honvéd gyalogdandár parancsnokság vezérkari tisztjeként kezdte meg. 1909. november 1-jétől a székesfehérvári V. honvédkerület kerületi parancsnokság katonai osztályának vezérkari beosztott tisztjévé nevezték ki, amely beosztását 1911. október 31-ig töltötte be.[3]

1911. november 1-jén kapta meg a vk. századosi rendfokozatot és beosztást a Honvédelmi Minisztériumba. A minisztérium I. csoportja 1. osztályán lett fogalmazó tiszt. 1913. szeptember 1-től a felsőbb tiszti tanfolyam tanárává nevezték ki.[4]

Az első világháborúba a pozsonyi hadosztály-parancsnoksággal vonult mint vezérkari százados. 1916 augusztusában őrnaggyá léptették elő, és megkapta a 3. osztályú vaskorona rendet a hadidíszítménnyel és a kardokkal. 1917 februárjában a cs. kir. 4. hadsereg Badeni Főparancsnokságára rendelték ahol a hadműveleti osztályon fogalmazói beosztás kapott. Egy évvel később a honvédség visszakérte, és 1918 áprilisától a Honvédelmi Minisztériumban az 1. szervezési osztály osztályvezető-helyettese lett. 1918. december 14-én alezredessé léptették elő.[5] 1919. május 2-án a hadsereg-főparancsnokság megbízottja a román okkupációs erőkkel való fegyverszüneti tárgyaláson.

1920. szeptember 1-én kapta meg vezérkari ezredesi rendfokozatát. A Ludovika Akadémián a hadászat és hadtörténet előadója volt. 1920-ban a hadseregben a fővezérségen teljesített szolgálatot,[6] majd 1922. február 2-től a Honvédelmi Minisztérium VI 1. (hadműveleti) osztályára helyezték, ahol az osztályvezető, Rőder Vilmos tábornok helyettese lett. 1923. január 15-től kinevezték az 1. osztály élére, amit három éven át, 1926. január 4-ig vezetett.[7]

1926. január 4-től a M. Kir. Honvédtiszti Szabályzatismertető Tanfolyam (a hadiakadémia rejtő szerve) parancsnokává nevezték ki. Beosztását több mint öt évig, 1931. szeptember 1-jéig töltötte be. Az új beosztásba kerüléssel 1926. november 1-jén soron kívüli tábornoki előléptetést kapott. Az akadémián hadászatot adott elő.[8]

1931. szeptember 1-jén átvette a pécsi 4. vegyesdandár parancsnokságát és november 1-jén megkapta az altábornagyi előléptetést is. Akadémiai működését kiváló minősítéssel ismerték el felettesei, szolgálata elismeréseként a kormányzó a II. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki.[9] Kimagasló vegyesdandár parancsnoki szolgálatáért 1935 augusztusában a II. osztályú Magyar Érdemkereszthez megkapta a csillagot, és az év végén, 55 évesen, szolgálati idejének letöltésére hivatkozva nyugállományba helyezését kérte, amelyhez a kormányzó 1936 februárjában hozzájárult.[10]

1938-ban reaktiválták, a kormányzó 1938. szeptember 29-i hatállyal kinevezte a honvéd vezérkar főnökévé és előléptette gyalogsági tábornokká.[11] Kétségtelenül a magyar királyi honvédség egyik legfelkészültebb, a hadászat kérdéseivel elméleti szinten is foglalkozó tábornoka volt, alkalmas a tisztségre. Képességei, a napi politikától való távolmaradása, az államfő iránti lojalitása egyaránt a kinevezése mellett szólt. A tábornoki- és tisztikarban is komoly tekintéllyel bírt, s mint a magyar királyi Honvéd Hadiakadémia[12] egykori parancsnoka szinte az összes vezérkari tisztet ismerte, és kérlelhetetlen szigoráról is közismert volt.[13]

1938-tól 1941. szeptember 5-ig a hadsereg németbarát beállítottságú vezérkari főnöke volt s mint ilyen nagy szerepet játszott – néha a politikai vezetést is megelőzve – a német követelések teljesítésében. Irányítása alatt dolgozták ki Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásának terveit.[14]

1941-ben ő volt az egyik legnagyobb szószólója Magyarország hadba lépésének az oroszok ellen, addigra ugyanis alaposan megszédítették a német győzelmek. Úgy hitte: Hitler könnyűszerrel legyőzi a szovjet Vörös Hadsereget, ahogy korábban a francia és brit haderőket is, ezért Magyarország nem maradhat ki a kommunizmus felszámolását végző diadalmenetből. Mint vezérkarfőnök készítette el, illetve hagyta jóvá a Kárpátaljára, a Vajdaságba, valamint Erdélybe magyar bevonulás katonai terveit. A katonai érdekeket sorozatosan a politikai érdekek fölé helyezve tartott külön kapcsolatokat a német hadvezetéssel. Horthy Miklós arra a következtetésre jutott, hogy „a vezérkar főnöke meg nem engedhető politikai vezető szerepre törekszik, az ő és a miniszterelnök előzetes tájékoztatása és egyetértésének kikérése nélkül sorozatosan tesz a kormány politikájával szemben nyilatkozatokat, sőt saját hatáskörét félreértelmezve és túllépve tesz elkötelező ígéreteket is, nem törődve azzal, hogy a kormányzó és a kormány korábbi intézkedéseit is megkérdőjelezi, a németek előtt kompromittálja.” Werth az események alakulásából, a háborús részvétel fokozása érdekében tett lépéseinek elutasításából, ami a kormányzó irányában tanúsított jóindulatának megszűntével járt együtt, levonta a következtetést, ezért 1941. szeptember 5-én, egészségi állapotára való tekintettel, beadta lemondását. A lemondást a kormányzó érdemei elismerése mellett elfogadta, és nyugállományba vonulása alkalmából számára a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített Nagykeresztjéhez a hadiszalagot és a kardokat adományozta. A németek is elismerték szolgálatait, a német követ szeptember 18-án átnyújtotta neki a Német Sasrend Érdemkeresztjének Nagykeresztjét a kardokkal. Az új vezérkari főnök Szombathelyi Ferenc lett.[15]

Nyugállományba vonulását követően 1942 januárjában 60. születésnapja alkalmából megkapta a Magyar Szent Koronával Ékesített Hadiszalagos és Kardos Magyar Érdemrend Nagykeresztjét. A bolgár király 1943 januárjában a Bolgár Nemzeti Katonai Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki.[16]

A front közeledtével többek javaslata ellenére nem volt hajlandó nyugatra menni. „Amit tett, azért nyugodtan vállalja a felelősséget, ha elveszítjük a háborút, úgyis ki fogják végezni.” A német parancsnokság Budapest ostromakor is hiába küldött érte egy Storch repülőgépet a lóversenytérre, majd a Vérmezőre, hogy kimenekítsék a gyűrűből. Budapest eleste után egyik szomszédságában lakó ismerősének elmondta, hogy díszben kell jelentkeznie a budapesti orosz városparancsnoknál. Kérte, hogy ne hagyják el feleségét. Ekkor látták utoljára.[16][17]

Werth Henrik vezérezredes

1945. február 13-án Budán a szovjet városparancsnokság felhívására, mint volt katona jelentkezett, így került szovjet hadifogságba.[18]

Szovjet részről nem nyilatkoztak sorsáról, vagy arról az illetékes magyar szervek hallgattak, így nem tudni, hogy a szovjet kormány bíróság elé állíttatta-e, és elítéltként töltötte büntetését, vagy csak hadifogolyként tartották fogva. Ha perbe fogták, miért marasztalták el és hány évet kapott. Halálra nem ítélték, ezzel megmentették a kivégzéstől, ami Magyarországon várt volna rá.

A Moszkvához közeli krasznogorszki táborban tartották fogva, állítólag 1952. május 28-án bekövetkezett haláláig, és itt is temették el. Az egyébként hiteles forrásból nem ellenőrzött időpontot az 1963. december 18-án elhunyt özvegy támogatói vésették sírkövére a csányi temetőben.[16] Halála időpontjának ellentmond az az, egyébként szintén nem megerősített hír, hogy a szovjet hatóságok Nyugat-Németországnak akarták volna kiadni, de ebben halála akadályozta meg.[19] Az ötvenes évek elején beadott kérelmében Bonnt jelölte meg letelepedési helyéül. A szovjet hatóságok kérvényét közvetítették az NSZK illetékes szerveihez. Közbejött halála – 1952. május 28-a – a kivitelezést megakadályozta.[18] A halála időpontjával kapcsolatos ellentmondás amiatt merült fel, mert a mainz-i rendőrség 1958 elején(!) kért referenciát a szovjet fogságból visszatérő Werth Henrik volt vezérezredes letelepedési engedélye ügyében. Ez volt az első és utolsó értesítés, amelyet az Argentínában élő Werth Lőrinc (Henrik öccse) fivére életében létéről kapott.[20]

A Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya 1945. július 13-án adott ki elfogató parancsot Werth Henrik terhelt ellen annak megállapítása érdekében, hogy szökésben van-e, és „amennyiben Magyarországon tartózkodik, haladéktalanul őrizetbe veendő és bekísérendő a budapesti népbíróság fogdájába". 1945. július 17-én nyújtottak be ellene vádiratot, mint szökésben lévő ellen. Ez volt az első háborús bűnper, amelyet a vádlott távollétében tárgyaltak.[21] A vádirat szerint a vádlott egyike a háborús főbűnösöknek, ezért közérdek, hogy a bűnvádi eljárást távollétében is mielőbb megtartsák. A vádirat szerint a vádlott főbűne, hogy a németbarát háborús politika hirdetésével és a kormányzati tényezők befolyásolásával elősegítette a háborúba lépést.[22]

Ítélethirdetésre csak 1948. május 22-én került sor. A Népbíróság háborús bűntettben elmarasztalva, főbüntetésként halálra, mellékbüntetésként vagyonelkobzására és politikai jogai felfüggesztésére ítélte. A vádlottat felmentették a Nemzeti Szövetségben való részvétele, illetve a munkaszolgálatosokkal szembeni ukrajnai kegyetlenkedések és gyilkosságok előidézésének vádja alól. A végrehajthatatlan ítéletet követő évtizedekben a hatalom nem tartotta szükségesnek közölni, hová lett, él-e vagy meghalt, számára tovább nem létezett. Egy rövid hír sem jelent meg róla. Nem tudtak sorsa után érdeklődni a történettudománynak a korszakkal foglalkozó képviselői sem.[23][24]

Művei

[szerkesztés]
  • A hadvezetés elmélete, 1-2.; szerk., bev. Werth Henrik; Ábrahám és Sugár Ny., Budapest, 1930

Irodalom

[szerkesztés]
  • Dombrády Lóránd: Werth Henrik, akiről nem beszéltünk; Argumentum, Budapest, 2005 (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára) ISBN 963446338X

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/17067.htm
  2. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (64, 65). o. 
  3. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (66, 67). o. 
  4. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (68). o. 
  5. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (70). o. 
  6. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (73). o. 
  7. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (74). o. 
  8. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (78). o. 
  9. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (81). o. 
  10. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (84). o. 
  11. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik I. rész”. Hadtörténelmi Közlemények (1), 63–159 (88). o. 
  12. ↑ Az adott időben, 1926-1931 között Budapesti Szabályzatismertető Tanfolyam nevet viselte.
  13. ↑ Szakály Sándor (2008. április 1.). „Röpirat Werth Henrikről 1939-ből”. Magyar Napló 20 (4), 21–24. o. 
  14. ↑ Szinai Miklós – Szűcs László (szerk.): Horthy Miklós titkos iratai (Budapest, 1962)
  15. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik II. rész”. Hadtörténelmi Közlemények 117 (1), 989–1046 (1035–1036). o. 
  16. ↑ a b c Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik II. rész”. Hadtörténelmi Közlemények 117 (1), 989–1046 (1038). o. 
  17. ↑ Dr. Pávai István (1993. augusztus 19.). „Werth Henrik felelőssége”. Pesti Hírlap 2 (193), 11. o. 
  18. ↑ a b Ölvedi Ignác (1985). „Kassa bombázása - "casus belli" a Szovjetunió elleni hadba lépéshez”. Történelmi Szemle 28 (2), 336. o. 
  19. ↑ Borsányi Julián (1970). „Kik bombázták 1941. június 26-án Kassát? (folytatás)”. Új Látóhatár 13/21 (6), 560–561. o. 
  20. ↑ Borsányi Julián (1970). „Kik bombázták 1941. június 26-án Kassát? (folytatás)”. Új Látóhatár 13/21 (6), 565. o. 
  21. ↑ (1947. január 18.) „WERTH MENRIK volt vezérkarifőnök döbbenetes bűnlajstroma”. Igaz Szó 3 (3), 3. o. 
  22. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik II. rész”. Hadtörténelmi Közlemények 117 (1), 989–1046 (1039). o. 
  23. ↑ Dombrády Lóránd (2004). „Akiről nem beszélünk: Werth Henrik II. rész”. Hadtörténelmi Közlemények 117 (1), 989–1046 (1044–1045). o. 
  24. ↑ (1948. május 23.) „Halálra ítélték Werthet”. Világ (892), 1. o. 

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Werth_Henrik&oldid=26293899”